Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-12-17 / 45. szám
2017. december 17. ^ SZEKSZÁRDI VA§ARMAP Szekszárdi szakképzés: a Trabanttól a számítógépes rendszerekig Napjaink egyik legjobb foglalkoztatója az autóipar, mégis mintha kevesen fordulnának e sok lehetőséget rejtő szakmák felé. Riportalanyunk is közgazdászként kezdte volna, ám pályája egészen másként alakult, s mára a város egyik legkeresettebb szerelője lett. PALKÓ TAMÁS autóvillamossági műszerész mesterrel beszélgettünk.- Mindig is erre a pályára készült?- Nem. A Garay gimnáziumban érettségiztem, és a „Közgázra” szerettem volna menni, de nem vettek fel. Egy év múlva a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára jelentkeztem, a pontszámaimmal fel is vettek volna, de elgondolkodtam, hogy akarok-e egy életen át íróasztal mögött ülni. Úgy gondoltam, hogy valami mozgalmasabbat, érdekesebbet szeretnék. Először autószerelő akartam lenni, de amikor megláttam egy autóvillamossági szakembert elegánsan, köpenyben, akkor azt mondtam: inkább ezt szeretném csinálni.- Segítség volt a gimnáziumi fizika tagozat?- Igen, mindenképpen. A gyengeáramot már ott is szerettem, az Ohm-törvényeket nemcsak megtanultam, de használom is. Itt nemcsak mechanikusan dolgozik az ember, hanem végig kell gondolni a dolgokat, manapság már egyre bonyolultabbak a rendszerek. A hajdani AFIT-nál nagyon jó mesterem volt, majd kezdő villamossági szerelőként a tolnai GÉM-hez kerültem, ahol az első években keleti kocsikat szereltünk. Szakmailag nagy váltás volt, amikor a rendszerváltással bejöttek az első nyugati autók. Amikor azokat megtanultuk, kimentek a divatból - most a harmadik vagy a negyedik generációt szereljük. Ma, amikor egy régi autó kerül a kezem alá, eszembe jut, hogy milyen volt annak idején először megcsinálni valamit, mert az mindig kihívás, hogy az ember úgy bontson szét, majd rakjon össze valamit, hogy az jó legyen.- Hogyan alakította ki a saját műhelyét?- A GÉM 1990 után megszűnt, én pedig közben letettem a mestervizsgát Pécsett. Igen szigorú vizsga volt, harmincvalahányból hárman mentünk át. Akkor döntöttem úgy, hogy nyitok egy kis műhelyt. Először egy kocsibeállóval kezdtem dolgozgatni. Apránként mindig visszaforgattam egy kis pénzt, hogy mindig legyen új szerszámom, olyan, ami a kornak megfelelő. Jobb minőségű eszközöket vehettem, ami sokat könnyít a munkánkon. Nagyon sok időt spórolok meg azzal például, hogy helyettem egy légkulcs erőlködik...- Hol tart ma a felszereltség?- A kötelező szerszámaim megvannak, de bizonyos dolgokban nem akarok fejleszteni. Három lányom van, akik nem valószínű, hogy továbbvinnék a szakmámat. A kapcsolatrendszerem ugyanakkor jól kialakult, így van egy szerviz, ahol van mindenféle eszköz adott - amit nekem egyedül nem lenne érdemes megvennem -, és azt tudom használni.- Mekkora a műhely forgalma?- Egyedül dolgozom, de aránylag nagy a mozgás. Sok az úgynevezett „futó” munka, vagyis valaki behozza a kocsit, és egy fél óra vagy két óra múlva elviheti. Nagyon ritka, hogy egy fél napot dolgozom egy autón, ami miatt egy kicsit változatosabb is a munka, mindig új kihívások, új feladatok vannak. A mostani autók bőséggel adnak munkát... Annak idején a Volkswagen Bogár elment negyven évig is úgy, hogy nem kellett kicserélni benne semmit. Aztán kitalálták a „tervszerű elhasználódást”: a régi izzók például elmentek évekig, a mostaniakat félévente cserélni kell, ami eleve növeli a munkát.- Mennyire teszik lehetővé a mai autók a beavatkozást?- Amikor „kijön” egy új autó, azt először visszaviszik a kötelező garanciális szervizre, így nekünk van egy pár évünk, amíg az új típussal szembesülünk. Ez idő alatt tájékozódni tudunk továbbképzéseken, hogy milyen szerszám kell hozzá, és akkor az ember természetesen apránként fejleszti azt, ami létszükséglet.- A mikroelektronika korában gondolom, máshogy fest egy autó elektromos hálózata, mint, mondjuk, harminc éve.- Ma már egészen mások az igények, mint a Trabant-korszakban. Napjainkban azért működik számítógépes rendszer, mert a gépkocsikban az ülésfűtéstől a tolatóradarig annyi fogyasztó van, hogy ha ezt mind hagyományos rézvezetékkel oldanák meg, akkor 100-150 szálat kellene kihúzni. Ezért találták ki a CAN Bus-rendszert, ami egy „közös nyelv” az autóban üzemelő különböző elektromos berendezéseknek. Ezzel egyrészt sokkal több mindent tudnak vezérelni, másrészt egy vezetéken nem 12,5 V megy, hanem van egy kormánykapcsoló, amelyről már rádiót lehet vezérelni, kürtöt, világítást, indexet kapcsolni, és ott van a légzsák is, és elég egy vagy két szál. A rendszer „négyszögjeleket” küld, amit érzékel az „agy”, és kezeli a prioritásokat: például a légzsák előbb működik, mint az index. Ezzel pedig egy csomó vezetéket megspórolnak, és sokkal komfortosabb az autó. - orbán -Autós szakmák az Adyban Az Ady Endre Szakképző Iskolában a 2018/19-es tanévben a szakgimnáziumban indul közlekedésgépész ágazati képzés (kimenet: autószerelő), a szakközépiskolában pedig karosszérialakatos és gépjármű-mechanikus szakmák.
