Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-01-20 / 2. szám
2019. január 20. , SZEKSZÁRDI YASARIAP3 A jeges Doni-pokol magyar hőseire emlékeztek Szekszárdon Iskolásokkal, szekszárdi polgárokkal telt meg január 11- én délelőtt a II. világháborús emlékmű környéke a Doni áttörés 76. évfordulója alkalmából megtartott kegyeleti megemlékezésen. Mintha az időjárás is a történelem a magyarok számára ezen tragikus eseményének felidézését hivatott volna szolgálni. Az időről időre feltámadó szélben érzett csípős hideg azonban csupán apró ízelítőt adott a résztvevőknek abból a jeges pokolból, ami a haza hőseire várt 1943. január 12-én a Don-kanyarnál. A magyar katonák a -30 fokos hidegben, felkészületlenül, megfelelő ellátás és támogatás nélkül, gyakran használhatatlan technikával szálltak szembe a modernebb felszereléssel harcoló, sztálingrádi győzelemtől fellelkesült szovjetekkel, akik pillanatok alatt felmorzsolták a kétségbeesett magyar csapatokat - mondta Ács Rezső, Szekszárd polgármestere megemlékező beszédében. Hozzátette, a családjuktól messzire került magyar katonáknak nem volt esélye. Mint azt a városvezető részletezte, a 200 ezer honvédből közel 50 ezren elestek és nagyjából ugyanennyien megsebesültek, további közel 30 ezren pedig hadifogságba estek. Utóbbiak közül csak kevesen láthatták viszont szeretett szülőföldjüket. A tolnai hadosztályból 4502 katona és munkaszolgálatos vesztette életét a harcokban, közülük 172 volt szekszárdi - mondta Ács Rezső. Hozzáfűzte, mintegy 250 szekszárdi család vesztette el valamely hozzátartozóját a Donnál, vagy az oda, illetve visszafelé vezető úton. Mint a polgármester fogalmazott, az ő leszármazottaik többsége ma is köztünk él és viszi tovább az elpusztított, eltűnt, vagy lelkileg, fizikailag tönkretett szülők, dédszülők, ükszülők emlékét. A családok sebei bár mára talán jobbára begyógyultak, egy-egy kép a falon, vagy a családi fotóalbumban még mindig figyelmeztet, egy háborúnak soha nincsenek győztesei - zárta le beszédét Ács Rezső. V. Kovács Ferenc római katolikus lelkész Szent János apostol szavait idézve azt mondta, nagyobb szeretet senkinek szívében nincs annál, mint aki az életét adja a barátaiért. Mint fogalmazott, Isten ma sem kér többet, vagy kevesebbet, mint hogy bízzanak benne. Ez a bizalom teszi képessé az embert arra, hogy napról napra, vagy egyszer és mindenkorra életét adja másokért, az övéiért. így emlékezünk meg, mert az emlékezés, főhajtás kötelesség, hűség és tisztesség, hiszen a doni katonákat hőssé tette az a helyzet, amit megéltek és vállaltak - fogalmazott a lelkész, aki ezt követően imát és áldást mondott a hősökért. A megemlékezés koszorúzással zárult, a város és az intézmények vezetői, a politikai és társadalmi szervezetek képviselői és a polgárok koszorúzták meg az emlékművet, míg utánuk szekszárdi iskolások helyezték el az emlékezés virágait. A megemlékezés zárásaként a szekszárdi kadét tanulók puskáiból díszsortűz dördült el. A megemlékezést Szekszárd önkormányzata, a Magyar Nemzetőrség Országos Szövetségének Katonai Hagyományőrző Tagozata, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szekszárd Megyei Jogú Városi Szervezete és a Babits Mihály Kulturális Központ szervezte, közreműködött Korsós Gergely, a Garay János Gimnázium tanulója, valamint Orbán György és Kovács Zsolt. S. V.
