Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-03-27 / 12. szám
2016. március 27. , SZEKSZÁRDI VASAR1AP3 Emberek ezreit tette földönfutóvá az ’56-os jeges árhullám Kilencszáz kilométeren át volt jégpáncél alatt a Duna 1956 márciusában a folyó Magyarországi szakaszán, ilyen emberemlékezet óta nem volt példa. A folyó Tolna megyei szakaszán sok helyen szakadtak át a gátak, borzalmas anyagi pusztítást végezve a folyó közelében fekvő településeken. A hatvan évvel ezelőtti tragikus eseményekre emlékeztek a Víz Világnapján, március 22-én egy vízügyi konferencia keretében a szekszárdi Vármegyeházán, ahol Áder János köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet. „A víz kétes elem: a földet elönti, de táplál” - köszöntötte az államfő Vörösmarty Mihály szavaival az egybegyűlteket, hangsúlyozva: a víz elválaszt és összeköt, táplál és pusztít, épít és veszélyeztet. Áder János emlékeztetett: 1956 márciusában a Duna megmutatta, miként válhat a folyó félelmetes ellenséggé. Ezt láthatták akkoriban a javaikat siratok, akiknek még a dédszülei sem tapasztaltak hasonlót. A katasztrófa következtében 39 településről 57 ezer embert telepítettek ki, akiknek a víz minden értékét elvitte. A gátrendszert utoljára a tavaly lezárult Duna projekt keretében erősítették meg. A projekt során a folyó tizennégy árvízvédelmi szakaszán közel kétszáz kilométernyi töltést erősítettek meg, huszonöt műtárgyat és két árvízvédelmi központot hoztak létre, ami jelentősen hozzájárul az árvízi kockázatok csökkentéséhez. A több mint 28 milliárd forintból, részben uniós támogatással megvalósult Duna-projekt beruházásai 152 településen több mint fél millió embert érintettek, és legfontosabb célja az élet- és a vagyonbiztonság növelése volt. Áder János köztársasági elnök volt az emlékkonferencia díszvendége „Az emberek rájöttek, hogy a természet vastörvényeit rajtuk kívül írják” - mondta az államfő, majd a nemtörődömségre példaként hozta fel az 1775-ös árhullámot, amelynek során először merült fel a Duna szabályozásának kérdése, de a beavatkozást csak az 1838-as újabb nagy árvíz után 30 évvel kezdték meg... Ferenc pápa az önző hanyagság kapcsán kiadott enciklikáját felidézve a köztársasági elnök kitért arra, hogy manapság példátlan a pazarlás, az emberiség túllépte a bolygó kizsákmányolásának maximális határát, amely katasztrófához vezethet. Az ipari fejlődés során a Föld számos folyója fogyasztható tiszta vizet sem képes adni, a legtöbbjük büdös szennyvízcsatornává, betegségek forrásává vált. „Tudással, munkával, odafigyeléssel, a veszélyre időben felkészülve viszont ezután is biztonságban | tudhatjuk értékeinket” - hangsúlyozta Áder János. A konferencián Fehérvári Tamás, a megyei közgyűlés elnöke is emlékeztetett a történtekre. Mint mondta, Tolna megye települései számára a jeges árvíz kitörölhetetlen emlék is maradt. A megpróbáltatások éve volt 1956. A hat évtizeddel ezelőtti árvíz jószágokat, épületeket, családok és generációk munkáját pusztította el. „Hatvan éve a megye keleti fele összefogásból, szolidaritásból született újjá” - mondta az elnök, aki szerint a Duna és a Sió ma is kihívást jelent a megyében, de a víz érték is egyben, amelyből gazdasági, turisztikai tőkét kell kovácsolni. Az 1956-os jeges árvíz minden korábbi árhullám vízszintjét meghaladta. A Tolna megyei szakaszt is érintve 40-50 kilométeres jégtorlasz jött létre. A gátak március 10-én és 11-én feladták a küzdelmet. Bogyiszlói teljesen elöntötte a víz, de Báta és Sióagárd is komoly károkat szenvedett. Az ár elérte Szekszárd határát, víz alá került Palánk és a 6-os és a 63-as út kereszteződése is. Településeket, közutakat, vasutakat, mezőgazdasági területeket öntött el az ár. A katasztrófa elhárításában csaknem negyvenezer ember: vasúti és vízügyi dolgozók, katonák, rendőrök, gépkocsivezetők vették ki részüket, miközben aknatűzzel robbantották a feltorlódott jégtáblákát - láthattuk az emlékkonferencián levetített, „Jeges ár” című korabeli filmhíradóban. A konferenciát követően Áder János és a meghívottak Bogyiszlón emléktáblát avattak a hatvan évvel ezelőtti tragédiára emlékezve. Gy.L.
