Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)

2018-03-25 / 11. szám

„ SZEKSZÁRDI VASAR1AP 2018. március 25. Több százan vettek részt a fáklyás felvonuláson Mintegy háromszázötvenen vettek részt a hagyományte­remtő szándékkal megren­dezett fáklyás felvonuláson március 14-én este Szekszár­­don. A résztvevők, akik kö­zött sok gyermek is volt, fele­melő, közösségépítő élmény részesei lehettek. Izgatottan várták a gyermekek szerda kora este a Babits Mihály Kulturális Központ bejárata előtt, hogy végre fáklya kerüljön a ke­zükbe. A fáklyák meggyújtásában szüleik mellett a kulturális köz­pont munkatársai is készségesen segítettek nekik. A felvonulók a meghirdetett időpontban, vagyis fél hétkor a Rády Huszárban­dérium huszárainak felvezetése mellett, méltóságteljesen útnak indultak a Béla király téren álló 48-as emlékműhöz. A résztvevők annyian voltak, hogy a „menetoszlop” kis túlzás­sal végigért a Garay téren. Felvo­nulás közben a Muslinca Férfi­kar egy-egy jó verbunkos nótára is rákezdett, az énekléshez pedig több résztvevő is csatlakozott. A Béla király téren verses-ze­nés műsor várta a megemléke­­zőket, akik elsőként Petőfi Sán­dor költeményét, a Nemzeti dalt hallhatták Korsós Gergő előadá­sában. Ezt követően a szabadság­­harc korából származó dalokat adott elő a Csurgó zenekar, mely­hez egy rövid időre a Muslinca Férfikar tagjai is csatlakoztak. Nemcsak ők, de több résztvevő, közte sok gyermek dalolta együtt az ismerős nótákat a zenekarral. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évforduló­jára megrendezett ünnepi prog­ramsorozat részeként megtartott felvonuláson és az azt követő műsoron mintegy háromszázöt­venen vettek részt - tájékoztatott Zsikó Zoltán. A szervező Babits Mihály Kulturális Központ ügy­vezető igazgatója szerint a fák­lyás felvonulás közösséget ková­csol és általa méltó módon lehet megemlékezni arra a történelmi eseményre, melyre joggal lehe­tünk büszkék, valamint azokra az őseinkre, akik életüket adták a szabadságunkért. A Csurgó zenekar előadásában pedig olyan, népi hagyományból merített értékes és gyönyörű hu­szárnóták és dallamok hangzot­tak el - például Kossuth Lajosról -, melyek minden magyar szívét megdobogtatják - mondta Zsikó Zoltán. Hozzáfűzte, ezek azok a pillanatok, amikor igazán jó meg­élni, hogy magyarok vagyunk. A felvonuláson és a Béla király téri műsoron rengeteg gyermek, fiatal vett részt, ami nagyon fon­tos, mert lényeges, hogy az em­ber már gyermekkorában ilyen élmények részese legyen. Egy­szer majd ők is tovább adhatják, adják a hagyományokat. A nem­zet lelke a közösség, ezt kell erő­síteni - fogalmazott a kulturális központ igazgatója. S. V A Tolna Megyei Egyed An­tal Honismereti Egyesület szervezésében diákok és tisztelgő polgárok helyezték el az emlékezés virágait az alsóvárosi és az újvárosi te­metőben a szekszárdi ’48- asok, Garay Antal, Hollós Alajos és Török Zsigmond sírjánál. Megyénk nemzetőreit 1848 legnagyobb hősei közt említik A polgárság köreiből szerve­zett, s eredetileg helyőrségi, nem reguláris feladatokra ki­állított nemzetőr csapatok a huszárezredekkel és honvé­dzászlóaljakkal együtt har­coltak a szabadságért 170 évvel ezelőtt. A délvidéki Szenttamást a bony­hádi Perczel Mór honvédtábor­nok 1849. április 5-én sikeresen vette be az addigra újjászerve­zett megyei nemzetőrséggel. Valódi sikereikről azonban nem itt, sokkal inkább a Pákoz­­di csatánál (1848. szeptember 29.) beszélhetünk. A magyar sereg - közte két tolna megyei nemzetőr zászlóalj - ugyanis megfutamította a császárpárti Jellasics horvát bán alakulatait. A történtekről dr. Dobos Gyula nyugalmazott levéltár igazgató beszélt általános és kö­zépiskolás diákok előtt március 14-én, a Babits Kulturális Köz­pontban, az Új Nemzedék Szek­szárdi Közösségi Tér szervezé­sében. Az előadó emlékeztetett: később, Ozoránál a Jellasics által hátrahagyott 9000 fős hadtes­tet is térdre kényszerítették a magyarok. A falut védő Csapó Vilmos őrnagy vezette tolna megyei nemzetőrök ügyes takti­kával - hamis csapatmozgások, trombita, dobpergés, kiéhezte­tés - rombolták a túlparton ál­­lomásozók morálját, amíg ok­tóber 7-én megérkeztek Perczel Mór és Görgey Artúr csapatai. A csapdába került hadosztály fegyverletételre kényszerült, Csapó Vilmost ezredessé lép­tették elő. A magyar haderő az ozorai ütközetnél ejtette a leg­több hadifoglyot (7500 főt) a szabadságharc során. A reformkorban 190 ez­res, kétharmad részt magyar, egyharmad részt német ajkú, többségében zsellér lakosú Tol­na megyében a mezőgazdaság mellett kétlaki - tehát földdel, szőlőműveléssel is foglalkozó - iparosok, kisiparosok tevékeny­kedtek. A fejlődést akadályozó ősiség törvényét az 1848-as áprilisi törvényekkel eltörölték, hazánk a fejlődés útjára léphe­tett. A jobbágymegváltási lehe­tőséggel először a Tolna megyei Bezerédj István élt 1838-ban. Dr. Dobos Gyula arról is szólt: Szekszárdra március 25-én ért a ’48-as forradalom szele. Ekkor ejtette meg történelmi kézfogá­sát a királypárti alispán, Augusz Antal és a megyei népgyűlésen a haladó erőket képviselő Bezerédj István, jelképezvén, hogy közös ügyért, a függetlenségért harcol­nak. Ezért is viselte korábban a Béla király tér a „Március 25-e tér” elnevezést... Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents