Szellemvilág, 1874
3. füzet
186 Erő és anyag. V. KÖNYVÉSZET. Erő és anyag. Irta Büchner Lajos Tr. Lipcse. 1870. A Szabad akarat czimü 20-ik fejezetnek élére állítja Büchner a következő két mottot: „Az ember szabad, mint a madár a kalitkában; bizonyos határok közt mozoghatEzt mondja Lavater. Továbbá: „A szabad akarat, az akarat ténye, mely független volna azon befolyások összegétöl, melyek minden pillanatban az embert kényszerítik s még a leghatalmasabbnak is korlátot szabnak, nem létezikígy szól Moleschott. E szerint tehát Lavatert és Moleschottot prófétákká tette az idő, kiknek állitása most már csak azért igazság Büchner előtt, mert jó ideje, hogy eltűntek az élők közül. A szent beszédek mindig az ó vagy uj szövetségnek valamely mondatából indulnak ki, ezen dicsérendő szokást jónak látják utánozni a naturalisták is ; csakhogy nagy különbség van a szentirás mondatai s a régi naturalisták állításai között. Amazoknak értékét az emberiség erkölcsi életének jelenségei igazolták; emezek pedig még csak várakoznak az igazolásra, melyet maga Büchner sem tud egyhamar kilátásba helyezni, csak hiszi, hogy egykoron talán igazoltatni fognak. Fogjunk tehát Büchner szövegének taglalásához, előre- bocsátva mindig az ő szavait. „Az ember a természet szüleménye szintúgy testi, mint szellemi lényére nézve. Tehát nemcsak az, hogy mi ő, hanem az is, a mit cselekszik, akar, érez és gondol, épen oly természeti szükségességeken alapszik, mint a világnak egész szerkezete.“ Mivel ezen szakasz B. müvében a végpont, mintegy zárköve az egésznek s az előzményeknek szükségképi következménye, minél tovább már menni nem akar, de nem is mehet; mi pedig épen ezen zárkövet veszszük fel kiindulási pontul: nagyon természetes, hogy némely dolgokat itten is kell czáfol- nunk mellékesen, melyeknek tüzetes czáfolása más helyre tartoznék. Ennek következtében mindjárt a fentebbi bevezetésre kénytelenek vagyunk azt mondani, miszerint az valóságos zagy- valéka a gondolatoknak, melyből józan értelmet kicsavarni alig
