Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-10-22 / 37. szám
2017. október 22. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Közel félezer látássérült dolgozik Tolna megyében A Fehér Bot nemzetközi napja alkalmából megyeszerte tartott programokkal, majd az október 16-án, hétfőn Szekszárdon rendezett ünnepséggel hívta fel a figyelmet a látássérült emberek helyzetére és igényeire a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete. A Művészetek Házában megtartott díjátadó alkalmon Kovács Lászlóné, a szervezet elnöke emlékeztetett: jövőre kettős jubileumot tartanak, hiszen az országos szövetség 100, míg a megyei egyesület 60 esztendős lesz. A vakok és gyengénlátók megyei egyesületének vezetője ünnepi beszédében kiemelte: Tolnában mintegy 3600 fogyatékkal élőt, és mintegy 1900 látássérültet tartanak nyilván. Az ő érdekvédelmüket látja el a megyei szervezet, az ő hétköznapjaikat igyekeznek megkönynyíteni, például az ügyintézések során nyújtott segítséggel. Kovács Lászlóné a programjaik közül kiemelte a Fadd-Domboriban zajló nyári táborozásokat, és köszönetét mondott a lehetőségért, hogy az Erzsébet-program keretében 80 látássérült és családjaik üdülhettek idehaza. A szervezet számítástechnikai eszközök, okostelefonok adományozásával segítette fiatal sorstársaik iskolakezdését. „Az ünnepségre sétálva gyönyörködtem az őszi táj színeiben, aztán egy kicsit elszégyelltem magam, hiszen ezt látni, sajnos nem mindenkinek adatik meg” - fogalmazott köszöntőjében dr. Haag Éva. Szekszárd alpolgármestere hozzátette: látássérült embertársainknak nem sajnálatra van szükségük, hanem arra, hogy karunkat nyújtsuk, hogy felajánljuk a segítségünket. A város az akadálymentesítés során gondol a látássérültekre is, de még akad tenni való ezen a területen. Dr. Haag Éva köszönetét mondott az önkénteseknek, és a megyei szervezet vezetőségének, hogy az 1900 sorstársból közel ötszázan dolgoznak. Az EMMI főosztályvezetője, dr. Kecskés Péter beszédében kiemelte: hazánkban 62 ezer civil szervezet működik, sok közülük szociális területen. „Élettel töltik meg a rendszert, segítve, megkönnyítve az állam, az önkormányzatok munkáját” - fogalmazott. Az ünnepségen - amelyen műsort adott a Bartina zenekar (képünkön), közreműködött Rákóczi Szilvia énekes és Németh Judit előadóművész - átadták a 2005-ben alapított Thész László díjat is. Az idei kitüntetett Rimai Rudolfné, a városi bölcsőde és az Eszterlánc Alapítvány kuratóriumának vezetője. -fl-A látásról a pszichológus és a szakorvos szemével Október a látás hónapja. Ezt a témát „tűzte zászlajára" az elmúlt héten, Szekszárdon immár 27. alkalommal megrendezett Pszichológiai Kultúra Hete rendezvény-sorozata is. A Mentálhigiénés Műhely Szekszárd és a társrendező Tolna Megyei Balassa János Kórház Pszichiátriai Osztálya közös rendezvényén a látás jegyében „fogant” előadásokon a témát fiziológiai és pszichológiai oldalról egyaránt megvilágították a felkért előadók. Október 9-én, hétfőn előbb pszichiátriai betegek alkotásaiból nyílt kiállítás a Babits Mihály Kulturális Központban, az Agóra mozi előterében, majd „A látás és a lelki egészség kapcsolata” címmel dr. Kovács Dóra szemész szakorvost hallgathatták az érdeklődők. A kulturális központban, majd a Piac téri Placcon Heilmann Ágnes pszichológus (Nem hiszek a szememnek), Kitanics Márk klinikai szakpszichológus (A látás pszichológiája) és dr. Kertész Ágnes pszichiáter, osztályvezető főorvos (Madártávlat-békaperspektíva) is tartott előadást, de a téma iránt fogékony hallgatóság pénteken egy színpadi produkciót is láthatott. Franz Kafka: Közösség című művét a Balassa János Kórház Pszichiátriai Osztály Szocioterápiás és Rehabilitációs Részlege páciensei adták elő Szalay Andrea vezetésével. A rendezvény-sorozat fővédnöke, Török Iván pszichológus, a Magyar Mentálhigiénés Szövetség tiszteletbeli elnöke „A láthatatlan ember” címmel tartott előadást kedden délután. A már megannyi önismereti csoportot vezető szakember feltette a kérdést: „valóban ismeretlenek, láthatatlanok vagyunk a másik ember számára, mert igazi énünk az arcunk mögött rejtve van?” A pszichológus szerint énünk magunk és mások számára látható és láthatatlan részeit egy speciális koordináta rendszerben, az úgynevezett Joe-Harry ablakban ábrázolhatjuk. Az autonómia megőrzése érdekében kell lennie egy résznek, amely rejtve marad. Énünknek van olyan része is, amelyet szívesen megmutatnánk, de nem tudjuk „kivetíteni”. Ilyen, ha az érzéseink rejtve maradnak. Létezik aztán egy biológiai és pszichológiai értelemben vett vakfolt. A személyünk olyan részlete, amelyet nem tudunk érzékelni, illetve egy zavaró tulajdonságot egyszerűen kiszorítunk a tudatunkból. A „sötét én” pedig valahol nagyon mélyen, a tudatalattiban tárolódó képek - ilyenek például a kisgyermekkor elfeledettnek hitt emlékei -, amelyek viszont befolyásolhatják döntéseinket. Török Iván szerint a határok rugalmasak, bizonyos helyzetekben, mint a szerelem, vagy a veszekedés egyesek felerősödnek, mások háttérbe szorulnak. A Pszichológiai Kultúra Hete alatt a szervezők adománygyűjtést tartottak pszichiátriai betegek gondozását segítő Lelki Egészségünk Alapítvány számára. - fl -
