Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)

2016-08-28 / 30. szám

6 2016. augusztus 28. ^ SZEKSZÁRDI VASARNAP Óvári Gábornak állítottak emléket az újvárosiak A belvárosi katolikus nagy­templomban megtartott városi ünnepség mellett az Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör égisze alatt is zajlott a városban au­gusztus 20-i megemlékezés, amelyen részt vett Szekszárd polgármestere, Ács Rezső, va­lamint dr. Haag Éva alpolgár­mester és több önkormány­zati képviselő is. A Szent István Ház nagyter­mét megtöltő hallgatóság előtt Szekszárd első embere tartott mondott beszédet, amelyben államalapító nagy királyunkat, a ház névadójának a megmara­dásunkban betöltött történelmi szerepét méltatta. Ács Rezső némi aktuálpolitikát is beépít­ve mondandójába említést tett arról, hogy a maga korában István is nyitott, hovatovább befogadó volt az akkori idege­nek felé, de csak azokkal, akik elfogadták az értékrendet, amit az akkori Magyarország képvi­selt. „Aki ezzel szemben állt, azok számára nem volt hely a magyarság soraiban. Nem csak Istvánnál, de a későbbi magyar uralkodóknál sem!” - emlékez­tetett a polgármester arra, hogy ez a szemlélet a török hódolt­ság előtti, majd az azt követő időszakban is érvényesült a magyar történelemben. „Akik elfogadták a törvényeket, ma­gukévá tették az erkölcsöt, a szokásjogot, akik cselekede­teikkel az országépítő mun­kát, a közösségeket segítették, azokat mindig befogadta ez az ország!” - jelentette ki a város­vezető. „Lakóhelyünk, Szek­szárd is így tett. Például a török utáni időkben, amikor annyira elnéptelenedett a település, hogy már a beolvadás is fenye­getett. Az akkori szekszárdiak is szívesen fogadtak be alkal­mazkodni tudó, itt élni akaró idegeneket, akik itt maradtak, és az évszázadok során segítet­tek abban, hogy ez a város élet­re keljen” - említett egy helyi példát István király szellemi örökségének későbbi korokban történt érvényesülésére. A szentistváni életműhöz visszakanyarodva, Ács Rezső hangsúlyozta: „István már ezer évvel ezelőtt Európához csatolt bennünket. Nem kérdés hát, hogy máig is odatartozunk. A történelem országunkat sokszor sújtó viharaiban is az európai civilizáció, a Nyugat védőbás­tyái voltunk. Meggyőződésünk, hogy azok akarunk lenni a leg­újabb kori kihívásra, a migráns kérdésre adott válaszunkban, amikor az országunk rövid és hosszabb távú érdekeit helyez­zük előtérbe.” Az ünnepi beszédet köve­tően - tekintettel arra, hogy a katolikus társaskör az idén ünnepli fennállásának 120 év­fordulóját - egy zenés-képes összeállítást nézhettek meg a résztvevők, ami dr. Horváth írisz, a társaskör tagjának gyűjtőmunkáját dicséri. Aztán újabb rövid bejátszás követke­zett, előrevetítvén, hogy a tár­saskör által 2011-ben alapított „Horváth Károly Esperes Díj - a Társaskörért” idei kitüntetett­je személyesen már nem veheti át az elismerést... Óvári Gábor agrármérnök, növényvédelmi szakember, a társaskör aktív tagjának port­réja jelent meg a vásznon, amint előadást tart, amint el­vegyül a szervezet tagjai között. „Minden jel arra utalt, hogy barátunk, tagtársunk legyőzi az őt kínzó súlyos betegséget, és hamarosan újra közöttünk lesz, és augusztus 20-án szemé­lyesen veszi át a kitüntetést. A sors azonban roppant kegyet­len rendezőként közbeszólt” - mondta fájó szomorúsággal Gyurkovics János, a társaskör világi elnöke, majd hozzátette: „Óvári Gáborra nem csak, mint önzetlen segítőre, programjaink megvalósításához támogatókat találó segítőre, hanem közös­ségünkben magát jól érző, azt a jelenlétével tovább építő em­berre találtunk, akinek ilyen fiatalon (51 éves volt - a szerk.) bekövetkezett tragikus halálával nehezen pótolható veszteség ért bennünket! Nem volt kérdés, hogy díjunkat idén az ő emléke­zetére ajánljuk fel” - vezette fel a posztumusz kitüntetés átadá­sát az elnök, majd Óvári Gábor felesége - három gyermekük jelenlétében - nagy taps köze­pette, átvette kitüntetést. Az ünnepség zárásaként a tagok és a meghívott vendégek közösen fogyasztották el a tár­saskör tagjai által a helyszínen elkészített vadpörköltet. B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents