Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)

2019-11-03 / 38. szám

r SZEKSZÁRDI VASAR1AP 2019. november 3. Halottak napjára... „Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a si­­mogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondo­latok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mind­ezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.” Fekete István „Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, vissza­felé. Nehogy sajnálkoznod kell­jen... Okosan élj. De főleg: szé­pen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szelleme­ikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád talál­janak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mu­tatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!” Hankiss János FOTÓK: KISS ALBERT/ARCHÍVUM Bibliás Rákócziak és a reformáció November 11 -ig látható a Ba­bits Mihály Kulturális Központ Bakta galériájában az a kiállí­tás, amely a Rákócziak vallás­hoz fűződő viszonyát mutatja be az érdeklődőknek. A tárlat a Reformáció 500. évfor­dulója és a 2019. évi II. Rákóczi Ferenc-emlékév tiszteletére ké­szült. Rendezője, Millisits Máté szerint azért lényeges bemutatni az erdélyi fejedelmek - például a kiállítás fókuszát adó Rákóczi­ak - életét, mert az ő „biblikus lelkületűk” példája adja, hogy a „Sola Scriptura” (Egyedül a Szentírás) gondolatisága ne csak a reformáció egyik alapelve, ha­nem életünk fő pillére is legyen. A család Szentíráshoz fűződő viszonyának talán egyik legér­dekesebb személye I. Rákóczi György. A későbbi erdélyi fe­jedelem 1593 júniusában szü­letett, s már 1615-ben Borsod vármegye főispánja lett. Ónod várkapitányi kinevezését kö­vetően 1616-ban házasságot kötött Lorántffy Zsuzsannával, majd Sárospatakra költöztek. Miután Bethlen Gábor felső magyarországi hadjáratát tá­mogatta, az erdélyi fejedelem jutalmul felső-magyarországi főkapitánnyá nevezte ki Rákó­czit. Bethlen halálát követően, 1630 decemberében a rendi országgyűlés őt választotta er­délyi fejedelemmé. György be­kapcsolódott a harmincéves há­borúba is, de a Bibliát naponta forgató református emberként célként lebegett a szeme előtt a „nemzeti királyság” visszaállítá­sa a protestáns vallásszabadság védelmében. Hadjárata 1645. december 16-án a III. Ferdi­­nánd császár és magyar királlyal megkötött linzi békével zárult, amely lehetővé tette a parasztok szabad vallásgyakorlatát. Rá­kóczi hét felső-magyarországi megyét kapott, valamint örö­kös jogon Tokaj, Tárcái, Ecsed, Nagybánya, Felsőbánya városait és a regéci uradalmat. I. Rákóczi György Sárospata­kon ágyú- és harangöntő mű­helyt hozott létre, és valameny­­nyi innen kikerült darab magán viselte a fejedelem számára oly kedves újszövetségi igét: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16.) Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents