Szekszárdi Vasárnap, 2017 (27. évfolyam, 1-45. szám)
2017-02-26 / 7. szám
2017. február 26. 5 , SZEKSZÁRDI WiARIMP Minél gyorsabban segíteni a bajba jutottaknak Minél gyorsabban és hatékonyabban segíteni a bajba jutott embereknek, ez a legfontosabb - hangsúlyozta Győri Lajos alezredes, aki februártól tölti be a Szekszárdi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság parancsnoki tisztét.- Jól tudom, hogy Ön tolnai és családos ember?- Igen, Szekszárdon születtem 1966-ban, de Tolnán élek a feleségemmel, Andreával és három gyermekünkkel, a 22 éves Richárddal, a 20 éves Adriennel és a 17 éves Márkéval.- Mi a hobbija, hogyan vezeti le a feszültséget?- Az igazi hobbim a családom és a hivatásom, de mindig csinálok valamit. Azt hiszem, munkamániás vagyok. Nem tudok tétlenül ülni, így mindig találok magamnak valami elfoglaltságot: egy kis felújítást a családi házunknál, hetente két alkalommal foci a barátokkal. Ilyenkor „kirúgom magamból” a felgyülemlett feszültséget.- Eredetileg is tűzoltónak készült?- Nem. Tolnán, az akkor még Földvári Mihály Gimnáziumban érettségiztem 1984- ben, majd kitanultam az esztergályos szakmát. Most is van otthon egy esztergagépem, de már nem igazán használom.- Hogyan került ilyen messze tanult szakmájától?- Már fiatalon is elbűvölt a tűz látványa. Az akkori szekszárdi tűzoltóparancsnokot, Velencei István sokat mesélt nekem a tűzoltói hivatásról, a szakma szépségeiről - így kezdtem el aktívan érdeklődni a tűzoltás iránt. Végül több mint 27 éve, 1990. január elsején kerültem a tűzoltóság kötelékébe, ahol gépkocsivezetőként kezdtem.- Hogyan alakult a pályafutása?- Iskola iskolát, képzést képzés követett. Megszereztem a tűzoltó technikusi végzettséget és diplomáztam a PTE IGYK tanítói szakán. Szolgálatparancsnoknak 1992-ben neveztek ki, ebben a beosztásban dolgoztam húsz éven át, amikor a katasztrófavédelmi műveleti szolgálathoz kerültem. Itt 2015-ig szolgáltam, majd ismét szolgálatparancsnoki beosztásban tevékenykedtem egészen a tűzoltóparancsnoki kinevezésemig.- Hány tűzesetnél volt személyesen jelen?- Amennyire össze tudtam számolni, nagyjából kétezer tűzesethez vonultam. Ezek között volt több igen komoly eset is. Valahogy szinte mindig úgy alakult, hogy a nagyobb tüzeseteket más megyében éltem át. Legutóbb Tolnában 2016 januárban voltam személyesen jelen egy kiemelt esetnél, amikor is a volt Graffiti Disco épületében keletkezett tűz.- Bizonyára sok tragédiát is megélt szolgálata alatt...- Igen, ez a tűzoltói munka közvetlen velejárója. A mai napig mély nyomot hagyott bennem, amikor 2012-ben egy buszba rohant egy autó, melyben két gyermek és az édesapjuk bennégett. Sajnos nem ez volt az egyetlen tragédia...- Hogyan lehet ezeket feldolgozni? Miként sikerül a tragédiákból minél kevesebbet „hazavinni”?- Mi tűzoltók sokszor megbeszéljük egymás között az átélteket, kibeszéljük magunkból a történteket és nem terheljük a családunkat. Nagyon nehéz dolog ez. Rengeteget köszönhetek a családomnak. Mindig figyelembe veszik a munkámat, ha a szokásosnál fáradtabb, feszültebb vagyok, arra is tekintettel vannak. Ez nagyon sokat számít.- Azért biztosan sok örömteli élmény is érte...- Amikor sikerül megmenteni egy ember életét az nagyszerű érzés. Egyszer egy mustgáz-mérgezést szenvedett embert hoztam fel a pincéből, egy másik alkalommal pedig egy autóba szorult embert mentettünk meg, aki a megmentése napján öt éven keresztül mindig megjelent egy kis ajándékkal... A tűzoltóknak ez a kötelessége és nem várunk el érte semmiféle köszönetét, de egy-egy apró gesztus, akár egy mosoly is, nagyon jól tud esni. Egy esetben egy lakóépület nagyrészt leégett, de tulajdonos több millió forintnyi készpénzét sikerült kihoznunk. Jó érzés másokat segíteni azzal, hogy az értékeiket megmentjük a pusztulástól. Az ilyen élmények erőt adnak a további munkához.- Mit hasznosít munkájából magánemberként?- A rengeteg baleset látványa megtanított, hogy mindig nagyon körültekintően vezessek. A lakástüzek alkalmával szerzett tapasztalatokból kifolyólag pedig óvatosan bánunk a tűzzel. Az biztos, hogy nem teszünk csillagszórót, gyertyát száraz fenyőágra. Még sose kellett tűzoltót hívnom, és ügyelek rá, hogy ez így is maradjon.- A parancsnoki beosztás azért egy egészen más feladatkör...- Valóban teljesen más. Hiányzik is a lángok látványa, a füst szaga és a hő érzete. No és persze a sziréna hangja, a vonuláskor mindig előtörő izgalom érzése. Parancsnokként három szolgálati csapat vezetője vagyok. Most azért felelek, hogy minél hatékonyabban történjen a munkaszervezés. A parancsnoki beosztáshoz jó problémamegoldás szükséges.- Ügyelnem kell arra is, hogy törődjek a beosztottak gondjaival, legyen az szakmai, vagy éppen magánéleti probléma. A tűzoltók nagyon egymásra vannak utalva munka közben, így nem engedhetjük meg, hogy például egyegy magánéleti gond befolyásolja teljesítményüket, mert azon emberéletek múlhatnak.- Mik a célkitűzései?- Szeretnék egy minél egységesebb tűzoltóságot teremteni, illetve megfelelni a kor követelményeinek, a technika ugyanis változik. Másként kell beavatkozni például egy olyan lakástűznél, ahol napelemek üzemelnek, és másként kell oltani a hagyományos épületeknél. A tűzoltók ismeretét naprakészen kell tartani. Megkövetelem a tűzoltóinktól, hogy beosztásukban megfeleljenek.- Miként gondol a tűzoltói hivatásra?- Igazán szép szakma, hivatás a miénk. A tűzoltó oda megy be, ahonnan mások menekülnek. Egy tűzesetnél bármikor felrobbanhat egy áthevült gázpalack, vagy leszakadhat a mennyezet, de a tűzoltó az életveszély ellenére is szíwel-lélekkel, tudása legjavát adva végzi munkáját. Attól kezdve, hogy felgyulladt a lámpa a laktanyában, a tűzoltónak semmi más nem számít, csak az, hogy minél gyorsabb és hatékonyabb segítséget nyújtson a bajba jutott embereknek. Hát ezért szeretem annyira a hivatásom. Steiner Viktor
