Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)

2017-06-18 / 23. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2017. június 18. Frey István a „Pädagoge des Jahres” idei díjazottja A Szekszárdi Német Nemzeti­ségi Önkormányzat (SZNNÖ) a 2017-es évben a„Pädagoge des Jahres" díjat Frey István­nak, a Szekszárdi Baka István Általános Iskola - István Baka Grundschule némettanárá­nak ítélte. A díj annak a német nemzetiségi oktatást folytató intézményben dolgozó pedagógusnak adható, aki oktató-nevelő munkájával kiemelkedik, illetve a német, valamint a magyar nemzeti kö­zösség értékeinek gyarapításán fáradozik. A díj átadására a pedagógus­napot követő tanítási napon, kis ünnepség keretében került sor, ezen a kollégákon és tanít­ványokon kívül szülők is meg­jelentek. A rövid műsort, majd Parrag Katalin, az intézmény igazgatója köszöntőjét követően dr. Józan-Jilling Mihály, a SZN­NÖ elnöke köszönte meg a díja­zott több évtizedes, a németség hagyományainak és nyelvének megőrzéséért végzett munkáját. Frey István az 1988-ban indított német nemzetisé­gi képzésbe gyökereinek és nyelvtudásának köszönhetően kapcsolódott be. Több esetben vállalt osztályfőnöki munkát nemzetiségi osztályokban. Di­ákjai eredményesen szerepel­tek megyei nemzetiségi verse­nyeken. Tavaly az ő tanítványa állhatott a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára Gyönkön, a hagyományos német nemze­tiségi tanulmányi versenyen. A kezdetektől fogva részt vesz a német honismereti kirándu­lások szervezésében, nem csak az általa tanított osztályok ese­tében, de kísérőként is. A 2001-es első megrendezés óta foglalkozásvezetőként vállal szerepet az iskolai Márton-nap zökkenőmentes és sikeres le­bonyolításában. Hosszú ideig volt résztvevője, szervezője a 14-18 éves korosztály számára németországi és magyar hely­színeken rendezett nemzetközi táboroknak. Nyelvtudását, va­lamint módszertani ismereteit több alkalommal bővítette a Goethe Intézet, illetve az UDPI által szervezett továbbképzések révén. A Német Nemzetisé­gi Egyesület által életre hívott „Német klub” által kínált prog­ramokba is bekapcsolódott. SZV Pappné Kutas Annamária mindig „babitsos” marad Százak kísérték utolsó útjá­ra az elmúlt pénteken a szek­szárdi alsóvárosi temetőben Pappné Kutas Annamáriát. A Babits Mihály Általános Iskola igazgatója súlyos betegséget kö­vetően, 59 éves korában hunyt el. A ravatal, s majd a sírhely mellett a rokonokon kívül ott voltak a barátok, a kollégák, tanítványai és azok szülei, va­lamint a város vezetői közül is többen. Pappné Kutas Annamária 1957. augusztus 13-án szüle­tett Budapesten, szülei jogá­szok voltak. A család egy ideig Veszprémben élt, ott kezdte meg általános iskolai tanulmánya­it. Második osztályos korában költöztek Szekszárd, tanulmá­nyait a Garay János Általános Iskolában folytatta. A középis­kolai éveit a Garay János Gim­náziumban töltötte, ahol fizika tagozaton érettségizett. Még felső tagozatos korában kezdett el kosarazni Szabó Dönci bá­csinál. Pályafutása Buttás Pál edzősködése idején teljesedett ki: tagja volt az NB I-be jutott Vasas csapatának, amelyben irányító poszton játszott. Szekszárdon végezte a taní­tóképző főiskolát 1977 és 1980 között, s közben 1979-ben férjhez ment Papp Mihály­hoz. Pedagógusként a Babits Mihály Általános Iskola volt az egyetlen munkahelye, friss diplomásként itt kezdett el dolgozni 1980 őszén. Kezdet­ben napközis nevelőként, majd osztálytanítóként tevékenyke­dett. Az iskola alsó tagozatos igazgató-helyettese 1993-ban lett, majd - miután 1995-ben közoktatás vezetői diplomát szerzett - előbb megbízott igaz­gatóként, majd 1998-tól pályá­zat alapján vezette az iskolát. Igazgatói pályázatát a nevelő­­testület és az alkalmazotti kö­zösség minden alkalommal, nagy többséggel támogatta. Az intézmény vezetése mellett 2010-ben pedagógia szakos egyetemi végzettséget szerzett. Férjét - akivel nem született gyermekük - másfél éve veszí­tette el. Súlyos betegség követ­keztében június 5-én hunyt el Szekszárdon. Halálával nagy űrt hagyott maga után a bará­tokban, az iskola nevelőtestü­letében, szülőkben és gyerekek­ben egyaránt.- Olyan embertől kell elkö­szönni, akinek pályája egybe­forrt egy iskolával - mondta a fenntartó nevében búcsúzó Gerzsei Péter, a szekszárdi tan­kerület vezetője. - Harminchét évet töltött el a Babitsban - eb­ből húsz esztendőt igazgató­ként -, amely valóban a máso­dik otthona volt. A gyerekeket sajátjaként szerette, kollégáit családtagjainak tekintette. A városi igazgató kollégák is so­káig emlékezni fognak kedves, közvetlen személyiségedre, se­gítőkészségedre, amellyel meg­könnyítetted a közös munkát, a szakmai kérdésekben való közös gondolkodást - búcsúzott el Gerzsei Péter az elhunyttól. A munkatársak, a tantestület nevében Kovács Tibor művész tanár úgy fogalmazott, hogy „Anci” nemcsak a kollégájuk, főnökük volt, hanem a barát­juk is, akire örökké emlékezni fognak. Az ő nagy családjuk, a babitsosok családjának a lelke volt. Hite, szellemisége, embersége beivódott a falakba és a szívekbe. Kovács Tibor az elhunyt szavait idézve - amivel a ballagások alkalmával bocsá­totta útra a diákokat: „... és ne feledjétek, bármerre visz is az utatok a nagyvilágban: mindig babitsosok maradtok” - végül így búcsúzott: most mi mond­juk neked Anci, hogy mindig „babitsos” maradsz!

Next

/
Thumbnails
Contents