Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-09-30 / 33. szám
SZEKSZÁRDI VASARMAP 2018. szeptember 30. Simon János: „Európának szembe kell néznie a valósággal!” Kevés szó esik manapság a papi életútról - ez elvilágiasodott korunk sajátosságának tudható be. Pedig, ha valakinek, akkor egy aranymisés papnak, aki ötvenévnyi szolgálatot követően ünnepélyes szertartás keretében mond köszönetét Istennek szentelt életéért, érdemes megszívlelni néhány - a világ és az egyház állásáról alkotott - gondolatát... Mi így tettünk a hivatását Pincehelyen végző Simon János esperes-plébánossal, aki a nyáron Aranymisézett a Szekszárd-Újvárosi Szent Mihály arkangyal templomban. Simon atya szekszárdi születésű, itt fordult Isten felé...- Plébános úr! Mi irányította a papi pálya felé? Történt olyan esemény az életében, amely megszilárdította ebbéli elhatározásában?- Az általam megismert papok példája. Különösen Szalai Jánosnak, egykori hitoktatómnak, illetve a szemináriumban dogmatika tanáromnak, valamint Lukács Istvánnak, egykori újvárosi plébánosnak tartozom hálával. Diákkoromban a materialista marxizmus volt a kötelezően megtanulandó világnézet, hangoztatása rendkívül „előnyösnek” számított az érvényesülés szempontjából. Ennek ellenére számomra kizárólag a keresztény tanítás tudott életünk kérdéseire meggyőző, megnyugtató válaszokkal szolgálni. Ügy gondoltam, érdemes életemet ennek a tanításnak a hirdetésére szentelni.- Miként emlékszik vissza első állomáshelyére?- Cserháti József püspök úr újmisés papként, 1968-ban Görcsönybe helyezett káplánnak, vagyis segédlelkésznek. Plébánosom akkortájt egyházmegyénk egyik legidősebb papjának számított. Feladatom a plébániához tartozó falvakban, a filiákban való misézés és a plébánia területén való hitoktatás volt.- Hol szolgált még a pályája során?- Két-két esztendőt töltöttem Görcsönyben, Ozorán, Sásdon és Berkesden, majd 1976-tól 1987-ig Pálfán voltam plébános. A következő állomáshelyem Gyönk volt, majd 2000-től egy évtizeden át Tevelen szolgáltam. Immár nyolc esztendeje Pincehelyen szervezem a hitéletet.- Milyen tanulságos események történtek pályája során, amelyet szívesen megosztana olvasóinkkal?- A rendszerváltásig a tűrt és a tiltott zóna határán „egyensúlyoztunk”. Elmondhatom, a vallásüldözés ellenére azért akadtak minden helyzetben olyan hűséges híveink, akik az ezzel járó hátrányokat, kockázatokat is vállalva mindvégig kitartottak mellettünk. Ebből is látható: végül mégsem a keresztény vallásosság „halt el”, hanem az ezt megjósol „tudományos” világnézet.- Mi a papi jelmondata?- Aurelius Augustinus, azaz Szent Ágoston fohásza: „Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned!”. Úgy érzem, noha a teremtett világ temérdek szépet és jót adhat számunkra, azért életünk végső célját, értelmét Teremtőnk - egyszer, s mint Örök Atyánk - határtalan szeretetének felismerésével érthetjük meg.- Miben látja manapság a papság és a katolikus egyház előtt álló kihívásokat?- Jézus nem statisztikailag mérhető teljesítményt kívánt az apostoloktól, hanem tanításának továbbadását. „Krisztus követségében járunk” - mondta Pál apostol. Tehát: a jó követ azt képviseli, aki küldte, ám igyekszik minél jobban megismerni azokat, akikhez küldték. Nem gyors, „tetszetős” sikerre, hanem szerény, őszinte és nem utolsósorban hiteles tanúságtételre kell törekednünk.- Miként lesz képes a katolikus egyház védelmet adni a sanyarú sorsú, háborús, vagy épp muszlim többségben élő keresztényeknek? Megvédi-e Európa a keresztény értékeket a muszlim invázióval szemben?- Nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget odavinni, ahol baj van. A muszlim gondolkodás lényeges része a felsőbbrendűségi érzés és a hódítási vágy. Mohamed ezeket „öltöztette” vallási köntösbe. Minél később vagyunk hajlandóak szembenézni a valósággal, annál drágább lesz a naivitás ára...- Szükség lehet egy újfajta, lelki és kulturális keresztes hadjáratra?- Úgy gondolom, nem. Őszintén megélt kereszténységre viszont annál inkább.- Félszáz éves szolgálata „jutalmaként” nyáron tartotta Aranymiséjét Szekszárdon. Hogyan élte meg azokat a pillanatokat?- Mind paptestvéreimmel, mind jelenlegi és régebbi híveimmel, mind pedig szekszárdi „földijeimmel” együtt tudtunk örülni és hálát adni a papi szolgálatban eltöltött öt ven esztendőért. Köszöntő szavaik, kedves ajándékaik külön is megörvendeztettek.- Mit üzen a jelenleg papi hivatásra készülő ifjúságnak?- Szentelés előtt arcra borulva fejezzük ki, hogy Istenünk kezébe akarjuk adni életünk. Akarjunk hát életünkben egészen az Ő kezébe simuló, neki engedelmes eszközeivé válni. Valóban „holtig” kell tanulnunk, mit kíván tőlünk Mesterünk.- gyimóthy -
