Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-05-06 / 17. szám
2018. május 6. SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárdi szakképzés: az eladó személyisége meghatározó Az általános iskolában azt mondták, nemigen lesz jó tanuló belőle, aztán a középiskolában osztályelső lett kitüntetéssel. Mindig is a kereskedelem vonzotta: eladóként kezdte, ma pedig már - alig harminc évesen - ő oktatja a leendő kereskedőket. BOROS NORBERT bolti eladó szakoktatóval beszélgettünk.- Miért lesz szakoktató valaki, aki eredetileg a kereskedelemmel jegyezte el magát?- Az igazság az, hogy én már kis koromban is mindig tanárost játszottam. Összeszedtem a haverokat, a szomszéd gyerekeket, és tanítottam őket. Valahogy azt éreztem, hogy nekem ezt kell csinálnom, ez az én feladatom.- Eszerint már a kereskedői pálya megkezdése előtt megfogalmazódott ez a szándék?- Igen. Általános iskolában nem voltam jó tanuló. Az alsós tanító nénim azt mondta, hogy kettesnél jobbra nem vagyok képes, ezt aztán végig „cipeltem” is nyolcadikig. A „Keribe”, vagyis a ma már Szekszárdi SZC Bezerédj Szakképző Iskolába kerültem, ahol Tóth Tímea személyében nagyon jó osztályfőnököm volt. Azt mondta: „te a kettesnél sokkal többre vagy képes”. Itt aztán hat éven keresztül osztályelső voltam, versenyeken vettem részt és megkaptam az iskola emlékplakettjét is a hatodik év után. Mindent a kereskedelemnek és a „Kerinek” köszönhetek. Ez szó szerint így van, mert a családomat, feleségemet s így a három gyerekemet is.- A középiskolában mely területek voltak a legizgalmasabbak?- Mindenek előtt a szakmai tárgyak: a közgazdaságtan, a gazdasági ismeretek és az áruismeret volt, amit különösen szerettem. Nagyon sokat köszönhetek - mint már említettem - szakmunkásképzős osztályfőnökömnek, illetve Gál Istvánnénak, Katinak, aki akkor volt az osztályfőnököm, amikor itt maradtam érettségizni.- Kereskedőként hol dolgozott?- Mondhatom, hogy végigjártam a ranglétrát. Szakmai gyakorlaton két évig Nagydorogon dolgoztam egy élelmiszerboltban. Már ott is kihívásokkal kerültem szembe, hiszen ez egy nagy üzlet volt teljes csemegepulttal, felvágottal, tőkehússal, cukrászsüteménnyel. A főnök azonnal bedobott a mélyvízbe: azt mondta, hogy innentől én felelek a csemegepultért. A középiskola után egy szedresi élelmiszerüzletbe kerültem raktárosként, ahol a főnököm megengedte, hogy szombatonként eladóként dolgozzam. Aztán ott kaptam egy „saját” kis üzletet, egy amolyan egyszemélyes boltot, ahol mindent én végezhettem. Ezt követően nyitott üzletet egy országos áruházlánc, ahol boltvezető-helyettesként, majd boltvezetőként dolgozhattam egészen addig, amíg el nem hívtak a Bezerédj Szakképző Iskolába. A munkám mellett a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karán tanulok közgazdász turizmus-vendéglátás szakirányon. Nagyon hálás vagyok igazgatómnak, Szabóné Kiss Erzsébetnek, aki mindig mindenben támogatott.- A kereskedelemnek sok ága van. Fontos volt, hogy eladóként dolgozzék? Lényeges volt a közvetlen találkozás a vevőkkel?- Igen. Nagyon szerettem megismerni a különböző „vásárlótípusokat”, a különböző igényeket - köztük időnként egészen hajmeresztőeket - kielégíteni, egy-egy problémát megoldani. Engem mindig örömmel töltött el, ha azt láttam, hogy a vevő elégedett, és visszajött hozzánk. Mindig kedveltem a különleges kéréseket, amelyek azt igényelték, hogy utánanézzek, felderítsem a beszállítót.- Milyen vásárlótípusok vannak?- Nyilvánvaló, hogy megkülönböztethetjük a betérőket nemük és koruk alapján, de szempont lehet, hogy milyen jövedelemmel rendelkeznek, mennyire keresik a minőségi termékeket. Vannak olyan vásárlók, akik csak egy meghatározott minőséget keresnek vagy márkához ragaszkodnak, de jönnek olyanok is, akiket lehet befolyásolni, új termékeket ajánlani számukra. Vannak határozott és kevésbé határozott vásárlók is - mindig az eladó feladata, hogy ezt felismerje, és eszerint álljon hozzájuk.- Szakoktatóként mi a tapasztalata: mennyire érzékenyíthetőek a gyerekek, a leendő eladók?- Megpróbáltam az egyik szaktantermünkbe „odavarázsolni” egy kis élelmiszerboltot, és ezen keresztül problémákat felvetni: különböző helyzeteket hogyan kell megoldania az eladónak. Mindig előkerül, hogy az eladó legyen kedves, udvarias, de egyet nem lehet elfelejteni, és ezt mindig erősítem is a gyerekekben: mindig a vásárlónak van igaza.- Sokfélék vagyunk mi, vásárlók, de milyen a jó kereskedő?- Olyan, akihez visszajönnek a vásárlók. Nemcsak azért, mert az az egy bolt van, hanem mert szeretnek odajárni, mert keresik magát az eladót, ha csak egy pár szót is lehet beszélgetni vele. Emlékszem, tanulóként volt egy vásárlóm: az úriember minden reggel bejött, nagyon mogorva volt, a kolléganőim nem is nagyon szerették. Én meg azt mondtam magamban, hogy nincs olyan ember, akire a kedvesség, a mosoly ne lenne hatással. Eltelt egy-két hét, és egyszer úgy távozott az illető, hogy megköszönte, hogy minden áldott reggel így szolgálom ki, és ilyen jól indul a napja. Akkor éreztem, hogy megéri ezt így csinálnom - ezt igyekszem közvetíteni diákjaimnak is. - orbán -
