Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-03-19 / 10. szám
2017. március 19. , SZEKSZÁRDI VASARMAP Helyi zenekarok a Placc színpadán Négy szekszárdi amatőr zenekar és egy budapesti „banda” koncertjét láthatták azok, akik ott voltak a Szekszárdi Zenekarok Fesztiválján, a Placcon március 14-én. A Hungarokarma 2010-ben alakult környékbeli zenészekből. Saját dalokat játszanak, mai magyar élethelyzetekből merítve. Az Utánam Srácok együttes nagyrészt bluest, rockot játszanak, nagy népszerűségnek örvendenek a városban, hosszú évek óta. A Szekszárdi Zenekarok Fesztiválján ott volt még az Éjisereg, akik 2013 óta léteznek és bemutatkozásuk szerint nemzeti métáit és nemzeti bluest játszanak, gondolva itt a hazai bluesra, habár a műfaj eredetileg az újvilágból származik. A fesztiválon fellépett a 2015-ben alakult, hamisítatlan bluest játszó Mody Blues Band is. A zenekar négy szekszárdi tagja a blues őshazájából válogatott dalokat dolgoz fel, sajátos formában. Őket a népszerű esztergomi-budapesti zenekar, a TűzkerékXT követte. Az együttes 1990 óta létezik, s azóta számtalan hazai rock-blues esemény fellépője volt, Szekszárdon is sokan ismerik és szeretik őket. - mwj -Március 12-ei rejtvényünk megfejtése: Arthur Honegger: Antigoné A helyes megfejtők közül könyvet nyert: Simon Péterné. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben, munkaidőben. E heti rejtvényünk megfejtését március 23-án (csütörtök) délig várjuk címünkre: 7100 SZEKSZÁRD, HUNYADI U. 4. EVANGÉLIUM Ima-birkózások Jákob pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. (1 Móz 32,25) A böjti idő az Ürra való fokozott figyelés, ezért a tudatosan odaszánt fohászok lehetősége is. Olyan sok faj - tája van az Istennel való imádságos kapcsolatnak! Micsoda kiváltság az, hogy Jézus nevében „Atyánk”-nak szólíthatjuk Teremtőnket! Szentlelke segítségével még támogatónk is van, aki „...segít a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell...” (Róm 8, 26). Egy-egy falat a menynyország asztaláról, amikor hálánkat sikerül végre elmondani neki, vagy csak egyszerűen gyönyörködünk benne, botladozó szavainkkal dicsérve Őt. Ám, mindezekkel együtt van egy sajátságos fajtája az imáknak, melyek inkább hasonlítanak egy lelki birkózáshoz, mint ünnepi himnuszhoz. Inkább hasonlítanak Jákob tusakodásához, egyedül, ott a Jabbók-gázlónál, mint egy nagyünnepi liturgikus énekhez a jeruzsálemi templomban. Azt hiszem, ritkán merjük komolyan venni ennek a sajátos lelki harcnak a sokszor kikerülhetetlen, ugyanakkor nagyon fontos, kincset érő voltát. Egyrészt kikerülhetetlen, hogy ilyen „Jákób-féle” imáink legyenek, hiszen még élő hitben járva is kénytelenek vagyunk átélni emberi mivoltunk gyengéit, hogy tudniillik „tükör által homályosan látunk" (1Kor 13), Ádámtól öröklött régi emberünkből még fel-fel buggyan a kishitűség a bizalmatlanság, olykor fogást talál rajtunk a félelem, máskor sebesült lelkiismeretünk béklyóz le minket. Arról nem is beszélve, hogy sokszor az ősellenség is távol akar tartani minket az Ürral való igazi együttléttől. Hát persze, hogy vannak olyan imádságok, amikor kikerülhetetlenül küzdenünk kell! A zsoltárok harmada, Ábrahám, Mózes, Illés, Jób imádságai is ilyenek. Másrészt azonban éppen ezek a küzdelmes imák a változás alkalmai is. Ahogy Jákob, a „csaló” ilyen tusakodás után kapott áldást és lett Izrael, azaz „Isten harcosa”, úgy talán ilyenkor mi is változunk: Krisztus Urunk képmására formálódunk. Ilyen ima-birkózások közben ki merjük mondani érzéseinket, hallatjuk hangunkat, felismerjük erőnket és erőtlenül tehetetlen voltunkat, de legfőképp Isten kegyelmére való szomjúságunkat. Amikor Isten elé állunk egy jó ügyért harcolva, vagy félelmeinkkel, aggodalmainkkal, szenvedésünk idején, vagy szeretteinkért való közbenjárás során - talán úgy vagyunk, mint Jákob: mielőtt belépnénk az ígéret földjére meg kell vívnunk csatánkat. A böjti úton erről gondolkodva jó emlékezni rá, hogy a Húsvéti győzelem, már akkor elkezdődött, amikor a Gecsemáné kertben Valaki egy hosszan tartó, vértverejtékező, tusakodó fohász során harmadszor is kimondta: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod" (Mt 26). Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
