Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-02-04 / 4. szám
2018. február 4. 7 m SZEKSZÁRDI MMRI4I» Szekszárdi szakképzés: gépész a robotok között Szűkszavú fiatalember, de hát a gépekkel nem beszélgetni kell, hanem ajelkükbe látni". Ez pedig vélhetően jól megy neki, hiszen szakmája „ranglétráján" biztosan araszolgat fölfelé. SZÖLLŐSI LÁSZLÓ, a Samsonite Hungária Bőrönd Kft. termeléstámogatója volt beszélgetőtársam.- Hol találkozott először a szakmával?- Középiskolai tanulmányaimat az Ady Endre Szakképző Iskolában kezdtem, gépész szakirányon. Az érettségi után ott maradtam technikumban, ott végeztem - akkor még két év alatt lehetett, ma már egy - gépgyártás-technológusként. A második évben már úgy gondoltam, hogy jó lenne a felsőfokú végzettséget is megszerezni, ezért felvételiztem a Dunaújvárosi Főiskola (ma már egyetem) gépészmérnöki szakára, amit aztán államvizsgával sikeresen befejeztem.- A középiskolai, a technikusi tapasztalatok mennyiben segítették a főiskolai tanulmányokat?- A középiskolában elsősorban a megmunkálások - esztergálás, marás, menetfúrás, darabolás és hasonlók - alapjait sajátítottuk el, és különböző kisebb számításokat, a technikusképzésben tanultakból pedig elsősorban a programozás volt, ami segített. A középiskolában még voltak közismereti tárgyak is, így ott a szakmai dolgokat viszonylag kisebb óraszámban tanultuk, aztán a technikusnövendékként már csak a szakmával foglalkoztunk. Nagy szeretettel gondolok vissza Kozár István, Keller Antal és Kovács Mihály tanár úrra, a legtöbb ismeretet az ő segítségükkel sajátítottam el. A technikumban tanultunk meg rajzolni, rajzot olvasni, a gépek működését, megtanultunk a gyakorlatban programozni, esztergálni, marni, számítógéppel rajzolt alkatrészt legyártani, meglévő program paramétereit befolyásolni a kedvezőbb megmunkálás érdekében.- A programozás milyen művelethez kötődött?- Egy úgynevezett FANUC-esztergán kellett dolgozni. Egy bizonyos G-kódos programozási nyelv alapján meg lehetett írni a megmunkálást vezérlő programot, így a gyártás előtt szimulálni tudtuk a megmunkálást számítógépes programmal (CAD). Ugyanígy dolgoztunk a szintén programozott Heidenhain CNC-marógépekkel is. A második év végére odáig kellett eljutni, hogy magabiztosan tudjunk programozni, illetve ha valami probléma van a programmal, akkor tudjuk, hogy hova kell nyúlni, s ha megváltoztatunk valamilyen paramétert, az milyen következményekkel jár az alkatrészre nézve.- A főiskolán előnyét vagy hátrányát érezte annak, hogy nem gimnáziumból került oda?- A technikumnak több előnye is volt: a gimnáziumban végzettekhez képest „előrébb jártunk” szakmai tudásban, és több tárgyból (géptan, gépszerkezettan, anyagismeret) már nem kellett vizsgáznunk. A felvett tárgyaknál pedig eleinte általában ismert dolgokkal találkoztunk, és csak ezután következtek az újdonságok.- Gyakorlati munkát is végeztek a főiskolán vagy inkább az elmélet dominált?- Természetesen volt gyakorlat is: amikor már szakosodtunk, volt például hegesztés is, de leginkább a különböző mérőeszközökkel kellett dolgoznunk, amiből mérési jegyzőkönyvet kellett készíteni. Előfordult, hogy egy például egy tengelyt kellett úgy megvizsgálni, hogy az életciklusa során milyen behatások érték addig, amíg tönkrement, vagyis amíg „elfogyott az elhasználódási tartalék”. Nekem előnyt jelentett, hogy már dolgoztam műhelyben, ismerősek voltak a mérőeszközök, a tolómérő, a mikrométer, de használtunk mikroszkópot és ultrahangos mérőberendezést is a fémekben lévő repedések vizsgálatára. Szakítószilárdságot is mértünk, amit már a technikumban is végeztünk.- A főiskola után hol helyezkedett el?- Szekszárdon, a Samsonite Hungária Bőrönd Kff.-nél - s azóta is itt dolgozom. Kezdő gépészmérnökként, tapasztalat híján gépkezelőként kezdtem: a présgépből kikerülő „héjakat” - amelyek a táska vázát adják - tisztítás és minőségellenőrzés után kellett továbbítanom a termelésbe. Nem volt éppen bonyolult munka, ám rövidesen „feljebb léptettek”, így lettem gépbeállító. Én végeztem az előbb említett gép mindennemű beállítását. Például a szükséges melegítési hőmérsékletét, ami a bejövő lapok megmunkálásához szükséges, hogy a gép héjat préselhessen. Fél év után bővítették a műhelyt, és felajánlották, hogy dolgozzam a TMK-ban, én pedig örömmel vállaltam, mert így a munkarend is kedvezőbb lett számomra. Itt lézergépek és robotok programozását és finomhangolását végzem. Amikor egy új táskatípus érkezik, azt fel kell programozni a robotra és a lézerre, ezek végzik aztán a már formázott héjak lyukasztását, hogy a megfelelő helyre kerülhessenek a kerekek, a húzófogók és az embléma - tehát mindaz, ami kívülről látszik.- Jó szakmája van, piacképes a tudása. Nem fordult meg a fejében, hogy több pénzért külföldre menjen dolgozni?- Nem. Itthon akartam érvényesülni, hiszen itt van a családom. Ott kint egyedül lennék. Én itthon szeretnék családot alapítani a kedvesemmel.- Amit most végez, elegendő anyagi hátteret biztosíthat ehhez?- Igen. Tenni kell érte, dolgozni kell, de azt mondhatom: mindenképpen. - orbán -
