Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)

2017-06-18 / 23. szám

r SZEKSZÁRDI VASARNAP 2017. június 18. Wosinsky Mórban egy igaz hazafi rejtőzött Merész vállalkozás új néző­pontból bemutatni egy nép­szerű, múlt századi hazánkfi­át. Fokozottan igaz ez annak fényében, ha a köztisztelet­ben álló személy életének majd összes részlete ismert. Joggal feltételezhetnénk, hogy ez Wosinsky Mór európai hírű régész-tudós, plébános ese­tében is így van. Azonban a „másik arcát”, vagyis egyházi tevékenységét, de akár patrióta oldalát illetően is akad új a nap alatt. Ezekbe nyújt bepillantást dr. Ótós Miklós nyugalmazott főorvos közelmúltban megje­lent „Wosinsky Mór: A tudós pap” című kötete, új megvilágí­tásba helyezve a múzeumalapí­tóról kialakult eddigi képet.- Nem terveztem, hogy köny­vet írok Wosinskyról, de levéltá­ri kutatásaim során sok anyagot találtam róla. Részben korabeli újságokban megjelent híreket, részint a múzeum archív anya­gában, illetve a pécsi püspöki és a helyi plébánia levéltárában - magyarázza a kutató, rögvest leszögezve: Wosinsky Mór pap­ként is kiváló ember volt.- A hír, miszerint régészeti kutatásai miatt hanyagolta volna egyházi hivatását egyáltalán nem igaz - cáfol dr. Ótós Miklós. - Kétségtelen tény azonban, hogy 1894-ben néhány paptársával akarata ellenére egyházpolitikai vitába bonyolódott arról, hogy Perczel Dezső, a bonyhádi vá­lasztókerület képviselője elköte­lezte-e magát, hogy megszavaz­za a polgári házasság törvényét, avagy sem. E vita kapcsán me­rült fel ellene először ez a vád.- Wosinskynak 13 éves szek­szárdi szolgálata során számos problémával kellett megküzde­nie. Elődje, Hanny Gábor egy anyagi csőd szélén álló, sik­kasztás gyanúját felvető plébá­niát hagyott maga után. A sors fintora, hogy az esetet neki kel­lett képviselnie az időközben fe­lettesének (kanonok) kinevezett elődjével szemben. Ugyancsak peres ügy lett a templom ha­nyagul újraöntött harangjaiból. Amikor 1906-ban a belvárosi templom a 100. évébe lépett, Wosinsky a jubileum okán mó­dos családokat keresett fel, akik vállalták, hogy a színes üvegab­lakok készítését finanszírozzák. Az oromfalon lévő üvegablakra viszont nem maradt vállalkozó, az csak a halála után szervezett gyűjtésből készült el.- Miközben folyamatosan dol­gozott az egyházközség rend­betételén, múzeumalapításra is időt kerített...- Nagy dolog volt, hogy a me­gye vezetőivel karöltve sikerült 120 ezer (!) koronát összeszed­ni, amely kis kiegészítéssel már fedezte az építési költségeket. Akadt azért gond itt is: a pécsi vállalkozó korhadt gerendákat épített be, amelyeket egy évvel később cserélni kellett...- Meg kellett küzdenie a tudo­mányos „oldallal” is...- Hitéből fakadóan egyes tu­dományos dolgozatait bibliai idézettel vezette be, melyet a 20. század elejének professzorai fanyalogva fogadtak. Feltehe­tően ennek köszönhető, hogy az akadémiai tagságra tízszer terjesztették fel, mígnem 1902- ben beválasztották az MTA-ba. „Az olyan ember, aki hisz a cso­dákban, nem lehet az akadémia tagja” - efféle kijelentéseket cí­meztek hozzá. Egyik levelében 50-nél is több dolgozatról és egyéb tudományos munkáról tett említést, halálakor a Tol­navármegye újság 43 dolgo­zatának címét közölte. Sokan megirigyelhették volna e gazdag pályafutást...- A kötetből megismerhetjük az utazót is.- Wosinsky számos ország­ban járt előadásokat tartani, az archeológiái kongresszusok ismert résztvevője volt és euró­Dr. Ótós Miklós „Wosinsky Mór: A tudós pap” című kötete - amely a megyei múzeumban, valamint a Belvárosi Plébánián is meg­vásárolható - jótékony cé­lokat szolgál: a bevételből a Remete kápolna felújítására fordítanak. pai hírnévre tett szert. Emellett magán utazásokon is részt vett. Járt Egyiptomban, ahol számos érdekes kalandban volt része. A szentföldi napjait áthatotta mély vallásossága, és beszámolt egy szultáni fogadásról is, Isz­tambulban. Lengyel származá­sa ellenére igazi hazafi volt: öt ismert társával együtt kirán­dulást szervezett Isztambulba Rákóczi sírjának meglátogatá­sára. Wosinsky tartotta az otta­ni szentmisét, hazatérve pedig kezdeményezték a fejedelem hamvainak hazaszállítását, mely két évvel később meg is történt.- Szamarkandba mi vitte?- Zichy Jenő kérte fel egy ősmagyarsággal kapcsolatos kutatásra, amelynek célja a Kaukázus északi területeinek bejárása volt. Ekkor jutottak el a mai Szamarkandig. Az ásatást az orosz cár végül nem engedé­lyezte. Az úton egy patinás kele­ti szobaberendezést is vásárolt, amely neves egyházi és tudós vendégeknek fenntartott három szobájának egyikét díszítette. Halála után elárverezték, mert valakik szerint „nem képviselt művészettörténeti értéket”. Ma egy Wosinsky tárlat értékes ré­sze lenne a Béla király téren...- Ahová dolgozószobája is né­zett...- A plébánia bejárata fölött jobbra volt ez a helyiség. Úgy tudni, napi 18-20 órát is mun­kálkodott. Ha éjszaka valaki a téren sétált, nem volt olyan pil­lanat, hogy ne égett volna lám­pás az ablakában.- gyimóthy -

Next

/
Thumbnails
Contents