Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-11-11 / 39. szám
2018. november 11. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 5 Dalolva masíroztak a halálba a szekszárdi bakák... Közel hatszáz szekszárdi járta meg az I. világháború frontjait, akiknek jó része nem is érthette, miért kell harcolnia - fogalmazott köszöntőjében Ács Rezső polgármester a megyeszékhely első nagy világégést megjárt hőseiről szóló, dr. Nagy Janka Teodóra és dr. Szabó Géza által jegyzett kötet bemutatóján, amelyet a katolikus plébánián tartottak be november 2-án. Keresse képgalériánkat facebookoîdâîur www.facebook.com/szekszardivasarnapy kák pár óra múlva rádöbbentek: a halálba robog velük a vonat, a harctéren soha nem látott fegyverekkel (tankok, ágyúk, vegyi fegyverek) kellett szembe nézniük. Olyan emberek, akik 20 éves korukig még Szekszárd határát sem hagyták el, most Székesfehérváron, Kaposváron, Kecskeméten és Pécsen csatlakoztak a császári-királyi hadsereg gyalogezredeihez. Innen vezényelték őket több frontra, így a szerbiai Szabácsra, vagy Galíciába, az olasz harctérre. A harctéren a halálos sebesülések 60 százalékát tüzérségi repesz, vagy légnyomás okozta. Aki a csatamező borzalmait túlélve fogságba esett, akár tíz évet is raboskodott - például Szibériában -, míg hazatért. Tény: 1918 után egy lelkileg, fizikailag kiégett, „kilúgozott” embertömeg tért haza. Ehhez olyan események is hozzájárultak, mint 1918 nyarán a piavei összeomlás, ahol egy legyengült hadsereg utánpótlás nélkül nem volt képes átkelni a megáradt folyón, amelybe ennek ellenére belehajtották őket... A „Hősök voltak és áldozatok - Szekszárdiak a nagy háborúban” címet viselő könyv lapjain 350 földinkről találhatunk rövidebb-hosszabb leírást arról, kik voltak ők, mivel foglalkoztak, illetve hol harcoltak, hol érte őket a halál... hősi halált halt szekszárdi bakák emlékére. A kiadványhoz Lieszkovszky Larion főhadnagy, hadisír gondozó a kor viszonyait boncolgató adalékkal járult hozzá. Elmondta, sokan alig várták, hogy elkezdődjön a háború, mert azzal Az I. világháború befejezésének századik évfordulója kapcsán Ács Rezső arról szólt, hogy évről évre többen tartják fontosnak, hogy gyertyagyújtással emlékezzenek az első világégés halottaira az alsóvárosi temetőben. Jelezte, ő még ahhoz a generációhoz tartozik, akik közvetlenül a nagyszülőktől szerezhettek be információkat a háborúról. A ma nemzedékei már nem „érezhetik át” azt az áldozatvállalást, amelyet a korabeli szekszárdi családoknak meg kellett tenniük - tette hozzá. A sírkerti megemlékezéséről szólva Bíró László püspök 2014- es kezdeményezésének fontossága mellett érvelt: ő volt az, aki az azóta felújított I. világháborús katonasíroknál évről évre, Halottak napi gyertyagyújtást szervez a az egymásnak feszült nemzetek „végre megmutathatták, ki is a legény a gáton”. Abban a pillanatban, ahogy az egyszerű, kétkezi munkásemberek belegondoltak: ki is fog aratni, szüretelni helyettük, borúsra vált a hangulat. Emlékeztetett, az alkohol hatására boldogan, dalolva masírozó baA kötet társszerzője, dr. Szabó Géza régész, főmuzeológus az információk gyűjtése kapcsán kiemelte: volt, hogy a padlásokon hányódtak régi levelek, képeslapok, fotók, családi albumok, máskor a hálószoba faláról vették le a dédszülők képét a könyv elkészítéséhez. Az anyaggyűjtés során felhasználták a megyei múzeum hanganyagait, amelyeken helyiek a nagyszülőktől hallottakat meséltek el. Ezekből kiderült, sok katona a frontról írt leveleiben az otthon maradottakért aggódott: „elbírja-e” a gyerek a lovat, ki fogja az állatokat hajtani... Dr. Szabó Géza hozzátette: a harctéri körülmények borzalmasak voltak, így megtörtént, hogy egy frissen kiérkező tiszt a jelentés helyett főbe lőtte magát. Dr. Nagy Janka Teodóra, a PTE KPVK dékánhelyettese, a kötet másik szerzője arról beszélt: az utódok már egyfajta szűrőn keresztül látták a történteket, ám még testközelből mesélhették el számukra az eseményeket. A médiában - például az egykori Tolnavármegye című lapban - a harcok előrehaladtával cenzúrázott tudósítások jelenhettek meg. Az otthon maradt feleségeknek ki kellett lépniük a hagyományos munkamegosztásból és szembe kellett nézniük a családfenntartás nehézségeivel. A „Hősök voltak és áldozatok” című könyv egyfajta tartozást ró le a nagy- és dédszülők előtt, akik példaként szolgálnak a jelen korosztályai számára - határozta meg a kötet küldetését dr. Nagy Janka Teodóra. Gy. L.
