Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-08-14 / 28. szám
10 2016. augusztus 14. ^ SZEKSZÁRDI Az ország legizgalmasabb írótábora Szekszárdon „A szekszárdi nyárban tartják az ország legizgalmasabb írói mesterkurzusát" - szólt a Librarius kortárs kult magazin felhívása a szekszárdi mesterkurzusról. A cikk írója nem tévedett, valóban ez az ország legizgalmasabb irodalmi tábora. A SZEKSZÁRDI MAGASISKOLA - Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia írói alkotótábort és mesterkurzust négy évvel ezelőtt hívta életre a PAD Egyesület, Szekszárd város önkormányzata, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum, valamint a Mészöly Egyesület a szekszárdi és szekszárdi kötődésű írókkal közösen. A programot minden év júliusában rendezik meg. „Az írótábor célja, hogy Mészöly Miklós szellemi örökségének jegyében az írásművészet formai, tartalmi, nyelvi és egyéb kérdéseit az irodalmi alkotás iránt érdeklődők számára közel hozza, új tudásanyagokat közvetítsen feléjük és a résztvevőknek írásaik elemzésével segítséget nyújtson azok egyénre szabott megoldásához” - szólt felhívás. A programok bázisa idén is az Irodalom Háza - Mészöly Miklós Emlékház volt. A kurzusokat többek között Péterfy Gergely, Tóth Kriszta és Cserna-Szabó András vezette. Az előadók között ott volt Ágoston Zoltán, Baranyai László, Danyi Zoltán, Kukorelly Endre, Márton László, Mészáros Sándor, N. Horváth Béla, Pion István, Podmaniczky Szilárd, Sárközy Bence, Szilasi László, Szkárosi Endre. Évek óta e sorok írója is bekapcsolódik a magasiskola programjaiba. Immáron harmadik éve hagyomány, hogy kedd esténként borral és irodalommal várjuk a tábor résztvevőit az Irodalom Házába. Idén Pilinszky köré szőttük a beszélgetést, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy családi szálak révén egészen közelről ismerhettem meg a nagy író személyiségét. A tábor irodalomkedvelő közösségének tagjai a bor és az irodalom eme jeles találkozása nyomán az este során szívesen olvasták fel saját alkotásaikat. A tábor izgalmas és mozgalmas programjainak csupán egyik apró szelete volt az írókkal ilyen szoros szellemi közelségben töltött este. Az egyhetes program során a fentebb említett kortárs írók mellett Szekszárd irodalmáraival is találkozott a tábor közönsége, így a táborlakók jártak Komjáthi Tamás tanyáján, de ellátogattak Kis Pál Istvánhoz is. A programokat a szombati hideg és esős idő dacára Dicső Zsolt és Jankovics Zoltán vezetésével jó hangulatú felolvasóest és Gourmand Light koncert zárta. Wessely Judit Ahogy tengernyi művészembernek, úgy Mészöly Miklósnak is érthetetlen buktatók keresztezték életművét a kommunista érában, ahol a cenzúra sokszor végérvényesen ellehetetlenített az európai kortársakéval vetekedő alkotókat. A szekszárdi származású író II. világháború utáni sorsának néhány filmkockájába engedett bepillantást előadásával Ágoston Zoltán, a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője július 11-én, a Magasiskola nyitónapján. Az előadó felemlegette az alkotó ’60-as évekbeli félelmeit, töprengéseit egy-egy műve nyilvánosságra kerülése kapcsán. Mészöly a Rákosi korszak elején a Budapest Bábszínház (felnőtteknek szóló színház) dramaturgjaként tevékenykedhetett - ekkoriban művei tiltólistán voltak. Az író ’56 utáni „tapogatózásai” munkássága > kibontakoztatására már az ’57- í ben Pécsett indult Jelenkor fo£ lyóirat kapcsán észlelhetők: ott 1960-ban a főszerkesztő Tüskés Tibor lett, akinek Mészöly „Az ablakmosó” című, később betiltott darabját ajánlotta megjelentetésre. A mű korábban hivatalos pártvonalon „átment” és Párizsban is napvilágot láthatott. Ágoston szerint ez is mutatja, hogy a korszak kultúrfelelőse, az Aczél György által meghatározott „tűr-tilt-támogat” felfogás kategóriái sokszor igen képlékenynek mutatkoztak, így joggal bátorkodott azt Mészöly kiadásra alkalmasnak találni. Drámájára - amely illúziót, valóságot feszeget, továbbá azt, miféle hatalmat képvisel a címében szereplő dolgozó - a hatalom az itthoni megjelentetés után „csapott le”. A színházban két-három alkalommal még bemutathatták, majd levették. A cenzúra a hivatalos szocialista realista látásmóddal öszszeegyeztethetetlennek tartotta az egzisztencialista felfogású burleszk tragédiát. A mű megjelenését Tüskés Tibor állása bánta annak ellenére, hogy a Mészölyt pellengérre állító kritikus, Pándi Pál még kilincselt is az író letiltása ellen. Ennek hatás volt érezhető, amikor „Az atléta halála” című 1964- es Mészöly-regényt a Magvető Kiadó két évvel később jelentette meg... A sors fintora, hogy a későbbi Jelenkor főszerkesztő, Szederkényi Ervin támogatásával újra publikálhatott a kiadványban. Ám, egy a Jelenkorban 1981-ben napvilágot látott Mészöly-interjú kapcsán Szederkényit is „felelősségre vonták”, mivel benne az író a sváb kitelepítéseket a deportálásokhoz hasonlította. A főszerkesztő pedig magyarázkodhatott: Mészöly nem ellensége a szocialista nemzetiségi politikának. Mészöly '56-ban megvédte a járókelőket Az előadáson szó esett egy ’56 októberi eseményről, amikor szétlőtték annak a lakásnak az ablakait, ahol gyakorta provokatívan összegyűlt a világ dolgait megvitatni a négy író és költő: Mészöly, felesége Polcz Alaine, Lengyel Balázs és felesége, Nemes-Nagy Ágnes. Egy Moszkva téri, civileket érintő eset is szóba került, amikor is egy vöröskeresztes autóból lövéssorozat ért utcán tartózkodó civileket. Ekkor Mészöly, mint volt katonaember, arra parancsolta az utcán lévőket, valamennyien azonnal hasaljanak a földre. Figyelmeztetésével életeket mentett, és megpróbált a gyilkosok után eredni. Gy.L.
