Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-11-06 / 40. szám
2016. november 6. SZEKSZÁRDI VASARNAP 1956: a tolnai vidék is változást követelt... Szekszárdon 1956. október 24-től zajlottak forradalmi események, a helyi történésekről azonban csak két nappal később tájékoztatott a korabeli megyei újság, a Tolnai Napló - azt is a régi „köntösben", kommunista szemszögből tálalva. A lap Kossuth-címerrel, nemzeti színekkel és új, „Tolna Megyei Népújság” címmel csak október 29-én látott napvilágot. Sok érdekesség mellett erre is rávilágít a Tolna Megyei Levéltárban berendezett kiállítás, amely a forradalom helyi eredményeinek, valamint a kádári megtorlás elítéltjeinek állít emléket azok peranyagaival, a 60. évfordulón. A tárlatot Aradi Gábor levéltáros (képünkön), az intézmény munkatársa rendezte, aki október 27-én, a Vármegyeházán tartott előadásában a környék ’56-os eseményeire fókuszált. Kiemelte: a parasztságot nyomasztó beszolgáltatási teher, a termelőszövetkezetekbe kényszerítés, s nem utolsó sorban a koncepciós eljárások vezettek Tolna megyében is a „szovjetizált” rendszer elleni felkeléshez. A megalakuló Forradalmi Bizottságokban általában nem kaphattak helyet kommunisták, Tamásiban viszont a korábbi Magyar Dolgozók Pártja nyolc, a felkelők oldalára állt tagját is beválasztották. A forradalmi szervek 1956 októberében számos államvédelmis személyt tartóztattak le megelőző céllal, hogy a nép meg ne lincselje őket. Október 28-ra az ÁVH és a rendőrség vidéken teljesen szétesett, helyüket a volt katonákból, rendőrökből verbuválódott Nemzetőrségek foglalták el. A nemzetőrök mindenütt begyűjtötték a fegyvereket az ávósoktól, egyúttal védelmezték a magán- és szövetkezeti tulajdont. Hogy a megyei birtokos parasztság mennyire kívánta vissza kényszer folytán betagosított földjeit, arra adalékként szolgál, hogy, míg ’56 októbere előtt 220 termelő szövetkezetben 13 ezer tagot számláltak 101 ezer kataszteri holdra, addig 1957-re ez a szám 102 TSZ-re, 4000 tagra és 41 ezer kataszteri holdra apadt. Akadt olyan falu - ilyen volt Iregszemcse is ahol a kisparaszti gazdálkodáshoz szükséges gépek megfelelő mennyiségben és jutányos áron történő árusítását követelték, de egyéni lakásépítéshez is kértek építőanyagot. Meg persze a friss hús is kellett, merthogy ebből korábban tetemes hiány mutatkozott. A forradalom történéseit Tolnában hatvan településen dokumentálták. Közöttük éppúgy akadt bányászfalu (Nagymányok, Izmény, Győré), mint mezőgazdaságból élő község (Dalmand, Kurd, Dombóvár). A népet sok helyütt rádióadásokkal, vagy ösztönző felhívásokkal igyekeztek „felrázni”. Utóbbi „hírforrás” Sztálinvárosból, vagy a paksi konzervgyárból teherautókon érkezett munkásoktól származott. Pakson a pedagógusok szabad szakszervezetének helyi csoportja október 25-én hatpontos követeléssel élt, melyben a diákság elleni véres akciók kitervelőinek felelősségre vonását, ellenzéket, szabad vá-A kiállítás egyik különleges képanyaga a szekszárdi Forradalmi Bizottság vezetőinek tárgyalásán készült felvétel: a lenti fotón dr. Nagy István körzeti orvos, dr. Tóth Lajos és dr. Tollár Tibor ügyvédek, a Ludovikát végzett Székelyhídi Géza MESZÖV-revizor, nemzetőr-parancsnok; Pillári Lajos bankellenőr, valamint Szakály Ferenc újságíró látható. A kiállítás részét képezi továbbá Sipos Lajos földműves, nagyszokolyi nemzetőr, Gaál Aladár, a bonyhádi nemzeti tanács tanácsadója, nyugalmazott magyar királyi vezérkari alezredes, dr. Téglási Géza nagydorogi nemzetőrségi parancsnok, valamint Kovács Tibor, a bonyhádi zománcgyár egykori főkönyvelője peranyaga is. lasztásokat és népképviseletet követeltek, míg Dombóvárott az állomásfőnök 16 pontos petíciót fogalmazott meg a vasutasok érdekében. A szabadságharc leverését követően, 1957-58-ban 277 személy ellen indítottak eljárást, s közülük tizennégy főt kiáltottak ki népellenségnek. Az eljárás alá vontak közel fele a megye profiljához illően földműves, kisbirtokos, vagy napszámos volt, ám a munkások közül is több mint félszázan vették ki részüket a forradalmi eseményekből. Gy.L.
