Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-06-02 / 21. szám
2019. június 2. 11 SZEKSZÁRDI YASARMAP Megemlékezés Nemzeti Összetartozás Napja- Városi megemlékezés a trianoni békeszerződés 99. évfordulója alkalmából. Időpont: 2019. június 04. (kedd) 11:00 óra Helyszín: Szekszárd, Béla király tér Emlékező beszédet mond: Ács Rezső, Szekszárd Megyei Jogú Város polgármestere. Egyházi köszöntést mond: Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész. Irodalmi megemlékezés: a Szekszárdi SZC Vendéglátó Szakképző Iskola diákjainak előadásában. Meghívó A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete két előadást szervez 2019. június 6-án (csütörtök) 13:00 órától Szekszárdon, a Hunyadi u. 4-ben. Előbb a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársai beszélnek a háztartási tűzesetek és balesetek megelőzéséről, majd dr. Vastag Oszkár osztályvezető főorvos tart előadása az időskori szembetegségekről. Az előadásokra minden érdeklődőt szívesen látnak! Május 26-ai rejtvényünk megfejtése: Balassi Bálint, Losonczy Anna A helyes megfejtők közül könyvet nyert: Viszló Zsuzsanna. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben, munkaidőben. E heti rejtvényünk megfejtését június 6-án (csütörtök) délig várjuk címünkre: 7100 SZEKSZÁRD, HUNYADI U. 4. EVANGELIUM „Ezután Jézus kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent. (Lk 24,50-53) Amikor megszületünk, csak magunknak vagyunk tudatában. Ott vannak a sürgető alapszükségleteink. Ezen kívül nem sokat érzékelünk. Elégedettségünk, jó érzésünk záloga, hogy megkapjuk, ami éppen kell, ami hiányzik. Ahogy cseperedünk, tágul az érzékelésünk. Felfigyelünk a körülöttünk lévő emberekre, szép világunkra. Gyermeki boldogság, a szerető és tápláló közelség. Emberek, helyek, s a dolgok megadják, amire szükségünk van. Aztán növekedvén, megtapasztaljuk, hogy vannak különbségek, döntések: választás elé állít az élet. Megtanulunk akarni és választani. Mi vagyunk a világ közepe. Elvárjuk, hogy biztosítsák számunkra azt, amire szükségünk van, amit akarunk. Elégedettségünk forrása, már nem csupán a szükségletekre irányul, hanem vágyaink beteljesülésére. Nagy ajándék, ha már gyermekként felismerem, hogy az emberek s a külvilág nem képes megadni mindazt, amire szükségem van, amire vágyom. Erőfeszítéseim, próbálkozásaim révén, sikereken, kudarcokon át egészítem ki a kapottakat. Felismerem, hogy kevésbé függök másoktól, hogy számíthatok magamra. Ahogy önállóvá válók, felismerem, a boldogság belülről fakad. Abban áll, hogy elfogadom magam, a gyengeségeim, erőm tudatában, határaim tiszteletben tartásával. Így tudom a többieket és a világot elfogadni. Boldog vagyok? Mióta? Meddig tart(ott)? Mi kell a boldogsághoz? Mit tudok tenni érte? Nem vagyok boldog? Belül kerestem már a boldogságot, magamban? Fontos kérdések ezek. Jézus és a tanítványok találkozása úgy ért véget, hogy Jézus a mennybe ment, a tanítványok leborulva imádták, majd elmentek a templomba. Jézus adja, mutatja, táplálja a boldogságomat. Ehhez kérem Isten segítségét, áldását. Ezért imádkozom. Ezért megyek a templomba, hogy könnyűvé váljak, hogy Isten erejével a helyemen legyek. Mindenkit és mindent a helyén tudjak kezelni. A boldogságom belső, felső és első legyen. Első, hogy adhassak! Jézus boldogsága járjon át minket, s maradjon bennünk, velünk! v. Kovács Ferenc a. lelkész
