Szekszárdi Vasárnap, 2018 (28. évfolyam, 1-44. szám)
2018-03-04 / 8. szám
2018. március 4. „ SZEKSZÁRDI TASARMAP Fiatal klarinétos, szaxofonos tehetségek fújták Tolna Megyei Klarinétos és Szaxofonos Találkozót rendezett a Szekszárdi Garay János Általános Iskola és AMI Liszt Ferenc Zeneiskolája és a szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekari Alapítvány, február 21-én. Tolna megye kiemelkedő, tehetséges növendékeinek kínál bemutatkozási lehetőséget a Tolna Megyei Klarinétos és Szaxofonos Találkozó. A rendezvényre az alapfokú művészeti iskolák tanulóit várták. A tehetséges diákok idén már nem csupán szólóprodukciókkal vehettek részt a versenyen, hanem klarinét és szaxofon kamaracsoport kategóriában is megmérethették magukat. A program egyúttal lehetőség arra, hogy a tehetségek tanárai találkozzanak, szorosabbra fűzve ezzel az együttműködést. A találkozó tulajdonképpen egy verseny, ahol a növendékek két különböző stílusú és karakterű szabadon választott művet adnak elő, kot■ ta nélkül. Szólóprodukciókkal és kamaracsoport kategóriában is a zsűri elé állhatták a tanulók. A megmérettetésre nagyon sokan érkeztek, szerte a megyéből. Szólóprodukciókkal 22 éves korig, négy korcsoportban nevezhettek a versenyre, míg kamaracsoportban nem volt korhatár. A rengeteg produkció közül választotta kis a zsűri a legjobbakat. A szekszárdiak jól szerepeltek: az első korcsoportban Kisvári Gréta arany, Báter Aliz és Görföl Domonkos ezüst minősítést érdemelt ki produkciójával. A harmadik csoportban Decsi Fruzsina, a negyedikben Török Ramóna és Görgei Botond előadását jutalmazta arany különdíjjal a zsűri. Kamaracsoportban Török Ramóna, Decsi Fruzsina, Orbán Réka Csilla és Görgei Botond négyese ért kiemelt arany különdíjat. A versenyre minden szekszárdi zeneiskolást Papp Máté készített fel.- mwj -Elvtársi présben - könnyűzene 1956-tól a rendszerváltásig „Az ész a fontos, nem a haj." A beatkorszak emblematikus zenekara, az Illés egyik számának címét kölcsönözte szekszárdi előadása címének dr. Csatári Bence, akii 956-tól a rendszerváltásig tárgyalta a Kádár-éra könnyűzenéhez való viszonyát. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatala tudományos kutatója, aki ezzel a címmel 2015- $ ben könyvet is megjelentetett, február 22-én, a Vármegyeházán világított rá a könnyűzene berkeinek akkori - s napjainkig kibeszéletlen maradt - történéseire. Csatári megjegyezte: az állampárt még az öltözködésbe, frizuraviseletbe is beleszólt. Maga a főtitkár, Kádár János ugyan nem csinált (volna) nagy ügyet a hajviseletből: az erről szóló pártpolitikai kirohanásokra reagálva a KISZ 1967-es kongresszusán le is szögezte: „a párt, az ifjúsági szövetség nem divattervező cég és nem fodrászipari kátéesz, és nem is kell az ilyesmivel foglalkoznia.” Véleményét később így összegezte: „Mindenki olyan hajat hord, amilyet akar. Csak mossák.” Csatári Bence kiemelte: könynyűzenén akkoriban a komolyzenén kívül eső valamennyi műfajt értették. Ide kategorizálták az operettet, a sanzont, de még a magyar nótát is. A korabeli pártállam kultúrpolitikai vezérei nem nagyon értettek a műfajhoz, és ha találtak az eszméhez hű hivatalnokot, akinek volt „lövése” a populáris zenéhez, máris pozícióban landolt. így kapott helyet például a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál (MHV) „mindenható” ura, Erdős Péter is. A kommunista vezetők a Kádár kormány támogatására a KISZ-t találták alkalmasnak a fiatalok körében. Ennek keretei között szervezték meg a könynyűzenei szórakozást, elterelve a figyelmet a problémákról. Részlegesen engedélyezték a könnyűzene térhódítását, így váltak a KISZ rendezvényeinek mind gyakoribb fellépőivé a beat-, majd a pop/rock hazai képviselői. Mint Csatári aláhúzta, a monopolhelyzetben lévő könnyűzenei intézmények - így az MHV, vagy a koncertszervezésért felelős Országos Rendező Iroda (ŐRI) - rettegett szereplők voltak. Az ŐRI berkeiben abszurd szabályok uralkodtak: amennyiben ezer főnél többen voltak a koncerteken, megduplázták a gázsit. így esett, hogy egy Dolly Roll koncerten Dolly maga ment le és számolta meg a közönség tagjait. Miközben az államnak óriási hasznot hoztak a zenészek, átlag fix gázsijuk „bicskanyitogatóan” alacsony, 150 forint volt. A rendszer igazságtalan volt, hiszen sok társasutazáshoz, a Kulturális Alap befizetéshez a zenészek pénzét használták fel, vagy a hiányokat a népszerű együttesek - mint amilyen a már említett Illés is volt - koncertbevételeiből pótolták. Mindeközben nyugdíj járulékot nem fizettek utánuk, mivel csak engedélyt kaptak, fix gázsiért, állandó munkaviszony megállapítására státuszuk alkalmatlan volt... Ezért tengődik ma nevetségesen alacsony, 45 ezer forintos nyugdíjon több hazai művész is - emelte ki szekszárdi előadásán Csatári Bence. Gy. L.
