Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-10-29 / 38. szám
2 2017. október 29. ^ SZEKSZÁRDI VASARNAP Harmóniát teremtő muzsika segítette az ünnepre hangolódást Október 23-án délelőtt ünnepi hangverseny segített „ráhangolódni" a nemzeti ünnepre: a Szekszárdi Kamarazenekar adott koncertet a Művészetek Házában. Az esős, hideg, szeles októberi időben a lelket melengető muzsikát választó közönséget Csillagné Szánthó Polixéna köszöntötte. A szekszárdi közgyűlés Humán Bizottságának elnöke egy Luther-idézettel kezdte ünnepi beszédét: „Ott rossz kedély nem férhet el, hol néhány jó társ énekel, nincs ott irigység, gyűlölet, viszály, harag nem sért szívet, gőg, gond s minden, mi húsba mar, bú, bánat elmúlik hamar. Ki dalban örömét leli, bűn ebben őt nem terheli, Istennél több tetszést arat, mint más öröm az ég alatt. A sátán művét rontja meg, visszatart sok gyilkos kezet.” Csillagné elmondta: a reformáció emlékévében azért is esett a választása Luther Mártonra, mert amit 500 évvel ezelőtt tett, forradalmi tett volt. „Ütjára indította az egész Európára, s a világra ható lelki és társadalmi megújulási mozgalmat.” Az elnök szerint félezer év alatt sem halványult Luther nevének és tetteinek fénye, mint ahogy 1956. októberében változtatni akarók, változást követelő bátrak emléke sem. „Forradalmukat eltiporták, elbukott, de a szabadságra áhítozó magyar nép újra megmutatta erejét, és tehetségét. A változás magját elvetette. A mag csírázni kezdett, szárba szökkent, és sok szenvedés után a várva várt gyümölcs is beérett” - tette hozzá. Csillagné reményét fejezte ki, hogy 1956 magyar hőseire 500 év múlva is úgy fognak emlékezni, mint ahogy tesszük azt ma, 61 évvel a forradalom után. Az önkormányzati képviselő emlékeztetett: a zene segít megbékélni önmagunkkal s a világgal, a megbékélésben pedig segít a Szekszárdi Kamarazenekar - 1989 óta minden október 23-án. A harmóniát teremtő muzsika segít ráhangolódni az emlékezésre. „Emlékezni emelt szívvel, békésen, mert csak ez méltó hőseinkhez, így válunk hitelessé a mai ifjúság számára, akiknek át akarjuk adni a stafétát, hogy őrizzék a lángot, táplálják a tüzet, hogy Jókai Annát idézve: Nehogy még egyszer átfüjjon a lyukas zászlón a november 4-i hideg szél” - zárta beszédét Csillagné Szánthó Polixéna. A Földesi Lajos, Liszt-díjas hegedűművész dirigálta Szekszárdi Kamarazenekar hangversenyén Haydn, Bach és Mozart művek csendültek fel. A koncerten vendégművészként közreműködött Ábrahám Márta hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. SZV Szekszárd is „kezet nyújtott” a forradalmároknak 1956 szekszárdi hátteréről, a kommunista rendszer gyökereiről tartott előadást a Garay gimnázium diákjainak dr. Pálos Miklós, a megyei közgyűlés volt alelnöke, az Antall-kormány egykori államtitkára a Babits Mihály Kulturális Központban. Az október 20-i előadáson az ’56 októberében érettségi előtt álló garaysta Pálos doktor elmondta: a gimnáziumot irányító Pataki József a forradalom kitörésekor diáktalálkozót hívott össze. Ezen tudatta a tanulókkal: nem csőcselék és nem ellenforradalmárok randalíroznak a pesti utcákon, a magyar nép kelt fel elnyomói ellen. A helyzet színtisztán forradalmi.- Azon a napon mindenki a Garayra figyelt, mozgolódik-e a diákság - fejtette fel emlékeit a volt alelnök, kiemelve: mintegy százan csatlakoztak utcai menetükhöz a szekszárdi utcákon, október 24-én.- Az elnyomó hatalom jelképeinek ledöntését követően a Béla király téren, a börtön előtt a politikai foglyok szabadon bocsátását követelte a tömeg. Az épületből figyelmeztető lövések dördültek, a börtönparancsnok pedig közölte: ott politikai rabok nincsenek, így az emberek elvonultak - mesélte dr. Pálos Miklós. A következő nap megalakult a Nemzeti Bizottság: ennek diákként maga is tagja lett osztálytársával, Takács Györggyel. A garaysták a fővárosi közellátás leállása okán élelmiszert gyűjtöttek: aki tudott, krumplit, kenyeret, zsírt, lisztet adott, ami még az ’56-os árvízi segélyből maradt...- Székelyhídi Géza bácsi szervezte meg a nemzetőrséget- folytatta az egykori garaysta.- Sosem felejtem el: a rendőrség mellett adtak egy géppisztolyt a nyakamba még azon az estén. A dobtár tele volt lőszerrel. Meg kell vallanom, életemben még nem féltem úgy, mint akkor. Kilenctől éjfélig voltam szolgálatban, végigjártuk Újvárost és Alsóvárost, de ki nem mozdult senki. Csak egy-két későn préselő baktatott hazafelé... A forradalom leverése után Szekszárdon nyolc embert azonnal elítéltek. Szakály Ferencet például, aki cikket írt arról, hogy a „keleti hordát” meg kell állítani. Dr. Tóth Lajos ügyvéd - aki az egész megmozdulás szellemi vezetője volt - nyolc évet kapott, és hatot le is töltött. A kiváló diagnoszta hírében álló Nagy István orvost szintén elítélték, csak úgy, mint dr. Tollár Tibor ügyvédet, aki a beszolgáltatások és a kuláklisták eltörléséért szállt síkra. Pálos Miklós megjegyezte: „a három év börtön és az akasztófa között csak egy hajszálnyi különbség volt - a lényeg a példastatuálásban állt.” A volt államtitkár felhívta a figyelmet arra: Magyarországra 1945 után egy a néptől teljesen idegen társadalmi rendszert erőltettek rá, amelynek során a kommunisták egy zaklatásokból, megfélemlítésekből álló hálózatot építettek ki. Hangsúlyozta egyúttal: a jelenkor diákjai lesznek felelősek azért, mi történik a jövőben hazánkkal. „Ez az ország a tiétek, nektek kell megvédeni!” - figyelmeztetett zárszavában. Gy. L.
