Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-10-27 / 37. szám
2019. október 27. SZEKSZÁRDI VASARNAP Az 1956-os forradalom mártírjaira emlékeztek Ünnepi megemlékezést tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc Szent István téri emlékművénél, október 23-án, a forradalom kitörésének 63. évfordulóján. Emlékező beszédében Ács Rezső, Szekszárd polgármestere felidézte, 1945 áprilisa után rövid ideig úgy tűnt, hogy az országba visszatér a normális élet és egy demokratikus világ teremtődhet meg. A szovjet jelenlét azonban helyzetbe hozta a kommunistákat, akik felszámolták a polgári erőket, majd 1948-tól kezdetét vette Rákosi totális diktatúrája. Magyarország történetének talán legsötétebb nyolc éve következett. A polgármester úgy fogalmazott, a kegyetlenkedés, a deportálások, internálások tömege, a kivégzések áradata ismét sötétségbe taszította az országot, melyet a mezőgazdaság értelmetlen átalakítása, a megvalósíthatatlan nehézipari célkitűzések nyomorba döntöttek. Hozzátette, Nagy Imre miniszterelnöksége enyhíteni próbálta a diktatúra szörnyűségeit, de a Rákosi-vonal megerősödése megpecsételte a kormányfő sorsát. Mindezek hatására 1956 októberében már pattanásig feszülnek az indulatok, majd 23-án hatalmas diáktüntetés kezdődik a fővárosban. A közel egy évtizedes félelem boldog ünneplésbe csap át, mindenki a forradalmat élteti. A nemrég még Rákosit éltetők közül is sokan látszólag a forradalom mellé állnak azzal a reménnyel, hogy nemsokára ismét eljön az ő idejük. Mindössze 13 napot kellett várniuk - mondta Ács Rezső. A polgármester szavai szerint ez a 13 nap - mely történelmünk legfénylőbb csillagai között ragyog - megmutatta, a magyar nép nem kér az idegen elnyomásból. Mint, ahogy sajnos azt is megmutatta, hogy a nagyhatalmak játszmáiban nem lehet tényező egy olyan maroknyi nép, mint a magyar. A „Nyugat” kinyilvánította, nem avatkozik bele a forradalom történéseibe, így a felkelés magára maradt... „1956. november 4-én aztán Budapesten és az ország számos pontján feldübörögtek a szovjet tankok és több ezer felkelő hősi halála árán vérbe fojtották a forradalmat” - mondta Ács Rezső. Hozzátette, a megtorlás során több száz embert kivégeztek, több tízezer embert zártak börtönbe vagy internáltak. Szekszárdon a Nemzeti Bizottság és nemzetőrség vezetőit „a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés, lázítás, izgatás vádja” címén börtönbe vetették. A városvezető arról is szólt, hogy a harcokban elhunyt és a megtorlás során kivégzett honfitársaink mártírhalála nem volt hiábavaló. A forradalom és szabadságharc rést ütött a kommunizmus falán és később elvezetett a rendszerváltozáshoz. Ács Rezső zárásként hangsúlyozta: „ez a mártírium, súlyos terhet ró ránk, mai utódokra. Soha nem engedhetünk sem személyes, sem kisebb csoportérdekek előretörésének a legbensőbb erkölcsi elvárás, a hazafiúi hűség követelményével szemben. Nem engedhetjük, hogy családunk, közösségeink, városunk tartós biztonsága hátrányt szenvedjen személyes ambíciók, érvényesülési vágyak ellenében. Ha engedünk: hiábavaló volt minden önfeláldozás”. Az ünnepség zárásaként a város és a megye vezetői, intézmények, civil szervezetek, társaságok és polgárok helyezték el az emlékezés és a tisztelet koszorúit, virágait az ’56-os emlékműnél. S. V. A rendezvényen, melyen '• egyházi áldást dr. Kaszó • Gyula, református lelkész • mondott, az ’56-os hősökre • irodalmi műsorral emlé- • keztek a Szekszárdi Garay • János Gimnázium diákjai, • közreműködött az Alisca ; Brass Band és a Magyar ; Nemzetőrség Tolna Megyei : Szervezete. Az ünnepség ; „felvezetéseként” a Szék- ’ szárdi Kamarazenekar : adott hangversenyt a Babits : Mihály Kulturális Központ ' Rendezvénytermében (írá- : sunk a 6. oldalon).
