Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-06-23 / 24. szám
, SZEKSZÁRDI VASARNAP 2019. június 23. Kilátástalanságból építettek új otthont, hazát Közvetlenül ugyan nem telepítettek be a II. világháborút követően a Délvidékről menekülni kényszerült bukovinai székelyeket Szekszárdra, mégis a későbbiekben több család is a tolnai megyeszékhelyen talált új otthonra. A szekszárdi bukovinai székelyek - akiknek már saját terük is van az újvárosban - egyesülete évente, június 16-án emléknappal is adózik az ősöknek. Azon a napon, amelyen 1941-ben Kosnánál az utolsó, Bukovinából érkező, székelyeket szállító szerelvény átlépte a magyar/ román határt, hogy aztán - egy jobb élet reményében - letelepítsék őket a visszacsatolt bácskai területen. A sors azonban úgy hozta, hogy 75 éve, 1944 őszén innen is tovább kellett állniuk, menekülve Tito véreskezű partizánjai elől. A „szörnyű időszak” során - ahogy azt Szegedi Dezsőné Emerencia, a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének elnöke az elmúlt szombaton megtartott emléknapon felidézte - a székelyek egy részének a dunaföldvári és a bajai hídon át vitt az útja a nyugat-magyarországi települések irányába. Többen 1945 tavaszán kerültek tolnai falvakba, innen később sokan Szekszárdon „kötöttek ki”. Aláhúzta, a megyeszékhelyen ma öt bukovinai székely falu - vagyis az 1764-es székelyföldi madéfalvi veszedelmet követően, 1776-ban Bukovinában alapított Istensegíts, Fogadisten, az 1785-ben alapított Hadikfalva és Józseffalva, valamint az 1786-ban keletkezett Andrásfalva lakóinak leszármazottai élnek. Egykorvolt falvaikat a parkban öt kopjafa idézi meg: ám áll köztük egy hatodik is, amire a következőt vésték: „Hazajöttünk!” Szegedi Dezsőné szerint a mai generáció képtelen lenne feldolgozni a háborús tapasztalatokat, újra lábra állni, többször is újra kezdeni. Az elnök szerint a helytállást szükséges megismertetni az ifjabb generációkkal, hogy tisztában legyenek azzal, milyen nehéz élet jutott a székelységnek. Az emléknapon Wass Albert: Hontalanság hitvallása című költeménye hangzott el Straubinger Antalné előadásában, míg a Maroknyi Székely Népdalkor a „Bukovina, mit vétettem” című székely népdalt adta elő. A Székely himnusz az ünnep résztvevői közösen énekelték el. A megemlékezés végén Sebestyén Gyuláné és Szőts Gáspár helyezett el koszorút a kopjafáknál, végül a program az újvárosi templomban Székely Misével folytatódott, majd a Bukovinai Székelyek Közösségi Házában rendezett tiszteletvacsorával ért véget. Gy. L. EVANGÉLIUM „Vesszen el a pénzed veled együtt. Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg tehát gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél." (Apostolok cselekedetei 8,22-24) Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv Isten Szendéikének a kiáradásáról szól. Arról, hogyan munkálkodott a Szentlélek emberekben. Csodákat tett, megtérésre, bűnbánatra indította őket, egészen a határaikig vitte el őket: általuk nem ismert nyelveken beszéltek, dicsérték Istent, a szívük egészen megtelt Isten gondolataival és terveivel és ezeket véghez is vitték. Nem így érezzük sokszor, hogy csodára lenne szükség? Nem vágyunk arra, hogy cselekedjen Isten? Valahol mélyen mégis belénk ette magát és megkövült a hitetlenségnek az a gondolata, hogy ez nem lehetséges, csak mese, a Szentlélek itt ma biztosan nem működik-pedigigen. A jeruzsálemi ősgyülekezet egyik tagja, Fülöp egy szomszédos kisvárosba, Samáriába megy és ott Isten szavát hirdeti. Tömegek térnek meg és változnak meg. Nem csak úgy megkeresztelkednek, minta magyarok Szent István korában, hogy csak bele a Dunába, legyünk túl rajta, hanem valóban megváltoznak életük vezetésében és az erkölcseikben. Miközben Fülöpöt hallgatják, sokan sírni kezdenek, mert rádöbbennek rossz döntéseikre és azok következményeire. Ez ma is megtörténhet és meg is történik ugyanígy Szekszárdon is. Van, akinek a szíve megindul és tud sírni, ahogyan hallja Isten szavát és az mélyre hatol. Van, akinek leesik, hogy rossz úton jár és felhagy vele. Akad, aki nem csak hagyománytiszteletből keresztelkedik vagy bérmálkozik, konfirmál, és igen: vannak ma is csodák. Mi az oka annak, hogy nem tapasztaljuk ezt mindanynyian kézzel foghatóan, vagy nincs részünk belőle? Olvasunk ebben a szakaszban egy emberről, akit úgy hívnak, hogy Simon, a varázsló. Ez az ember trükkökkel, pénzével és a tudásával kitűnt a városiak közül. Szerette a hatalmat, sőt elvárta, hogy Istenként tekintsenek rá az emberek. Amikor találkozott Fülöppel, Ő is megtért és meg is keresztelkedett, mert látta, hogy milyen változások mennek végbe embereken és ezt ö is akarta. Sőt minden pénzt megadott volna azért, hogy ezt ő tartsa a kezében, hogy így vagy úgy, de ő gyakorolja a kontrollt az Isten Lelke felett. Péter apostol mondja neki a fenti szavakat. Istenkedés, hatalomvágy, keserűség, irigység, gonoszság, szennyezi be az emberi szívet. Ezek az okai, hogy nem tudunk részesülni a Szentlélek munkájában és ajándékaiban. Olyan korban élünk, ahol bizonyos keretek között mindannyian Istenek lehetünk, hatalmat gyakorolhatunk, kiemelkedhetünk. A hatalommal való visszaélés pedig természetes, mint a levegővétel. És a keserű irigység: pont ez a magyar átok, nem? Ferde szemmel figyelni mindenfelé, nehogy valakinek egy szalmaszállal több legyen. Büszkén kiemelkedni saját terepjárónkkal teljesítményünkkel bármi áron. Péter apostol pontosan erre mondja, hogy emiatt a gonoszság miatt nem tudunk örökölni Isten munkájából és csodáiból. Nekünk szól ez az üzenet: térj meg a gonoszságodból és könyörögj az Úrhoz, hogy változtassa meg a szíved szándékait. Nincs szabadulás és valódi változás anélkül, hogy a szívünk szándékaiban változás történne. Ez pedig csak akkor történik meg, ha rádöbbenünk a gonoszságunkra és elkezdjük keresni Istent teljes szívünkből. Gyurkó Donát metodista lelkész
