Szellemvilág, 1874
3. füzet
192 Az ember szellemi élete. Az ember szellemi élete. — Irta Dr. Cseh Ferencz, k. r. áldozár, volt bölcsészettanár, jelenleg a debreczeni társház másodfő- nöke. — Debreczen. Ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvárus. 1873. Nagy 8-rét 560 lap. Folytatólag a már egyszer elmondottakhoz a magyarított terminológiára s a tárgyilagos fejtegetésből egy-két pontra fogjuk csak megtenni észrevételeinket azon reményben, hogy talán mégsem értéknélküli fölösleges dolog , a mit mondandók leszünk. A mit sz. alsó ismerő tehetségnek vagy érzéknek nevez, annak sokkal helyesebb elnevezése lenne érzéki szemlélő tehetség vagy érzékelés, mert az érzéki ismeret magában véve még nem megismerés, hanem csak ennek föltétele és alapja. Czélszerübb tehát azt mondani, hogy az észtan vagy is a megismerő tehetség három részre oszlik, úgymint a szemlélő, a gondolkozó és a sajátképen vett megismerő tehetségre, mint sem hogy alsó ismerő tehetségnek nevezzük az érzéki szemléletet. Ugyszinte ne téveszszük szem elől, hogy érzék és érzékelés között különbség van, amaz jelenti a szervet, emez pedig a működés fogalmát fejezi ki, amaz tehát tárgynév, emez fogalomnév. Hogy ha az ily különbségekre nem ügyelünk, lehetetlen azt kivánni valakitől, hogy megértsen bennünket. Az észrevevés helyett talán kellemesebb hangzatu szó a fölfogás (perceptio), ez legalább föltételezi az akaratot és a szándékos figyelmet, holott a nyelv szelleme szerint olyasvalamit szoktunk észrevenni, a mi burkoltan vagy váratlanul ötlik föl. A külérzék (elés) vagy szemlélő tehetség nem lehet ugyanazon egy dolog, mert belsőkép is szoktunk szemlélni, s a belérzékelés belszemlélő tehetségnek mindig nevezhető. A belérzéket pedig az érző tehetséggel látjuk azonosítva a 193. lapon, holott a külérzékelés tárgyairól is el- szoktuk mondani: érzem, hogy kemény, hogy keserű, hogy szaga kiállhatatlan; érzem az örömöt, félelmet, szégyent, stb. Tartsuk meg tehát itten a belérzékelés műszót, melylyel egyenértemé- nyü kifejezés lehet belszemlélö tehetség. A képző tehetség alatt aligha fogná érteni valaki a képzelőtehetséget; mert senki sem mondja: én azt képeztem magamnak, hanem azt képzeltem, hogy a legszebb virágok diszlenek kertemben; ellenben képezni szoktunk valamely alakot, vagyis alakítani valamit a
