Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-04-29 / 16. szám

r SZEKSZÁRDI VASARMAP 2018. április 29. Alisca Brass Band nagykoncert Santanával Idén is megrendezte hagyo­mányos nagykoncertjét az Alisca Brass Band. Az együt­tes minden év áprilisában várja a zenekedvelőket e kü­lönleges alkalomra, a Babits Mihály Kulturális Központba. Az Alisca Brass Band Szekszárd kiemelt művészeti együtte­se, 2007-ben elnyerte a Tolna megyei Príma díjat, 2016-ban Tolna Megye Művészetéért elis­merésben részesült. A zenekar minden esztendőben nagysza­bású koncertre várja a zeneimá­dókat az agórába. Idén is áprilisban rendezték meg éves nagykoncertjüket, a Babits Mihály Kulturális Köz­pont Rendezvénytermében. A Maul Péter vezényelte fú­vószenekar repertoárjában az együttes német nemzetiségi identitását erősítendő számta­lan klasszikus, hangzásában is jellegzetes német mű szerepelt. A koncert egyik különlegessége volt, hogy a zenekar előadta Sa­ntana legismertebb dalát is. A fúvósok mellett színpadra állt Virág Péter is, aki szólógitáron játszott. A nagysikerű koncert létrejöt­tét Szekszárd város önkormány­zata mellett többek között a Né­met Kisebbségi Önkormányzat is támogatta, ennek köszönhe­tően nem volt belépődíj a hang­versenyre. - mwj -Dr. Dóczi: a háziorvos munkája a legfontosabb Dolgozott már Londonban és Zürichben is, beválasztot­ták a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai so­rába, az agy térfogat-szabá­lyozásáról írt értekezéséért pedig elnyerte az orvostu­dományok doktora címet. A Léleképítő sorozat legutóbbi vendége prof. dr. Dóczi Tamás főorvos volt. A Magyar Idegsebészeti Társa­ság elnöke április 23-i előadásán orvosi szemszögből közelítette meg az „élet dolgait”. A világot járt szakember, aki jelenleg Pé­csett, Kaposváron és Budapes­ten is „rendel”, számos érdekes sztorit hozott Szekszárdra. Sok helyen „meg volt írva, mik azok a műtétek, amelye­ket mindenkinek meg kell csi­nálnia” - emlékezett nyugati tapasztalataira, ahol a szigorú szabályok igencsak lekötötték mindennapjait. Olyan helyen is dolgozott, ahol kéthetes tel­jes ügyeletet követően már úgy érezte, a folyamatos munka minden erejét elveszi. Ám - tette hozzá - az utóbbinak a fo­lyamatosság volt a pozitívuma, szemben a hazai szokásrenddel: itthon ugyanis gyakorta előfor­dul, hogy a beteget sűrűn más­más csapatnak adják át... A Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikája pro­fesszorának életében meghatá­rozó a zene és a sport. Előbbit a Mindenható és az emberek közötti kommunikáció eszkö­zeként definiálja. A zene hoz­zásegítette, hogy a megismerés képi vizsgálatával is behatóan foglalkozzon az idegtudomá­nyon belül. Meggyőződése: egy-egy komplikált betegségnél sok múlik azon, hogy az ember napi szinten képezve magát, jól végezze munkáját. Mint mond­ja, ha megszólítja egy-egy bete­ge és közli, jól van, az számára megfizethetetlen. Ugyanakkor nehezen fogadja el az ember: Isten azzal a joggal ruházta fel, hogy más emberek sorsá­ról dönthessen. „Technika kell ahhoz, hogy józan pszichével tudja ezt a munkát művelni” - utalt tevékenységének lelki fel­dolgozására. Volt olyan bonyolult műtétje, hogy kora reggeltől éjfélig fo­lyamatosan operálta a pácienst. Ehhez az erőnléthez természe­tesen a sport is hozzájárult. Dó­czi professzor a vallás kérdését feszegetve arról beszélt: magát a hit szót kérdőjelezzük meg, ha afelől érdeklődünk, „van-e hite az embernek”, mert azt „nem kell vizsgálni”. A sebész gyermekei nem követték apjuk „vonalát”, hisz pénzügyi jogászként és gyógy­szeripari mérnökként dolgoz­nak. Ez nem furcsa, hisz, mint dr. Dóczi Tamás tapasztalta: az orvos szülők valami miatt eltérítik gyerekeiket a pályától. A jó iskola azonban szerinte is fontos, ám azt azért ajánlja: ha valaki tart a vértől, „ne menjen sebésznek”. Itthon azt látja, soha ilyen te­temes összegek nem kerültek az egészségügybe, mint az elmúlt pár év során. Ám teendő sze­rinte azért mindig akad. Ebben ő maga példát is mutat: Kapos­várott egy epilepszia sebészeti projektjében 30 napra redukálta le azt az időt, míg a rákbeteg a sugárterápiáig eljut. Vallja, az orvoslásban a házi­orvos munkája a legfontosabb, hiszen a falvak szintjén olyan „há­lót” tartanak betegeik alá, amely - szemben egy nagyobb kórházzal - nem engedi, hogy „kiessenek” gondozásukból. Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents