Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-11-11 / 39. szám
2018. november 11. ^ SZEKSZÁRDI VASARMAP 3 „Nemzetek temetője”: a hősökre és áldozatokra emlékeztek Az első világháború befejezésének 100. évfordulója alkalmából az alsóvárosi temető hadisírjainál tartott megemlékezést az első- és a második világháború hőseinek, halottainak tiszteletére november 2-án a szekszárdi önkormányzat és a római katolikus plébánia. A megemlékezésen, melyen mintegy százan vettek részt, Ács Rezső polgármester felidézte, az önkormányzat és a szekszárdi származású Bíró László tábori püspök kezdeményezésére 2014 óta minden évben, halottak napján főhajtással és gyertyagyújtással tisztelegnek a két világháború szekszárdi sírkertben fekvő hősei, áldozatai előtt. Emlékeztetett, a város sokat tett azért, hogy a megemlékezést évről évre méltóbb körülmények között tarthassák meg, hiszen megújultak a hadisírok és az emlékmű is. A polgármester kiemelte, a megújult sírok és emlékmű igazolja, hogy a város attól függetlenül, hogy szekszárdiak, vagy más nemzet fiairól van szó, figyel a temetőiben nyugvókra. „Ők, akik mindannyian apák, fiúk, fivérek voltak, a legdrágább kincsüket, az életüket adták” - fogalmazott a városvezető. Hangsúlyozta, minden közösség egyik legkiemelkedőbb erénye az, ha figyelmet fordít arra, hogy mpaemlékpzzen azokról, akik temetőikben nyugszanak. Hozzátette, a sírokat - melyekben a magyarok mellett olaszok, oroszok, szerbek is örök nyughelyre találtak - abban a reményben is gondozzák, hogy a magyar, a szekszárdi áldozatok sírjait ugyanilyen odafigyeléssel „ápolják” más országokban. Ács Rezső arról is szólt, hogy a jelenkor nemzedéke szerencsés, amiért nem kell fegyveres konfliktusban részt vennie, ám a hadisírokban fekvőknek ez a sors nem adatott meg. Mint mondta, az alsóvárosi parcellában nyugvók közül sokakat fiatalon ragadott el a halál. Hozzáfűzte, az első világháborúban elhunytak egy olyan háborúban vesztették életüket, mely minden korábbit felülírt. A 20. század egyik legvéresebb háborújában olyan eszközöket - többek között mérges gázokat - vetettek be, melyekkel az emberi méltóságot is megcsúfolták, a túlélők lelkében pedig örök nyomot hagytak a fronton látottak. „Ma az itt fekvő hősökre és áldozatokra emlékezünk főhajtással és gyertyagyújtással. Függetlenül attól, hogy mely nemzet fiai voltak, ők már a mi halottaink is” - zárta le Ács Rezső. Petkó Tamás római katolikus plébános a betegsége miatt távol maradó Bíró László tábori püspök gondolatait is tolmácsolva elmondta: köszönet illeti Szekszárd városát, hogy ilyen formában megemlékezik a hősökről, az áldozatokról és azért, hogy felújíttatta a hadisírokat, ezzel létrehozva a „nemzetek temetőjét”. A plébános arról is beszélt, hogy amikor elveszik az Isten, akkor elvesznek az értékek és az „én” válik a legfontosabbá. Amikor pedig csak magát szeretné boldoggá tenni az ember, akkor már nem létezik a hazaszeretet. Petkó Tamás hozzáfűzte, a legfontosabb a keresztény értékek megtartása, a másik ember elfogadása, szeretete, valamint a megbocsájtás, hogy ne legyen magyar a magyarnak farkasa. Feltette a kérdést, ha nem tudjuk szeretni szomszédunkat csak azért, mert rosszat mondott ránk, hogyan tudnánk életünket adni a hazáért, ahogy a sírkertben nyugvók tették. A plébános azzal zárta, hogy felelősséggel tartozunk az elhunytak lelke iránt. A keresztény hitben ugyanis ők nem haltak meg, hanem élnek. Bár testük az enyészeté, a lelkűk él, ezért szükségünk van a segítségünkre, imáinkra. A megemlékezésen közreműködött a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekar, a műsorközlő Németh Judit előadóművész volt. A megemlékezés után a református imaházban ökumenikus áhítatot, azt követően a belvárosi templomban halottak napi misét tartottak, majd a római katolikus plébánián bemutatták a Hősök voltak és áldozatok - Szekszárdiak a nagy háborúban című kötetet. S. V.
