Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-11-05 / 39. szám
2017. november 5. , SZEKSZÁRDI VAŞâBMP Reformáció 500: Isten szavára figyeltek a hívők Napra pontosan 500 évvel azután, hogy Luther Márton 1517. október 31-én nyilvánosságra hozta téziseit, úrvacsorái ökumenikus istentiszteletre gyűltek öszsze a protestáns egyházak szekszárdi hívei a református templomba. Az emlékezetes pünkösdi, Luther téri istentiszteletet követően ezúttal a református gyülekezet volt a házigazdája a több felekezet tagjait megszólító, egybe gyűjtő alkalomnak. A Kálvin téri templomban dr. Kaszó Gyula református lelkész köszöntötte a híveket, és ajánlotta figyelmükbe Adorjáni Endre szobrászművész alkotását, Kálvin János gipsz mellszobrát, amely a templom legutoljára épített bejáratában fogadja a betérőt. Donát metodista lelkész működött közre imádsággal, illetve Máté evangéliumából, Pál rómaiakhoz írt leveléből és Luther tételeiből idézve - Sefcsik Zoltán hirdetett igét. Az evangélikus lelkész felidézte Luther Márton alakját, aki „ércszoborként, a nagy tettek embereként“ áll előttünk, ám a körülötte zajó események és saját belső vívódásai miatt híres wormsi mondata „itt vagyok másképp nem tehetek“ egy megrendült ember utolsó fohásza Istenhez. Luther betegség és búskomorság is gyötörte, de Isten erejében és igazságában bízva, „az Űrba vetett bizalommal állt a kegyelem szikláján“. A reformátor előd esendősége, sebezhetősége inspiráló lehet számunkra is, hiszen Isten erejében bízó emberként mi is lehetünk korunk formálói. Sefcsik Zoltán egy Isten szent lelke által ihletett, 2700 éves éneket, a 46. zsoltárt idézve kiemelte: habár úgy érezzük, félelmeink - külső és belső erők - fölénk nőnek, tehetetlenek leszünk velük szemben, és saját kishitűségünk nagysága, csüggedésünk hullámai elsodornak, de „Erős vár az Istenünk”. A hittel Istenben bízó ember nagy reménysége ez, hogy magáénak tudhatja Isten garanciáját. Mintha a Teremtő azt mondaná: „Itt vagyok, menekülj hozzám, nyugodj meg nálam, kapaszkodj belém! Megvédelek, nem mozdulok tőled.” Mai, zajos világunk legnagyobb értékes a csend - fogalmazott Sefcsik Zoltán, majd hozzátette: soksok külső hatás ér bennünket, hogy ne tudjunk elcsendesedni, Isten szavára figyelni. Az evangélikus lelkész zárásként a 46. zsoltár utolsó soraira irányította a hallhatóság figyelmét, melyben az Űr - tetteinek felidézését követően - csendre, figyelemre inti a hozzá térőket. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk.” (46. zsoltár, 11-12.) A reformáció emléknapján tartott ökumenikus istentisztelet úrvacsorái alkalommal zárult. - fi -„Nem a főbejárathoz került, mert Kálvin végig azt hangoztatta, nem ő a fontos, hanem Isten” - mondta a lelkész. Dr. Kaszó Gyula szerint a reformátor előd azért harcolt, hogy a Teremtő szava - ha küzdelmek árán is, de - mindenkihez elérjen. „Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem” - idézte még a lelkész Kálvin híres mondatát. Az ökumenikus istentiszteleten - melyen dr. Kaszó Gyula mellett Kaszóné Kovács Karola református lelkész, Fodor Péter baptista lelkipásztor és Gyurkó A reformáció vagy hitújítás a 16. századi Európában a katolikus egyház megreformálására indult mozgalmak megnevezése. A 15-16. században egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata. Luther Márton először az általa megfogalmazott 95 tézissel hívta fel a figyelmet a hibákra. A hagyomány szerint 500 évvel ezelőtt, 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte követeléseit és tanításait. Az Ágoston-rendi szerzetes hitet tett az egyedül hit általi üdvözülés tana mellett, és elítélte a búcsúcédulák (feloldozó levelek) árusítását. A tételeknek rendkívüli hatásuk volt: futótűzként terjedtek a Német-római Birodalomban, és számtalan hívet szereztek maguknak. Egy évtizeddel később, Svájcban Kálvin János is elindította új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás (protestálás) miatt protestánsoknak nevezték, a kereszténységnek ekkor kialakuló nagy ága a protestantizmus. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns egyházak, felekezetek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül a református és az evangélikus egyház (más néven lutheránus egyház) a legismertebbek.
