Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-01-29 / 3. szám
2017. január 29. , SZEKSZÁRDI VASARMAP Óraművek fogaskerekén - Isten közelében Az ember amióta csak létezik, méri az időt. Nincs ez másként Szekszárdon sem, amelynek központjában, egy alagsori kisboltban erre különösen nagy gondot fordítanak. Naponta megannyi kuncsaft sétál le a csöpp, ám annál otthonosabb üzlethelyiségbe. Sokan ugyanis az arctalan webáruházak ontotta tömegtermékek helyett egy vevőbarát kereskedővilág igényes árucikkeiből szeretnének kedvükre válogatni. A főutca zajos közege a kiskereskedés ajtaját becsukva megszűnik létezni. Odabent már csak a kis-és nagymutatós szerkezetek ketyegése jelzi: különleges helyen járunk. Az immár 71 éves (!) óra-ékszer kereskedésben a tősgyökeres szekszárdi kisiparoscsalád sarjával, Koszorú Béla nyugdíjas órásmesterrel és üzletvezető feleségével, Györgyivel beszélgettünk.- Régóta dolgozik a mesterségében. Ki indította el ezen a pályán?- Édesapám 1935-ben, 15 éves korában szegődött el nagybátyja, Tóth János szekszárdi üzletébe órás-ékszerész tanomnak - meséli Koszorú Béla. - A másik nagybácsi, Tóth Endre Tolnán ugyancsak órásként dolgozott. Mondhatni a születésem pillanatában eldöntött tény volt: nekem is ezt az utat kell járnom. Apám a Kárpátokban, az orosz fronton nyolc helyen sebesült meg: szinte a halál torkából tért haza. Ennek ellenére, már 1946-ban üzletet nyitott, mint órás-ékszerész mester. A kommunisták aztán 1950-ben államosították a boltját: a teljes arany, ezüst és drágakő-készletét elvitték, persze ellenszolgáltatás nélkül. Derékba törték a pályáját, mégis, összesen 55 évet töltött el a szakmájában.- Az Ön órája miként „járt” a régi világban?- Miután a Garay gimnáziumban leérettségiztem, az 505-ös ipari szakmunkásképzőben vizsgáztam ebből a haladó szemléletű szakmából. Egy órás akkor is órás, ha katona: ezért Lentiben, a katonaévek alatt zsoldkiegészítésként is javítgattam - egyetlen bicskával. Aztán 1971-től apám műhelyében, vele együtt dolgoztam. Akkor még a Mátyás király utca sarkán, a főiskola helyén állt a boltunk...- Volt egy zsúfolt időszak is az életében...- Valóban. Nyolc évet a Műszergyárban, kilencet a BHG-ban töltöttem. Amikor édesapám 1989-ben meghalt, délutánonként, másodállásban munkálkodtam a műhelyünkben - szinte kimerülésig. A rendszerváltás után főállásban kezdtem el a műhelyben dolgozni. Ettől kezdve 15 éven át nem mentem szabadságra, a keresett pénzt az üzletbe forgattam vissza.- A rendszerváltás könnyített a kereskedésük helyzetén?- A pártállamban ékszert nem lehetett javítani, árusítani. Órát is kizárólag javíthattunk- abból is zömmel azt, amit az állami Óra-Ékszer Vállalat eladott - meg persze óraszíjakat árusíthattunk. Sok órásmester kulcsmásolást is bevállalt, vagy napszámba ment. A rendszerváltáskor az üzletünk 1950 előtti állapotának visszaállítására törekedtem. Levizsgáztam ékszerészetből, arany, ezüst és drágaköveket tarthattam, s már órát is árusíthattam.- Milyen a hálás és milyen a gyanakvó vevő?- Az előbbi felköszönt egy mézeskalács-dísszel, mert ugyan idős, de hölgynek, nem pedig néninek szólítom - meséli már az üzletvezető, Koszorú Györgyi, akit a helyi református templom első női gondnokaként is ismernek.- Mit visznek az idősek és mit a fiatalok?- Előbbi korosztály inkább órát, ékszert venne. A fiatalok viszont elemcserére vagy óraláncszem-kiszedésre néznek be hozzánk, hiszen egy karóra szíjának beállításával a webáruházakban nem foglalkoznak...- Lesznek még órásmesterek hazánkban?- A szakképzés leállt, manapság már csak az idősebb kollégák foglalkoznak órajavítással. Márpedig a szakmának folytatódnia kell - mondja határozattan Koszorú Béla. Gyimóthy L. Gál Tibor Emlékdíj: két fiatal borászunkra is szavazhatunk Két fiatal szekszárdi borász is verseny van a Gál Tibor Emlékdíj elnyeréséért, melyet a Magyar Borok Bálján adnak át Budapesten. A közönség interneten szavazhat a nyertesre. A Magyar Borok Bálján 2006 óta hagyomány a Gál Tibor Emlékdíj átadása. A bál szervezői minden évben arra kérik fel az Év Bortermelője és a Borászok Borásza cím birtokosait, hogy ajánljanak a nagyközönség figyelmébe egy, a borfogyasztók széles köre számára eddig kevésbé ismert fiatal borászt. A Szekszárdi borvidékről ketten: a Takler Ferenc által jelölt Bősz Adrián és a Györgykovács Imre által jelölt if). Dúzsi Tamás szerepelnek a versenyben. A tizenhárom jelöltre interneten lehet szavazni (borbal.hu). A legtöbb szavazatot begyűjtő borász közel egymillió forint értékű nyereményben (hirdetési csomag, tanfolyam, alapanyag és nyomdai szolgáltatás) részesül. Szavazni február 19-ig lehet, az eredményhirdetést másnap tartják. A Magyar Borok Bálját idén február 25-én rendezik a Corinthia Hotelben. kadarka, net
