Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)

2016-11-06 / 40. szám

r SZEKSZÁRDI VASARMAP 2016. november 6. Rémisztő bohócok Adorjáni Bálint szekszárdi színész, a Radnóti Színház művésze Szabó Lőrinc estjét láthatták az érdeklődők a Babits Mihály Kulturális Köz­pont Rendezvénytermének színpadán. A Radnóti Színház két évvel ez­előtt indította el Irodallam című sorozatát. Ennek keretében állt színpadra Adorjáni Bálint is Különbéke című előadásával. A darab Dinyés Dániel zenész-ze­neszerző közreműködésével készült. Szabó Lőrinc egyidős a hu­szadik századdal, amelynek már fiatalon egyik legkiválóbb köl­tőjévé vált. Önmagáról és a vi­lágról is lesújtó véleménye volt, amit páratlan finomsággal és kedvességgel tudott költészetté varázsolni. Költészete - akár­csak személye - szenvedélyes, szemérmetlen és konok. Ador­jáni ebből a gazdag életműből kínált szubjektív válogatást, Jacques Brel-sanzonokkal fű­szerezve, melyek szövegét Hajós András fordította. „Nagyon szeretem ezeket a verseket. Nyilván azért, mert valami hasonlót gondolok most a világról, mint amit Sza­bó Lőrinc versei sugallnak. Az ő szövegein keresztül saját ma­gamról tudtam vallani, saját vé­leményem tudtam elmondani. Az est olyan, mint én vagyok. Minden betűjével, minden hangjával egyetértek” - vall Adorjáni Bálint a Különbéke című előadásról, amelyen Di­nyés Dániel és Pagonyi András működött közre. - wj -A tavalyi siker után a Hallo­ween napi program része­ként idén is szabaduló-szobát rendeztek be a Babits Mihály Kulturális Központban. Ez­úttal egy gyilkos hajlamú bohóc karmai közül kellett menekülniük a csapatoknak. A szabaduló-szoba két napon át, október 29-én és 30-án várta az érdeklődőket. A szabaduló-szoba népszerű szó­rakozási forma a fiatalok körében. A szekszárdi kulturális központ­ban idén is Varga Dalma műve­lődésszervező álmodta meg és rendezte azt be munkatársaival, Nyúl Anettel és Kiss-Horváth Andreával. A rémisztő játék lé­nyege, hogy a szervezők egy olyan szobába zárják a játékosokat, amelyből csak akkor szabadul­hatnak, ha a logikai feladatok út­vesztőjében megtalálják a kiutat. Idén egy gyilkos hajlamú bohóc játszó szobájából kellett kiszabadulniuk a 2-5 fős csa­patoknak. Összesen 24 társa­ság igyekezett túljárni a bohóc eszén. Minden csapatnak fél órája volt arra, hogy megmene­küljön a bohóc karmai közül. A játékban amellett, hogy zárakat, lakatokat kellett nyitni, az ezek­hez való kulcsokat megtalálni, logikai feladatok is nehezítet­ték a szabadulást, de ott volt még az ördöglakat vagy a jelek, amelyeket csak azok fedeztek fel a szobában, akik rájöttek, hogy UV-reagáns anyaggal festették azokat a falakra. A normál já­tékidőn belül mindössze öt csa­patnak sikerült megküzdeni a rémisztő bohóccal, további 15 csapat pedig csak ráadás idővel jutott ki a szobából.- wj -Egy életre szóló erdélyi élmény A nyári szünet utolsó nap­ján Nagy László, történe­lem-orosz szakos tanár veze­tésével indult útnak Erdélybe a Garay János Gimnázium né­hány diákja. A kis csapat szegedi és vajdahu­nyadi megállót követően érke­zett meg Torockóra. Itt a helyi­ek szívet melengető fogadtatása után sétát tettek a faluban, majd elfoglalták a kolozsvári Báthory István Líceum diákjaival közös szállásukat. A következő napokban előa­dások töltötték ki a szekszárdi és kolozsvári diákok délelőttjeit, amelyeknek köszönhetően egé­szen új kontextusból érthették meg a török hódoltság korának magyarországi török, osztrák, de főleg erdélyi viszonyait. A garaysták megtapasztalhatták, hogy vendéglátóik különös el­ismeréssel viseltetnek a kora­beli Erdélyi Fejedelemség iránt is. Az előadások lezárásaképp egy megmérettetés keretében mutathatták meg, mit tanultak. A táborozás során nagy hang­súlyt kapott a helyi nevezetes­ségek felfedezése. A résztvevők a Torockószentgyörgy melletti Torockai-várba mentek először. A romok és a meseszerű erdélyi táj itt kiváló lehetőséget adtak fantasztikus fotók készítésére. Már-már katartikus élményt nyújtott Székelykő és a látogató szeme elé táruló látvány: a meg­közelítőleg 1200 méterig nyúj­tózkodó hegy páratlan rálátást enged a Kárpátok vonulataira. Az utolsó napon a Tordai-hasa­­dékot is bejárták a garaysták, akik itt is megbizonyosodhattak arról, hogy Árpád vezér tökéletes ér­zékkel találta meg az ideális hazát népének. A túra utolsó állomása Gyulafehérvár volt, ahol a helyi, víg kedélyű katolikus paptól meg­tudhatták, hogy a nyugat-római kereszténység legkeletibb, legidő­sebb és legjobb állapotban fenn­maradt templomában jártak. Sok híres-neves magyar történelmi személyiség mellett itt temették el Hunyadi Jánost is. Az erdélyi út talán legkülön­legesebb része, hogy az egy hét alatt barátságok szövődhettek. Öt szekszárdi gimnazista az értékren­­dileg gyökeresen eltérő, határon túli líceum tanulóinak közegébe került. Életvitelük, habitusuk, nemzeti öntudatuk - amely bár számukra teljesen természetes és nyilvánvaló - a szekszá rdiaknak példaértékű és elsőrangú. Beszé­dükben komoly súlya van a szavak jelentésének, mellbevágó az őszin­teség és tisztaság, amely kommu­nikációjukból árad. Megtapasz­talhatták azt a nyitottságot, ami a kapcsolatteremtésüket jellemezte. Optimizmusuk és jókedvük lelki biztosságra és stabilitásra utal. Forrás: Máté István (10. C)

Next

/
Thumbnails
Contents