Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-11-10 / 39. szám
2019. november 10. „ SZEKSZÁRDI VASARMAP5 Nem szabad veszni hagyni múltunkat Bár különböző nemzetek gyermekei, akik itt nyugszanak, mégis közös bennük, hogy nemzetüket, családjukat indultak megvédeni - hangzott el szombaton a halottak napja alkalmából az alsóvárosi temető hadisírjainál megtartott megemlékezésen. A 20. század bővelkedett tragédiákban és véres eseményekben. Négy éven át, itt ebben a parcellában az 1. világháborúra és annak áldozataira, hőseire emlékeztünk. Idén ismét kerek évforduló vette kezdetét, hiszen 70 évvel ezelőtt, szeptember 1 -én kezdődött a második nagy világégés, mely szenvedéssel töltötte el Európát - fogalmazott a hadisíroknál megtartott emlékező beszédében Ács Rezső polgármester. Mint mondta, azokat, akik az alsóvárosi parcellában fekszenek, hiába várta családjuk, szülőföldjüktől távol haltak meg. A polgármester szavai szerint mindenkinek belülről fakadó kötelessége, hogy halottak napján emlékezzen rájuk és gyertyát gyújtson értük. Hiszen mi is azt várjuk el, hogy a szekszárdi hősök is megkapják mindezt Európa és a világ számos pontján, ahol sírjuk domborul - fűzte hozzá. Ács Rezső kiemelte, akik katonaként meghaltak, azok áldozatok és méltó körülmények között kell megemlékezni róluk. Az önkormányzat ezért újította fel a parcellát és az emlékművet. A városvezető arról is szólt, hogy a mai fiatalsággal az ilyen eseményeken keresztül lehet megértetni, hogy mit jelentettek a világháborúk és azok által milyen tragédiák zajlottak le egy-egy családban. Az alsóvárosi temetőben Bíró László kezdeményezésére indult megemlékezés. A tábori püspök - aki betegsége miatt nem tudott személyesen jelen lenni - üzenetét dr. Almási István önkéntes műveleti tartalékos orvos alezredes tolmácsolta. Ahogy az üzenetében elhangzott, a hősök szekszárdi parcellájában különböző nemzetek katonái nyugszanak. Eleink feljegyezték, hogy milyen nemzetiségű volt az adott katona, ami fontos üzenet számunkra. Az európai közösség ugyanis egyre inkább olyan egységben gondolkodik, mely összemossa a múltat, a nemzeti hovatartozást. Látni kell azonban, hogy semmiféle globalizált intézmény nem lehet alternatívája a nemzetek Európájának. Ez a parcella azt a fontos üzenetet hordozza, hogy ne hagyjuk elveszni múltunkat, nemzetiségünket. Az évenkénti megemlékezés arra hív bennünket, hogy adjunk spirituális alapot nemzettudatunknak. Újra kell alkotnunk a spirituális alapon nyugvó Magyarországot, szekszárdi identitásunkat, mely a keresztény hit, a család és a hazaszeretet eszményén nyugodott. Bár az itt nyugvók - akikre halottak napján emlékezünk - különböző nemzetek gyermekei, közös bennük, hogy nemzetüket, családjukat indultak megvédeni. Ők némaságukban is jövőbe mutató életre hívnak. „Isten adjon nyugalmat halottainknak, az emlékezőket az emlékezés segítse kilépni individualizmusukból, újítson meg Isten, haza és család iránti szeretetünkben, a nemzetek Európájában” - fogalmazott üzenetében dr. Bíró László. A megemlékezés zárásaként Petkó Tamás római katolikus plébános mondott imát az elhunytakért, majd a jelenlévők gyertyát gyújtottak a parcellában álló emlékműnél. Közreműködött Németh Judit (vers) és a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei. S. V. A forradalom áldozataira emlékeztek Szekszárdon Gyertyagyújtással és verssel emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére annak évfordulóján a Szent István téri emlékműnél. November 4. az egyik legszomorúbb dátum a magyar nemzet történetében. 1956-ban, ezen a késő őszi napon fojtották vérbe szovjet segítséggel a kommunista rendszer megdöntését célzó forradalmat, és törték öszsze három és fél évtizedre a magyarok szabadságálmait. A Szent István téri ’56-os emlékműnél összegyűltek, mintegy két tucatnyian az áldozatokat, a harcban elesetteket, kivégzetteket és elüldözötteket, a megnyomorított és megalázott magyarokat gyászolták. Gyertyát gyújtva, néma főhajtással emlékeztek a szabadság eszméjéért életüket feláldozó honfitársainkra. így többek között a Szekszárdon született Körösi Sándor tüzér főhadnagyra, a ’56-os csepeli fegyveres ellenállás egyik vezéralakjára, aki társaival egészen november 11-ig tartotta magát. Disszidálni akart, de elfogták. Szabadulása után leszerelt, majd fotólaboránsként kezdett dolgozni, azonban 1957 áprilisában letartóztatták. A pusztahencsei Andi József főhadnaggyal és még két csepeli ellenállóval együtt szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték és 1958. március 6-án golyó által kivégezték. A rendszerváltozást követően, 1990 júliusában posztumusz alezredessé léptették elő. A megemlékezők elénekelték a Himnuszt és a Szózatot is. Nem csupán azért, mert ez így szokás, hanem mert november 4-én - miután 5 óra 20 perckor Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke megtartotta rövid, drámai hangú rádióbeszédét, s amelyet többször megismételtek és valamennyi világnyelven beolvastak - 8 óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása. Innentől rövidhullámon váltakozva sugározták a Himnuszt és a Szózatot. SZV
