Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-06-24 / 24. szám

2018. június 24. SZEKSZÁRDI 14MRUP Szekszárdi szakképzés: a jó szakembert „kézről kézre adják” Befejeződött a tanítás a szakképző iskolákban is. Ez jó alkalom a mérleg megvo­nására, különösen egy olyan periódusban, amikor kiemelt feladat a szakképzés átalakí­tása, megerősítése. A tanév tapasztalatairól ÁBRAHÁM NORBERT, a Szekszárdi Szak­képzési Centrum főigazgató­ja beszélt. hetőek sikereseknek, melyek igé­nyelnek további erősítést?- A gépészet területén - és itt most a fémipart is beleértem - az autós szakmák, a forgácsolók, a hegesztők azok, akik egyre na­gyobb megbecsülésnek örvende­nek. A munkáltatók jelzései, úgy tűnik, nemcsak az iskolákba ér­nek el, de a szülők és a gyerekek fülébe is eljut, hogy mennyit is miközben a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy egyre na­gyobb e területen a munkaerő­­hiány. Én azt gondolom, hogy ez lesz a következő évnek a fókusza: valószínű, hogy a megítélés meg­változtatásán kell segítenünk. Tény, hogy fizikai munkáról van szó, viszont ma már egy kőmű­ves napi 35 ezer forint alatt nem megy el dolgozni, és akkor még- A Vendéglátó Szakképző Iskolának például nagy kihívás, hogy felkészítsen egy szakácsot a Szekszárdon és környékén is nagy lépésben fejlődő gasztro­­kultúrára. Ezért jó, hogy a duá­lis képzésben a gyerek az adott étteremnél vagy szállodánál van gyakorlaton, ahol a legújabb technológiát a naponta azzal dolgozó szakácstól tanulja meg.- Főigazgató úr, a szakmun­kásképzés területén mennyire tekinthető eredményesnek az elmúlt időszak marketingmun­kája?- Az igazi eredmények ezek­ben a napokban, a beiratkozás során lesznek számunkra is láthatóak. Azt már érzékeljük, hogy volt értelme a kampány­nak: a szülők figyelme job­ban ráirányul a szakképzés, a szakmaszerzés területére. A folyamatos figyelemfenntartás­ra szükség van és szükség lesz ezután is. Az a segítség, amelyet az önkormányzattól - és konk­rétan Ács Rezső polgármester úrtól - kaptunk, hogy mindig jött és velünk együtt népszerű­sítette a szakképzést - az Ady Szakképző Iskola tekintetében a műszaki képzést - az mind­mind beérik. Mindez nemcsak az Ady, de a másik három tagin­tézményünkről is elmondható.- Keressük a pályaorientáció egyéb lehetőségeit, hogy az álta­lános iskolásokat minél koráb­ban „megtalálhassuk”. A végső cél az, hogy boldog felnőttek kerüljenek ki az iskoláinkból, ez viszont csak nagyon komoly pá­lyaválasztási tanácsadáson ala­pulhat. A gyerekeknek és a szü­lőknek fontos pontosan tudniuk, hogy merre tovább az általános iskolából, hogy konkrétan meg­ismerjék, mit jelent például az, hogy villanyszerelőnek, aszta­losnak tanul valaki. Lehet, hogy van a fejekben egy elképzelés, de azt vesszük észre, hogy az nem mindig találkozik a valósággal.- Az elmúlt esztendő adatai alapján mely szakmák tekint­lehet keresni azzal, ha valaki egy hároméves szakmát szerez. Egy­re nagyobb e pályák presztízse, és megy a verseny a gyerekekért. A vállalkozók megkereséséből látom, hogy a fémipari terület mindenképpen sikeresnek te­kinthető, bár a munkahelyekhez képest még mindig kevés a vég­zett gyerekszám. A villamosipa­ri terület sikere nyilvánvalóan Paks működéséhez köthető, és megjósolható, hogy az atomvá­rosi beruházás miatt a minősített hegesztők alkalmazása is nagyon fontos lesz rövid időn belül. Ah­hoz a most végzett gyerekeink­nek már el kell kezdeniük úgy dolgozni, hogy minősíttetni tud­ják magukat és a cég is megtegye ezt, ahol dolgozni fognak.- Elgondolkodtató ugyanak­kor, amit az építőiparban hallunk, hogy akár az ács, akár a kőműves szakok milyen nehezen indulnak. Ezeknek a szakmáknak az elis­mertsége a jelentkezők felől még nem érte el a szükséges mértéket, nem visz mást magával, csak egy kőműveskalapácsot meg egy va­kolókanalat, az összes többit a tu­lajdonosnak kell beszereznie. És azt is tudjuk, hogy a jó kőművest, a jó ácsot, a jó asztalost „kézről kézre adják” az emberek, mert a jó hírük hitelesíti őket.- Mennyiben más a mai szakképzés, mint, mondjuk az egy-másfél évtizeddel ezelőtti?- Minden területen megjelen­tek az egyre modernebb eszkö­zök. A gyerekeket felkészíteni, abba a versenyhelyzetbe belehe­lyezni, amikor majd elmennek munkát vállalni, nagy kihívás. Nem véletlenül jó a duális képzés gondolata olyan tekintetben, hogy nem mindig az iskolának kell a legdrágább, a legújabb eszközöket beszereznie. A gyerekek azoknál a vállalkozásoknál legyenek gya­korlaton, akik abból élnek, hogy a legmodernebb eszközeik vannak, hiszen ennél praktikusabb nincs, ezzel mindenki nyer.- A Bezerédj Szakképző Isko­lában, a pénzügy-számvitel vo­nalon ugyanez a helyzet. Folya­matosan fejlődik a kormányzati infrastruktúra, az ügyintézés - gondoljunk csak az e-ügyinté­­zésre. Itt is a gyakorlati helyek praktikuma mutatja meg, ho­gyan kell mindezt elképzelni. Egy logisztika bemutató-órán, amelyen magam is ott voltam, a tanárnő a legjobb példákat mindig a gyakorlati helyekről hozta: „Emlékeztek, amikor kinn voltunk ebben meg ebben az áruházban, mekkora raktára van, mennyire gyorsan megy az áru ki-be?” Ez az életszerű pél­da is alá tudja támasztani, hogy nagy szükség van a gyakorlati helyekről vett tapasztalatok be­építésére az oktatásba. Nagyon erős kapcsolatnak kell fennma­radnia a munkahelyekkel, mert nélkülük nem tudjuk megfele­lően felkészíteni a gyerekeket választott pályájukra.- orbán -

Next

/
Thumbnails
Contents