Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-01-14 / 1. szám
2018. január 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárdi szakképzés: a gyakorlat volt az igazi tanulás A puszta véletlen indította el jelenlegi szakmája felé - ma pedig csillogó szemmel beszél munkája rejtelmeiről. Kezdetben kemény fizikai munkát végzett, ma ő irányítja az üzemrész egy-egy műszakját. A tejtermékgyártó végzettségű LOÓSZ ALFRÉD művezetővel a több mint félezer főt foglalkoztató Tolnatej Zrt. szekszárdi üzemében beszélgettünk.- Aki mozdonyvezető lesz, az általában kisfiú korától az akart lenni, aki óvónő, az többnyire már kislányként erre vágyott. Hogyan lesz valaki tejtermékgyártó?- Az embernek elég fiatalon döntenie kell, hogy merre menjen, mit tanuljon, amikor még nem igazán tudja, mit akar. Annak idején, amikor szakmát kellett választanom, szakács szeretettem volna lenni, másodikként pedig a kereskedelmet jelöltem be. Végül úgy adódott, hogy véletlenek sora után a szekszárdi Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolában kötöttem ki a tejtermékgyártó szakmánál.- Azonnal megszerette a szakmát?- A szakmunkásképzőben teljesen kitanulta az ember a szakmát: mindenféle tejtermék elkészítését, a technológiát, a gyártás során használt berendezéseket. Úgy vélem, számomra mégis az volt az igazi tanulás, amit később a gyakorlatban „magamra szedtem”.- A Tolnatej Zrt. az első munkahelye?- Igen. Már tanulóként is ide jártam gyakorlatra. Itt tanultam a szakmát és a gyakorlati vizsgámat is itt tettem le, ám abban az időben még elég nehéz volt bekerülni a vállalathoz, egyáltalán nem volt biztos, hogy alkalmazni fog a cég. Kilencvenhat augusztusában kezdtem itt, még az átvételben, ahol a tartálykocsikban érkező tejek fogadása történik, majd rövidesen elvittek katonának. Visszakerülve a sajt-, majd a porítóüzemben dolgoztam, ahol a tejport, savóport készítjük. Kezdetben inkább fizikai munkát végeztünk, zsákoltunk, pakoltunk, majd sűrítő-porító kezelőként rálátásom nyílt a teljes üzemrészre. Aztán szépen lassan megismertem a „pultot”, vagyis az irányítóhelyiséget, ahonnan az adott üzemrészt irányítják. Akkoriban ez még teljesen manuálisan működött, „ezernyi” kapcsolóval. Volt ugyan digitális technika is, de egészen kezdetleges szinten. Ma már mindent számítógép vezérel, több monitort figyelünk, összetett folyamatokat irányítunk. Ezt ismertem meg egy kollégám révén, aki akkortájt szinte játékos formában tanította nekem ezt az összetett, de érdekes folyamatot. Egy nap azután azt vettem észre, hogy tudom kezelni a pultot, és tizenegynéhány évig pultosként dolgoztam.- Ma mégsem ez a beosztása, hanem fiatalon - mindössze 39 évesen - középvezetői feladatokat lát el.- Úgy vélem, hogy amit lehet, azt megtanultam a pultról, illetve a közben zajló fejlesztések alatt is sok tapasztalatot szereztem. Idővel bővült az üzem, az irányítás megváltozott, összetettebb lett, és szerintem egészen jól „magamba szívtam” a tudnivalókat. Közben persze elvégeztem néhány a vállalatnál szervezett tanfolyamot, amelyek tovább bővítették szakmai ismereteimet: vegyszerkezelői, kazánkezelői tanfolyam, targoncás vizsga - olyanok, amelyek a munkámhoz kellettek. Mintegy másfél éve műszakvezetőként dolgozom. Ez azt jelenti, hogy egy adott műszakban én felelek az üzemrészben - esetemben a sűrítő-porító üzemben - a műszakért: az ott dolgozó emberekért és a termékgyártásért.- Mennyiben változott meg a technika ahhoz képest, amikor itt elkezdett dolgozni?- Alaposan átalakult, illetve jelentősen bővült az évek során. Leginkább az irányítás változott: a régi, kapcsolókra épülő technika helyett ma már korszerű, programozható logikai vezérlők irányítanak. A folyamatokkal persze ugyanúgy tisztában kell lennünk, hiszen kézi beavatkozásra is szükség lehet, és képben kell lennem, ha valamit manuálisan kell vezérelnem. A munka így egyszerűbb, ugyanakkor a folyamat összetettebb, több berendezést kell összehangolni.- Gondolom, a tejtermékgyártó szakembernek be kell segítenie a fejlesztésben, a programok tervezésében is.- Igen, hiszen én tudom, hogy egy adott folyamatot, amelyet programoznak, hol kell paraméterezni, mivel a finomhangolás mindig menet közben történik.- Azt mondta, véletlenül került erre a pályára. Most miként tekint vissza?- Az iskolában nyilván „ragadt rám” valami, és úgy gondoltam, ha már energiát fektettem bele, hát elvégzem. Az ember azonban közben komolyodik, az érdeklődési köre is változik, és egy idő után megtalálja önmagát abban a munkában, amelyet végez. Talán ezt igazolja, hogy Tolnatej Zrt-nél két alkalommal is megkaptam a kiváló dolgozó elismerést.- orbán -
