Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)

2017-01-15 / 1. szám

2017. január 15. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Bukovinaiak: a tragédia születésnap is egyben Erdélyből történt elűze­­tésük 253. évfordulóján - a hagyomány jegyében, január 9-én gyertyagyúj­tással egybekötött meg­emlékezést tartott a me­gyeszékhelyen a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egye­sülete az újváros kopjafák­kal ékesített terén. Amint az a történelemből tud­­ható, 1764. január 7-re virradó | éjjel rohanta meg a Carato ez- 5 redes által vezetett császári f katonaság a csíki medencében £ található Madéfalvát, s ka­szabolt le a falu lakosságából nagyjából kétszáz, fegyverte­len embert - beleértve nőket és gyermekeket is. Akik el tudtak menekülni, legelőször az Oszmán Birodalom fenn­hatósága alatt állt Moldváig „csángáltak” el. Egy részüket ott befogadták, majd tíz-tizen­­két éves, keserves hányódtatás után, gróf Hadik András altá­bornagy közreműködésével, az általa irányított Bukoviná­ban telepedtek le. A térségben öt falut: Fogadjistent, Istense­­gítset, Hadikfalvát, András­­falvát és Józseffalvát alapítot­tak. Ennek emlékére pár éve a szekszárdi bukovinai székely közösség öt kopjafát állított az újvárosban. Szegedi Dezsőné az idei év­fordulón utalt arra: 1764. ja­nuár 7. bevésődött valamennyi székely ember emlékezetébe. Különös módon azonban e nap nemcsak a tragédia, hanem a bukovinai székelyek születés­napja is - húzta alá a szekszárdi egyesület elnöke. Bukovinából a 19-20. század folyamán egye­sek az Al-Duna vidékére, míg mások Hunyad megyébe köl­töztek, többen pedig a tenge­rentúlon, Kanadában, vagy az Amerikai Egyesület Államok­ban telepedtek le. A bukovinai székelyek vég­legesen 1941-ben hagyták el szülőföldjüket: akkor 13 ezer embert Bácskába telepített le a Horthy Miklós vezette magyar állam. Az utolsó szerelvény 1941. július 16-án lépte át a ma­gyar határt, majd Kolozsváron át Szeged felé indult...- Azt a napot a bukovinai székelyek feltámadásának napjaként emlegetik - jelezte Szegedi Dezsőné, utalva arra: ezért választotta egyesületük ezt az évszámot saját napjává, amelyet a kopjafán elhelyezett emléktáblán is megörökítet­tek. - Büszkeség töltse el szí­vünket, hogy Szekszárdon is megadatott a bukovinai szé­kelyeknek a hazatérés öröme, és az, hogy méltóképp ünne­pelhetünk - kommentálta a történteket. A csípős hideg ellenére meg­annyi leszármazott tette tiszte­letét a megemlékezésen, ahol Öllé Lajosné „Memento” című versét adta elő, és a Miatyánk mellett a Székely himnusz is felcsendült. Gy.L. Kedden családja, rokonai, barátai és volt diákjai kísérték utolsó útjára az újvárosi temetőben a január elején elhunyt Póla Károly, az I. Béla Gimnázium nyugalma­zott igazgatóját. Póla Károly 1992 és 2002 között vál­lalt vezetői feladatot a Kadarka utcai középiskolában. A néhai direktorra In memóriám Hajós Éva, az intézmény mai igazgató­ja emlékezett. „Sokunknak volt alkalma követni és csodálni iskolafejlesztő-építő tevékeny­ségét, innovációs törekvéseit. Egy mű­szaki szakközépiskola bázisán kiépítet­te a gimnáziumi képzést és néhány év alatt az intézményt Tolna megye rangos gimnáziumává fejlesztette. Rendkívüli aktivitású, nagy munkabírású, széles látókörű vezetőként irányította akkori középiskoláját, a nevelőtestület folya­matos pedagógiai fejlesztő munkáját. Ennek hatására a képzés differenciá­lódott, informatikai profilt nyert. Az intézmény ma is széleskörű kapcsolat­­rendszerét odaadóan ápolta, a szakmai munkát támogató rendszert kiépítette. A nevelő-oktató munka minőségének fenntartása, fejlesztése érdekében ve­zetésével, külső tanúsítvánnyal rendel­kező minőségirányítási rendszer épült ki a gimnáziumban, amely nyugdíjba vonulásakor a megyeszékhely nyitott, Póla Károly családias légkörű, ugyanakkor eredmé­nyes intézménye volt!’ „Mindannyian, akik ismertük és sze­rettük és mindazok, akik hallottak tőlünk felkészültségéről, színes egyéniségéről és elkötelezett, a gimnázium érdekeit min­denkorszolgáló munkájáról, büszkék va­gyunk előző igazgatónkra és hálás szívvel gondolunk arra az időszakra, amikor az ő állhatatossága és kitartása fiatal gim­náziumunkat a fejlődés pályájára se­gítette. Emlékét őrizzük, munkánkban példaként tekintünk tanári és igazgatói munkájára.” Munkássága elismeréseként Póla Ká­roly abban az évben Magyar Köztársasá­gi Arany Érdemkereszt kitüntetést vehe­tett át, emellett a gimnázium „Diákokért, iskolánkért, egymásért” emlékplakettjét is elnyerte. Póla Károly szeretett városá­nak, Szekszárdnak is ismert, megbecsült polgára volt. Aktív közéleti tevékenységét a város „Pro Urbe Szekszárd” kitüntetés­sel ismerte el. SZV

Next

/
Thumbnails
Contents