Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-06-23 / 24. szám
2019. június 23. ^ SZEKSZÁRDI VASARIAP13 Bronzcsapat: 37 év után újra összejöttek a Dózsások A szekszárdi labdarúgás „korszakos csapata" az 1971/72-es idényben - az akkor harmadik vonalat jelentő - NB II Nyugati-csoportjában bajnok Szekszárdi Dózsa volt Lipovszkyval, Simonnal, Csordással, Micskóval, Kalásszal, Freppánnal és Törökkel a pályán. Ám ha úgy vetődik fel a kérdés, melyik volt a második vonalban eltöltött 22 év legeredményesebb szekszárdi gárdája, akkor a nyolcvanas évek elejéig kell visszaugranunk az időben... Az évtized elején a szekszárdi új generáció előtt nehéz feladat tornyosult: az MLSZ ugyanis 1981- ben drasztikusan csökkenteni kívánta a második osztályban szereplő csapatok számát, így mindhárom csoportban csak az első öt helyezett maradhatott benn. Mivel a város, a klubvezetés és a szurkolók óhaja egyértelműen a második vonalban maradás volt, ez mázsás teherként nehezedett az akkori játékosok vállára. A kapuban Pólyák Antallal, a hátvédsorban Szabó Lászlóval, Tóth Lászlóval, Paizs Jánossal, Varga Ferenccel, Somodi Andrással, a középpályán Laki Zoltánnal, Kniesz Mátyással, Adorján Istvánnal, Csík Ferenccel, Márkus Lászlóval és Dienes Pállal, a csatársorban pedig Koroknai Viktorral, Sajó Lászlóval, illetve Orosz Antallal és Lauer Józseffel, akiből később kiváló balhátvédet „csinált” a fiatal edző, Teszler Vendel. A keret tagja volt még Dobos József, Mátyás Tibor, Páli István, Suba Tamás és Klein Mihály is. Minden csapatrészben akadt egy-egy rutinos, az átlagból kiemelkedő játékos, de ahhoz, hogy a csapat teljesítse a hőn óhajtott célt, kellettek a helyi tehetségek is. A 33 éves edző első önálló NB Il-es évében bátran nyúlt Adorjánhoz, Márkushoz és Knieszhez, de ekkor bontogatta szárnyait a későbbiek során az NB I-ig jutó Dienes is. Ez a Szekszárdi Dózsa emlékezetes, nagy győzelmeket aratva - átlagban kétezer néző előtt játszva - teljesítette a célt: 1982 nyarán a harmadik helyen zárt a másodosztályban. A szekszárdi labdarúgás legjobb eredménye volt ez. A 37 évvel ezelőtti bronzcsapat hősei a közelmúltban újra összejöttek, hogy fehér asztal mellett eltöltsenek néhány órát a felújított klubházban. A főszervező, Pólyák Antal szerette volna, ha még többen eljönnek a húszas keretből, ám azok, akik elfogadták a meghívást (Pólyák mellett Szabó, Varga, Somodi, Laki, Kniesz, Dienes, Lauer és Sajó) a szakmai stáb tagjaival együtt jól érezték magukat. Persze még legalább két játékos kellett volna, hogy képletesen szólva létszámban „meglegyen” a tizenegy. Mivel a találkozónak a főszervező tervei szerint lesz folytatása, így jók az esélyek, hogy legközelebb már „cseréjük” is lesz... B. Gy. A Falvai emlékversenyen mutatták meg tudásukat A megyei diákolimpián elért első, majd az országos elődöntőn szerzett második helyezés után a Gyakorló iskola I. korcsoportos (2010/2011) fiú tornászai (Balogh Zalán, Odor Bence, Beke Csongor és Fülöp György) az előkelő hatodik helyen zártak a Budapesten megrendezett 12 csapatos országos döntőben. Az eredmény különösen annak fényében igen értékes, hogy a Péter Györgyi és Szabó Zsolt ál- 3 tál felkészített csapatból (Fekete o Levente betegség miatt nem tartg hatott társaival a döntőre) hárö man csak az idei évben kezdtek H f 2 tornázni. A PTE Illyés Gyula Gyakorló Iskola május 30-án immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a Falvai Gyula emlékversenyt. A 35 szekszárdi tornász mellett rajthoz álltak kalocsai és kiskunhalasi versenyzők is. A nagyszámú közönség színvonalas versenyt láthatott. A Mutzhausz Ildikó, Embersics Lászlóné, Péter Györgyi és Szabó Zsolt által felkészített gyakorlós tornászok (képünkön) szabadon választott talaj, gerenda, gyűrű, felemás korlát és szekrényugró gyakorlatokat mutattak be. SZV
