Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-01-15 / 1. szám
2017. január 15. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Bukovinaiak: a tragédia születésnap is egyben Erdélyből történt elűzetésük 253. évfordulóján - a hagyomány jegyében, január 9-én gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést tartott a megyeszékhelyen a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesülete az újváros kopjafákkal ékesített terén. Amint az a történelemből tudható, 1764. január 7-re virradó | éjjel rohanta meg a Carato ez- 5 redes által vezetett császári f katonaság a csíki medencében £ található Madéfalvát, s kaszabolt le a falu lakosságából nagyjából kétszáz, fegyvertelen embert - beleértve nőket és gyermekeket is. Akik el tudtak menekülni, legelőször az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt Moldváig „csángáltak” el. Egy részüket ott befogadták, majd tíz-tizenkét éves, keserves hányódtatás után, gróf Hadik András altábornagy közreműködésével, az általa irányított Bukovinában telepedtek le. A térségben öt falut: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát alapítottak. Ennek emlékére pár éve a szekszárdi bukovinai székely közösség öt kopjafát állított az újvárosban. Szegedi Dezsőné az idei évfordulón utalt arra: 1764. január 7. bevésődött valamennyi székely ember emlékezetébe. Különös módon azonban e nap nemcsak a tragédia, hanem a bukovinai székelyek születésnapja is - húzta alá a szekszárdi egyesület elnöke. Bukovinából a 19-20. század folyamán egyesek az Al-Duna vidékére, míg mások Hunyad megyébe költöztek, többen pedig a tengerentúlon, Kanadában, vagy az Amerikai Egyesület Államokban telepedtek le. A bukovinai székelyek véglegesen 1941-ben hagyták el szülőföldjüket: akkor 13 ezer embert Bácskába telepített le a Horthy Miklós vezette magyar állam. Az utolsó szerelvény 1941. július 16-án lépte át a magyar határt, majd Kolozsváron át Szeged felé indult...- Azt a napot a bukovinai székelyek feltámadásának napjaként emlegetik - jelezte Szegedi Dezsőné, utalva arra: ezért választotta egyesületük ezt az évszámot saját napjává, amelyet a kopjafán elhelyezett emléktáblán is megörökítettek. - Büszkeség töltse el szívünket, hogy Szekszárdon is megadatott a bukovinai székelyeknek a hazatérés öröme, és az, hogy méltóképp ünnepelhetünk - kommentálta a történteket. A csípős hideg ellenére megannyi leszármazott tette tiszteletét a megemlékezésen, ahol Öllé Lajosné „Memento” című versét adta elő, és a Miatyánk mellett a Székely himnusz is felcsendült. Gy.L. Kedden családja, rokonai, barátai és volt diákjai kísérték utolsó útjára az újvárosi temetőben a január elején elhunyt Póla Károly, az I. Béla Gimnázium nyugalmazott igazgatóját. Póla Károly 1992 és 2002 között vállalt vezetői feladatot a Kadarka utcai középiskolában. A néhai direktorra In memóriám Hajós Éva, az intézmény mai igazgatója emlékezett. „Sokunknak volt alkalma követni és csodálni iskolafejlesztő-építő tevékenységét, innovációs törekvéseit. Egy műszaki szakközépiskola bázisán kiépítette a gimnáziumi képzést és néhány év alatt az intézményt Tolna megye rangos gimnáziumává fejlesztette. Rendkívüli aktivitású, nagy munkabírású, széles látókörű vezetőként irányította akkori középiskoláját, a nevelőtestület folyamatos pedagógiai fejlesztő munkáját. Ennek hatására a képzés differenciálódott, informatikai profilt nyert. Az intézmény ma is széleskörű kapcsolatrendszerét odaadóan ápolta, a szakmai munkát támogató rendszert kiépítette. A nevelő-oktató munka minőségének fenntartása, fejlesztése érdekében vezetésével, külső tanúsítvánnyal rendelkező minőségirányítási rendszer épült ki a gimnáziumban, amely nyugdíjba vonulásakor a megyeszékhely nyitott, Póla Károly családias légkörű, ugyanakkor eredményes intézménye volt!’ „Mindannyian, akik ismertük és szerettük és mindazok, akik hallottak tőlünk felkészültségéről, színes egyéniségéről és elkötelezett, a gimnázium érdekeit mindenkorszolgáló munkájáról, büszkék vagyunk előző igazgatónkra és hálás szívvel gondolunk arra az időszakra, amikor az ő állhatatossága és kitartása fiatal gimnáziumunkat a fejlődés pályájára segítette. Emlékét őrizzük, munkánkban példaként tekintünk tanári és igazgatói munkájára.” Munkássága elismeréseként Póla Károly abban az évben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át, emellett a gimnázium „Diákokért, iskolánkért, egymásért” emlékplakettjét is elnyerte. Póla Károly szeretett városának, Szekszárdnak is ismert, megbecsült polgára volt. Aktív közéleti tevékenységét a város „Pro Urbe Szekszárd” kitüntetéssel ismerte el. SZV
