Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-07-03 / 26. szám
2016. július 3. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Náluk publikált a kortárs magyar irodalom színe-java Az alapítók: Dicső Zsolt (balról) és Jankovics Zoltán Húsz éves idén A PAD Irodalmi és Művészeti folyóirat, melynek ötletéről az alapító „atyák" 1996 tavaszán beszélgettek először. Dicső Zsoltnak és Jankovics Zoltánnak aztán csaknem egy teljes esztendejébe került, amíg „összekalapozták" a lap első számának kiadásához szükséges anyagiakat és írásokat.- Amikor 1997 májusában pályázati úton megjelenhetett A PAD első kiadványa, még sejtelmünk sem volt, milyen formában fogjuk működtetni. Akkoriban a városban hiány mutatkozott irodalmi, művészeti orgánumból, melynek alapjait a ZUG szórakozóhely keretein belül fektettük le. A lapnak hamar híre ment és kézzelfoghatóvá vált. Érkeztek is rendre a művek: ezek elsősorban versek, novellák voltak még - emlékezett Dicső Zsolt.- Miben volt egyedi A PAD a hasonló vidéki lapokhoz képest?- Zoltánnal és Gulya Istvánnal, a fővárosi „kapcsolattal” vágtunk bele. Azon túl, hogy helyet kívántunk biztosítani a helyi alkotók számára, fordítások megjelentetésére, képzőművészek bemutatására is koncentráltunk. Az egyediség kizárólag mi voltunk: személyiségünk, tenni, változtatni akarásunk. Azután 2002-ben egyesületet szerveztünk a lap köré, mivel csak így folytathattuk a működést. A későbbiekben taggá vált például Komjáthi Tamás, Kis Pál István, Gacsályi József, Liebhauser János vagy Németh Judit is.- És akkor jöttek a sikerek...- A kortárs magyar irodalom jelesei közül szinte valamennyi művész megjelent a folyóiratunkban, ezzel tettünk szert országos hírnévre - veszi át a szót Jankovics Zoltán. - Szekszárd Kiemelkedő Művészeti Egyesületévé váltunk, a Mészöly Miklós Emlékplakettet is átvehettük. Részt vettünk a „Szekszárdi Magasiskola” Mészöly Miklós Iróakadémia és Irodalmi Mesterkurzus alapításában, megszerveztük az esztergomi „Fesztergom Fesztivál” rendezvényeit. Közben sorra jelentek meg „A Pad” kötetek, de készítünk egy ART-e szekszárdi vörösbor sorozatot is. Lehet, hogy kifelejtettem valamit...- Lehet, de itthon már ez is egy komplett életműnek számít. Akadtak buktatók?- Kettő is a húsz év során - folytatja Dicső Zsolt. - Az első és állandó az anyagiak szűkössége, amely elsősorban megjelenési korlátokat jelent. A második mi magunk vagyunk, illetve saját korlátáink. Bár kevés van, de az egyik fő ellenség az idő...- Hanyatlik az irodalom népszerűsége - vallják többen. Mivel „húzzátok be” a jelen olvasóját a kiadványotokba?- A lap profilja nem változott. Úgy látjuk, az olvasói tábor esetünkben nem szűkül egy bizonyos rétegre: olvas bennünket valamennyi korosztály. Ma is olvasnak az emberek és úgy vélem, egyre többet fognak. Az irodalom az irodalom. Nem ér rá hanyatlani, mert dolga van. Mi ma az irodalmi sláger? Hát a jó! Remélem. Az tény, hogy A PAD-nak idén szeptemberben új lapszáma jelenik meg, amely a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Szekszárdi Szüreti Napokon is bemutatkozik. Július 11. és 16. között a „Szekszárdi Magasiskola” is várja az érdeklődőket, év végén pedig a lap jubileumát külön is megünneplik. megváltozott. Ahogy a kor is, amelyhez alkalmazkodni kell, ha tetszik, ha nem, mert irodalom ott van, ahol az olvasó van.- A jelen verebei „ücsörögnek-e” a PAD-otokon?- Mi mindig is nyitottak voltunk a fiatalok felé, aztán hogy éltek vele, az más kérdés- mondja Jankovics Zoltán.- Szerintünk nem kellőképp, ezért innen is üzenjük: éljetek velünk!- Mekkora a hazai értelmiség felelőssége abban, hogy újra olvassanak az emberek? Az értelmiség felelőssége mindig nagy - válaszolja Dicső Zsolt. - Persze, az értelmiség néha belealszik ebbe a felelősségbe. A legnagyobb probléma, hogy az iskolákban nem irodalomtörténetet kellene tanítani, hanem a kortársakkal kellene kezdeni. Ez hozhatna igazán valódi olvasási kedvet. Gyimóthy L. Szerzők, barátok ünnepelték együtt június 9-én, a könyvtár udvarán A PAD két évtizedes fennállását
