Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-05-06 / 17. szám

2018. május 6. SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárdi szakképzés: az eladó személyisége meghatározó Az általános iskolában azt mondták, nemigen lesz jó tanuló belőle, aztán a közép­iskolában osztályelső lett ki­tüntetéssel. Mindig is a keres­kedelem vonzotta: eladóként kezdte, ma pedig már - alig harminc évesen - ő oktatja a leendő kereskedőket. BOROS NORBERT bolti eladó szakok­tatóval beszélgettünk.- Miért lesz szakoktató valaki, aki eredetileg a kereskedelemmel jegyezte el magát?- Az igazság az, hogy én már kis koromban is mindig taná­rost játszottam. Összeszedtem a haverokat, a szomszéd gyere­keket, és tanítottam őket. Vala­hogy azt éreztem, hogy nekem ezt kell csinálnom, ez az én fel­adatom.- Eszerint már a kereskedői pá­lya megkezdése előtt megfogal­mazódott ez a szándék?- Igen. Általános iskolában nem voltam jó tanuló. Az al­sós tanító nénim azt mond­ta, hogy kettesnél jobbra nem vagyok képes, ezt aztán végig „cipeltem” is nyolcadikig. A „Keribe”, vagyis a ma már Szek­szárdi SZC Bezerédj Szakképző Iskolába kerültem, ahol Tóth Tímea személyében nagyon jó osztályfőnököm volt. Azt mondta: „te a kettesnél sokkal többre vagy képes”. Itt aztán hat éven keresztül osztályelső vol­tam, versenyeken vettem részt és megkaptam az iskola emlék­plakettjét is a hatodik év után. Mindent a kereskedelemnek és a „Kerinek” köszönhetek. Ez szó szerint így van, mert a családo­mat, feleségemet s így a három gyerekemet is.- A középiskolában mely terüle­tek voltak a legizgalmasabbak?- Mindenek előtt a szakmai tárgyak: a közgazdaságtan, a gazdasági ismeretek és az áru­ismeret volt, amit különösen szerettem. Nagyon sokat kö­szönhetek - mint már emlí­tettem - szakmunkásképzős osztályfőnökömnek, illetve Gál Istvánnénak, Katinak, aki akkor volt az osztályfőnököm, amikor itt maradtam érettségizni.- Kereskedőként hol dolgozott?- Mondhatom, hogy végig­jártam a ranglétrát. Szakmai gyakorlaton két évig Nagy­­dorogon dolgoztam egy élel­miszerboltban. Már ott is ki­hívásokkal kerültem szembe, hiszen ez egy nagy üzlet volt teljes csemegepulttal, felvá­gottal, tőkehússal, cukrászsü­teménnyel. A főnök azonnal bedobott a mélyvízbe: azt mondta, hogy innentől én felelek a csemegepultért. A középiskola után egy szedre­­si élelmiszerüzletbe kerültem raktárosként, ahol a főnököm megengedte, hogy szomba­tonként eladóként dolgozzam. Aztán ott kaptam egy „saját” kis üzletet, egy amolyan egy­személyes boltot, ahol min­dent én végezhettem. Ezt követően nyitott üzletet egy országos áruházlánc, ahol boltvezető-helyettesként, majd boltvezetőként dolgozhattam egészen addig, amíg el nem hívtak a Bezerédj Szakképző Iskolába. A munkám mellett a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karán tanulok köz­gazdász turizmus-vendéglátás szakirányon. Nagyon hálás va­gyok igazgatómnak, Szabóné Kiss Erzsébetnek, aki mindig mindenben támogatott.- A kereskedelemnek sok ága van. Fontos volt, hogy eladóként dolgozzék? Lényeges volt a köz­vetlen találkozás a vevőkkel?- Igen. Nagyon szerettem megismerni a különböző „vá­sárlótípusokat”, a különböző igényeket - köztük időnként egészen hajmeresztőeket - ki­elégíteni, egy-egy problémát megoldani. Engem mindig örömmel töltött el, ha azt lát­tam, hogy a vevő elégedett, és visszajött hozzánk. Mindig kedveltem a különleges kéré­seket, amelyek azt igényelték, hogy utánanézzek, felderítsem a beszállítót.- Milyen vásárlótípusok vannak?- Nyilvánvaló, hogy meg­különböztethetjük a betérőket nemük és koruk alapján, de szempont lehet, hogy milyen jövedelemmel rendelkeznek, mennyire keresik a minőségi termékeket. Vannak olyan vá­sárlók, akik csak egy megha­tározott minőséget keresnek vagy márkához ragaszkodnak, de jönnek olyanok is, akiket lehet befolyásolni, új terméke­ket ajánlani számukra. Vannak határozott és kevésbé határozott vásárlók is - mindig az eladó feladata, hogy ezt felismerje, és eszerint álljon hozzájuk.- Szakoktatóként mi a tapaszta­lata: mennyire érzékenyíthetőek a gyerekek, a leendő eladók?- Megpróbáltam az egyik szaktantermünkbe „odavará­zsolni” egy kis élelmiszerboltot, és ezen keresztül problémákat felvetni: különböző helyzeteket hogyan kell megoldania az el­adónak. Mindig előkerül, hogy az eladó legyen kedves, udvari­as, de egyet nem lehet elfelejte­ni, és ezt mindig erősítem is a gyerekekben: mindig a vásárló­nak van igaza.- Sokfélék vagyunk mi, vásárlók, de milyen a jó kereskedő?- Olyan, akihez visszajönnek a vásárlók. Nemcsak azért, mert az az egy bolt van, hanem mert szeretnek odajárni, mert kere­sik magát az eladót, ha csak egy pár szót is lehet beszélgetni vele. Emlékszem, tanulóként volt egy vásárlóm: az úriember minden reggel bejött, nagyon mogor­va volt, a kolléganőim nem is nagyon szerették. Én meg azt mondtam magamban, hogy nincs olyan ember, akire a ked­vesség, a mosoly ne lenne hatás­sal. Eltelt egy-két hét, és egyszer úgy távozott az illető, hogy meg­köszönte, hogy minden áldott reggel így szolgálom ki, és ilyen jól indul a napja. Akkor éreztem, hogy megéri ezt így csinálnom - ezt igyekszem közvetíteni diák­jaimnak is. - orbán -

Next

/
Thumbnails
Contents