Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-09-02 / 29. szám
22 , SZEKSZÁRDI MSARMAP 2018. szeptember 2. Lányi Péter (Szekszárd, 1946 - Szekszárd, 2017) A Garay János Gimnáziumban tett érettségi után a Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tanárképző Tagozatán szerzett zongora-szolfézs szakos tanári diplomát 1969-ben. A dombóvári zeneiskolában helyezkedett el, majd egy év pécsi tanítás után, 1977-ben tért haza. Az Illyés Gyula Tanítóképző Főiskolán adjunktus, docens, tanszékvezető, később főigazgató-helyettes lett. 1974-ben a Zenetanárok Országos Zongoraversenyének első helyezettje, később szervezője volt. Zeneelméleti államvizsgát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, 1995 tavaszán tett. Ő fogta össze a zenetanárok adventi és farsangi műsorát, s neki köszönhető a 2016. évi Liszt Ferenc emlékkoncert szakmai megvalósítása is. Zenei rendezőként dolgozott a Magyarországi Német Színházban. Alapító művészeti vezetője volt a Szekszárd Javáért elismerést kiérdemelt Muslinca Férfikarnak. Fellépéseivel bejárta az egész világot. „Kiváló előadóművész volt, országos megbecsülésnek örvendett. Sokan hallották játékát városi rendezvényeken is. Remek korrepetitor és nagyszerű muzsikus volt. Zenepedagógusként sok-sok fiatal tudását csiszolta.” A városért tett sok évtizedes önzetlen munkálkodását 1995-ben Pro Urbe Szekszárd elismeréssel díjazták. Színes, szellemes egyénisége hiányzik a város pódiumairól, mindennapjaiból. Lernte Béláné Petkovits Ildikó (Dombóvár, 1946 - Bonyhád, 2017) 1964-ben a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Munkássága mindvégig e gimnáziumhoz kapcsolódott. 1969-től matematika-fizika szakos tanárként kezdte pályáját. Számos alkalommal volt osztályfőnök majd a matematika, fizika munkaközösséget vezette. 1992- ben lett igazgatóhelyettes. 1993-2008 között három cikluson át vezette és dolgozott a gimnáziumért. 1998-ban az iskola pályázatával az egykori tanteremből patinás dísztermet alakítottak ki, amely napjainkig a szekszárdi, iskolán kívüli ismeretszerzés egyik fontos bázisa lett. 2006-ban az intézmény fennállásának 110. évfordulójára megtörtént az iskola teljes felújítása. Kiemelten fontosnak tartotta a határon túli magyarsággal való kapcsolat ápolását. Vezetése alatt az intézmény partnerkapcsolatot épített ki a kolozsvári Báthory István Elméleti Lyceummal, az Óbecsei Gimnáziummal és bietigheim-i Ellental Gimnáziummal. Évente szerveztek Kárpát-medencei diáktalálkozókat, amelyeken számos tanár és diák barátság született. Munkáját szolgálatnak tekintette, de klasszikusan szigorú, következetes és emberséges pedagógus volt. Egyik főszervezője volt az iskolai sítáboroknak. A Garay Gimnázium Öregdiák Szövetségével évente szerveztek baráti találkozókat az iskola egykori diákjainak. Munkáját Szekszárd Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el. Címzetes igazgatóként vonult nyugdíjba, iskolájában a Garay-emlékérmet vehette át. Nyugdíjba vonulását követően egyik meghatározó személyisége volt a Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának. A FIDESZ-KDNP városi képviselőjeként aktívan részt vállalt a város közéletében. Lovas Henrik (Oindlicsalád, 1927- Szekszárd, 2017) Ma Tengelic Jánosmajor néven ismert településen végezte elemi iskoláit, majd a szekszárdi Polgári Iskola elvégzését követően a Soproni Evangélikus Tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Itt 1947-ben kitűnő eredménnyel diplomázott. Ez év októberében a Vérteskethelyi Evangélikus Egyházközség választotta meg kántortanítónak. 1950- ben visszakerült Tolna megyébe, ahol kezdetben Szedresen végzett kulturális munkát, majd Tengelic Jánosmajorban kapott tanítói állást. 1952-ben igazgatónak nevezték ki, mely tisztséget 1965-ig töltötte be szeretett falujában. Közben főiskolai végzettséget szerzett. Többször hívták különböző munkakörökbe Szekszárdra, de csak 1965-ben váltott munkahelyet, amikor nagyobbik lánya középiskolás lett. 1965—67-ig a Szekszárdi Járási Tanács kulturális elnökhelyettese volt. Felügyeletéhez tartozott az iskola-, az egészségügy, valamint a népművelés. 1967-1976 között a Tolna Megyei Tanács Művelődési Osztályának vezetőjeként az oktatást és a kulturális ügyeket irányította. Osztályvezetősége idején több művelődési házat avattak - például a Babits Mihály Művelődési Központot -, s jelentős iskolai beruházások történtek (pl. gyönki német nemzetiségű középiskola és kollégium). 1976 decemberétől 1987 december végéig, nyugdíjazásáig a Tolna Megyei Könyvtárat igazgatta. Könyvtárosként széles látókörének és sokrétű tapasztalatainak köszönhetően a megyei könyvtárigazgatók országos közösségének elismert vezetői közé tartozott. Még 90 évesen is rendszeres résztvevője volt a város és a megye kulturális rendezvényeinek (színház, kiállítások, előadások). 2007-től tagja volt az Egyed Antal Honismereti Egyesületnek. Dr. Mártonfai Adorjánná Fray Katalin (Szekszárd, 1918 - Szekszárd, 2017) 1938-ban végzett a pécsi Népfőiskolái Tanítóképzőben, majd a vajdasági Bajsán kezdte pedagógiai munkáját. A II. világháború kiterjedésekor Harc-Janyapusztára került, azután gyermekkora helyszínén, a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcai általános iskolában kapott állást. Munkásságának következő állomása a Garay iskola volt, míg végül nyugdíjas nevelőként a Dienes iskolában tevékenykedett. 50 éves pályafutása során figyelemmel támogatta a visszahúzódó, félénk diákokat, felszínre hozván értékeiket. Generációk családtagjai kerültek ki keze alól, kirándulásokkal, színdarabok előadásával erősítve mindenkiben a közösségi összetartozás érzését. Ös-szekszárdinak vallotta magát. Felmenői között város köztestületeiben egykor munkálkodó Fray-Prantner család tagjai sorakoztak. A várost és az Alsó utcát nagyon szerette, ezért is kezdeményezte a Millennium évében a Szent János és Pál kápolna felújítását. Utolsó éveiben az alsóvárosiak életét bemutató kötet anyaggyűjtését segítette. Nagy részvét mellett tanítványa, Bíró László püspök búcsúztatta az alsóvárosi temetőben. Pappné Kutas Annamária (Budapest, 1957-Szekszárd, 2017) Második osztályos korában költöztek jogász szülei Szekszárdra, ahol a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Itt végezte a Tanítóképző Főiskolát, s friss diplomásként 1980-ban a Babits Mihály Általános Iskolában helyezkedett el. Ez az iskola lett élete egyetlen munkahelye. Kezdetben napközis nevelőként, majd osztálytanítóként működött. 1993-ban az iskola alsó tagozatos igazgatóhelyettese lett, majd a közoktatás-vezetői diplomát megszerezve 1995-től megbízott, 1998-tól pályázat alapján kinevezett igazgatóként vezette az intézményt. 2010-ben pedagógia szakos egyetemi végzettséget szerzett. Férjét 2015-ben veszítette el. 37 évet töltött a Babits iskolában, ebből 20 esztendőt igazgatóként. A gyermekeket sajátjaiként, kollégáit családtagként szerette. Hite, szellemisége, embersége beivódott az iskola falaiba. Neveltjeit a ballagások során így bocsátotta eh „Bármerre visz is az utatok a nagyvilágban, mindig babitsosok maradtok...” Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a súlyos betegségben elhunyt igazgatónőt. Halálával űrt hagyott a barátokban, nevelőkben, a szülőkben és a gyermekek szívében is. Póla Károly (Barcs, 1938-Szekszárd, 2017) A barcsi általános iskola és a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium után a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett matematikafizika szakos középiskolai tanári oklevelet. 1962-től Szekszárdon tanított. Tanár és igazgatóhelyettes volt a Garay János Gimnáziumban (1962-1970). Ezt követően a megyei tanácsnál is dolgozott tanulmányi felügyelőként, később osztályvezetőként (1970-1977). Igazgató volt az 505. számú Ady Endre Ipari Szakmunkásképzőben (1977-1981), majd tanár, azután alapító igazgatója az I. Béla Gimnázium és Informatikai Középiskolának (1990-2002). Munkásságáért megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést (1972), a Munkaérdemrend Ezüst Fokozatát (1985), a Babits Mihály Emlékplakettet (1990) és a Bezerédj István-díjat (1997). 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését vehette át, és elnyerte az I. Béla Gimnázium „Diákokért, iskolánkért, egymásért” Emlékplakettjét is. Szekszárdnak ismert, szeretett, megbecsült, emberséges tanára volt. Munkásságát városunk Pro Urbe Szekszárd kitüntetéssel ismerte el 2002-ben. Póla Károly neves és elismert közéleti személyiségként 1990-1994 között a városi művelődési bizottság szakértő tagjaként dolgozott. Elnöke volt a Tolna Megyei Iskolaigazgatóknak, a Közoktatás-fejlesztési Kuratóriumnak, több intézet megbízásából közoktatás-szakértői munkát is ellátott. 2003-2009 között Szekszárd Város Aranykönyve szerkesztőbizottságának volt tagja. Felkészültsége, embersége, színes egyénisége, állhatatossága, humora, derűs egyénisége példaként áll előttünk. Turányi Erzsébet (Szekszárd, 1950- Szekszárd, 2017) 1968-ban érettségizett a Garay János Gimnáziumban. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán diplomázott 1973-ban. 1986-ban műemlékvédelmi szakmérnöki ismereteket szerzett. Beosztott tervezőként kezdett dolgozni a tervező vállalatnál, de hamarosan önálló feladatokat kapott. Mint műemlékvédő, ő tervezte a Szent János és Pál kápolna, a Nedelkovics tanya és a Deutsche Bühne Ungarn felújítását. Gazdag életművéhez tartozik a Béla király tér, a Fürdőház, a Szent László utcai rehabilitáció, a szálkai tókörnyék rendezése. 1992-től hivatásos műemlékvédőként tevékenykedett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felügyelőjeként. Tagja volt a Magyar Építész Kamarának. Az épített örökség egy-egy darabjának megtartása, rejtett értékek felfedezése, a mindenkori szakszerű, hiteles helyreállítása volt életcélja. Elért eredményei előtt tisztelgünk. Az Aranykönyv szerkesztő bizottságának tagjai: Dr. Dobos Gyula István Németh Judit Némethné László Zsuzsanna Záradék: Megtárgyalták a közgyűlés bizottságai, majd jóváhagyta Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a 184/2018. (VI.21.) sz. határozatával. Szekszárd, 2018. május 24.
