Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-08-18 / 27. szám
2019. augusztus 18. , SZEKSZÁRDI VASARMAP Pályázati felhívás Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata a Ciklámen Tourist Idegenforgalmi Zrt. támogatásával és A Tehetségekért Alapítvány közreműködésével, „Tanulj, hogy boldogulj!” elnevezéssel pályázatot ír ki általános iskolák felső tagozatos tanulói számára tanulmányi ösztöndíj elnyerésére. A pályázat célja szekszárdi alapfokú nevelési-oktatási intézmény felső tagozatán (5-8. évfolyamon) tanuló, kiemelkedő tanulmányi eredménnyel rendelkező, vagy egyes tanulmányi és művészeti területen tehetséges, a tudás megszerzésében, a további fejlődésben motivált gyermekek tanulmányi ösztöndíj program keretében történő támogatása. Az ösztöndíj olyan tanulókat kíván támogatni, akiknek családja a tanuló tanulmányi előmenetelét, tehetségének kibontakoztatását anyagi lehetőségei miatt nem vagy csak igen korlátozott mértékben tudja segíteni, biztosítani. Részletes pályázati kiírás a Szekszárdi Vasárnap augusztus 25-i számában. Július 7-ei rejtvényünk megfejtése: Kandó Kálmán, villamos mozdony A helyes megfejtők közül könyvet nyert: Kovács Sándorné. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben, munkaidőben. E heti rejtvényünk megfejtését augusztus 22-én (csütörtök) délig várjuk címünkre: 7100 SZEKSZÁRD, HUNYADI U. 4. EVANGÉLIUM Igazi családtagok „Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének. Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják." (Lukács 8,19-21) Jézus szavai provokatívak, mert véleményformálásra késztetnek. Természetesen nem Mária és a többiekkel való szeretetét kérdőjelezi meg mondataival, hanem a látogatás kapcsán inkább a mindenkori hallgatót készteti elgondolkodásra. Mert ugye, hiába mondjuk valakire, hogy a barátunk, ha nem akarjuk hallani a gondolatait és nem bízunk szava igazában. Hiába mondjuk, hogy van testvérünk, ha nem keressük hangját, nem bízunk mondataiban. Hiába mondjuk, hogy van apánk és anyánk, ha kerüljük a velük való együttlétet, és nem akarunk tanácsuk szerint cselekedni. Annak tudása, hogy ők vannak, nem pótolja a velük való igazi kapcsolatot. Gyakorlatilag nem barátunk, nem testvérünk és nem a szüléink - nem vagyunk igazi családtagok. De akkor miért is gondolnánk, hogy Istennel másképp van? Vajon hitnek nevezhető-e az, ha csupán elfogadjuk, hogy Ő van, de nem keressük véleményét, akaratát, tanácsait, vagy ha halljuk is, nem tartjuk megfogadásra érdemesnek? Igazából ez nem hit. Számít-e bármit is, ha ugyan megkereszteltek minket gyermekkorunkban és ezért Jézus nevét hordozzuk magunkon, ha ennek ellenére nem vagyunk kíváncsiak gondolataira, útmutatására, ha nem tartjuk igaznak az ő életétét, váltság halálát és feltámadását? Ám mindezekkel szemben mennyi erő van abban az egyszerű tényben, hogy ha engedelmeskedni is kész bizalommal keressük az Ő Bibliában megszólaló hangját, akkor Ő, közeli hozzátartozónak mond minket. A legegyszerűbb fohászunk nyomán is angyalok szaladnak Megváltónkhoz a hírrel ránk utalva: „Mester, egy családtagod keres téged!” Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
