Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-01-29 / 3. szám
10 2017. január 29. , SZEKSZÁRDI MSARWAP Csapadékban bővelkedő időnk volt 2016-ban (1. rész) Mielőtt hónapról-hónapra lebontva a tavalyi év időjárását vennénk górcső alá a szekszárdi időjárás megfigyelőjével, Kővári Lászlóval, az idei, feltűnően hideg télről érdeklődtünk. Olybá tűnik, hogy a november és a december is hűvösebb volt a korábbiaknál, a január pedig egyenesen a régi teleket idézi - igaz, komolyabb havazás nélkül. Kővári László napi adatfelvételen alapuló tényei hidegérzetünket alapvetően megerősítik, bár megjegyzi: a november igen, a december nem volt hidegebb az átlagosnál. Az idei január viszont a mínuszok tekintetében kuriózum lesz biztosan. Jóllehet, 1985 januárjának rekordja, a -5,2 fokos átlaghőmérséklet azért nem dől meg, de megeshet, hogy a szintén fagyos, 1987-es év első hónapjának átlagánál (-3,4 C) is kevesebbet regisztrál majd a gazdasági bizottság elnökének immár 40 éve vezetett naplója. Az elmúlt hat-hét évben jóval nulla fok fölötti januári átlagokban volt részünk, egyedüli kivételt a más tekintetben is nagyon szeszélyes 2010. jelent, amikor mínusz 1,1 Celsius volt az átlag.- Nem csak a januárok, hanem a februárok is enyhék, de egyúttal csapadékosabbak is voltak 2010-től tavalyig, mint ennek előtte - mondja Kővári László.- A 2016-os március mind a hőmérséklet, mind a csapadék alapján átlagosnak mondható. Az április viszont már enyhébb és jóval szárazabb volt a korábbinál, aminek pozitív következménye a szántóföldi kultúrákra az volt, hogy eltűntek a belvizes területek a vetési időszakra.- Aztán jött a menetrendszerű májusi eső. Alapvetően most is aranyat ért a mezőgazdaságban, de meg kell jegyezni, hogy tavaly az e hónapban szokatlan hűvös levegővel érkezett, ami azért nem minden növénynek kedvezett. Főleg azért, mert a június is a szokásosnál csapadékosabb volt, igaz valamivel melegebb is, mint az elmúlt öt-hat évben.- A július, mint általában a legmelegebb nyári hónap 2016-ban a hőmérséklet oldaláról nézve abszolút átlagos volt, a csapadék szempontjából pedig brutálisan nedves. Érdekességként hadd említsem meg: 40 év viszonylatában a negyedik legcsapadékosabb júliust hagytuk magunk mögött. Ez persze rendkívül jól jött a kukoricának: ekkor dőlt el, hogy kiemelkedő év lesz a tengeriből. Ellenben a búzának, pontosabban annak minőségének ártott a nyári zuhatag, mert mennyiségi szempontból itt is több mint egy átlagosan jó évről beszélhetünk - tette hozzá Kővári László, (folytatjuk) B. Gy. In memóriám: dr. Tóth Antal (1946-2016) Otthonról a tisztességes munka becsületét hozta magával, ami egész életén végigkísérte. Hűségét mindennél jobban jelzi, hogy egyetlen munkahelye volt, ahol nyugdíjazásáig, sőt azon túl, élete végéig dolgozott. Nem csupán munkáltatójához, a Tolna Megyei Tanács (jelenleg Balassa János) Kórházhoz volt hűséges, ahol az egyetem elvégzése után, 1971-ben kezdett dolgozni, hanem szeretett hivatásához, a belgyógyászathoz, a hematológiához és a betegeihez is. A jeles belgyógyászati szakvizsga után lett alapító tagja a Tornóczky János által vezetett, legendás, hematológiai profilú, IV. sz. Belgyógyászati Osztálynak, ahol kiváló munkatársakkal (Balikó Zoltán, Jávor András, Maros Éva, Lovász Etelka, Regős Péter) családias légkörben folyt a szakmai szempontból igényes, betegközpontú munka. Később volt szerencsém csatlakozni ehhez a munkacsoporthoz. Több fiatal belgyógyász növendék, így én is, rengeteg segítséget kaptunk a rendkívül jó gyakorlati érzékkel és kiváló elméleti felkészültséggel bíró Tónitől (minden munkatársa, sőt visszajáró betegeinek jó része is így szólította). Volt, hogy a szomszédos vizsgálóból hallott anamnézis-felvétel után odasúgta, hogy mit kérdezzek még a betegtől, vagy milyen vizsgálatot végezzek, illetve kérjek. Persze, mindig kiderült, hogy igaza volt - a tanácsával kerültem egyenesbe, örök tanulságként. A hematológiai szakvizsgát 1999-ben szerezte meg, ezt követően a hematológiai részleg vezetője lett. Később az osztály profilja egyre bővült: először diabetológiával, endokrinológiával, majd az emlő-onkológiai betegek kezelésével folytatódott (utóbbival kezdődött az onkológiai betegellátás a kórházban). Szükségszerű volt e sok profil tisztázása, így alakult meg 2004-ben az Anyagcsere-Endokrin- és a Hematológiai és Onkológiai Osztály - utóbbi Tóth Antal vezetésével. Az onkológiai betegek kezelésében már ekkor is nagy tapasztalattal rendelkezett, de annak érdekében, hogy az osztály a kezelési jogosultságát bővíthesse, csaknem 60 évesen letette az onkológiai szakvizsgát is. Az onkológiai és a hematológiai szakma különválását követően, még nyugdíjazása után is évekig vezette a Haematológiai Osztályt, közben önzetlen, szeretetteljes munkával jeles érdemjegyű hematológiai szakvizsgához segített két fiatal kolleginát, illetve döntő érdemei vannak utóda, Sziládi Erzsébet szakmai felkészítésben. Hálás szívvel őrizzük emlékét, akik sokat tanultunk tőle: belgyógyász és hematológus szakorvosok, ápolók, transzfúziós szakápolók. Az intézmény vezetői számára is sokáig emlékezetes az olyan munkatárs, akire négy és fél évtizedig bizton lehetett számítani, aki szakmai szempontból kifogástalan volt, aki nemcsak a betegekkel, hanem a munkatársaival, az utánpótlással is odaadóan törődött, aki közfeladatot is vállalt (évekig volt tagja az Újítási és az Etikai Bizottságnak). Az intézmény nagyrabecsülését Balassa-díj odaítélésével is kifejezte. Betegein, a szakmai körön kívül felesége, lánya és három unokája is gyászolja. Kedves Tóni! Nyugodj békében. Dr. Muth Lajos
