Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-06-12 / 23. szám
2016. június 12. 3 r SZEKSZÁRDI Trianon sem törhette meg a magyarságot A Nemzeti Összetartozás Napján, az 1920. június 4-én a hazánkra kényszerített Trianoni békeszerződés 96. évfordulóján, Szekszárdon is tartottak megemlékezést. A Béla király téri Országzászló előtt a Garay János Gimnázium diákjai adtak műsort. A megemlékezésén Ferencz Zoltán mondott ünnepi beszédet. A közgyűlés kormánypárti képviselője utalt a székelyföldi gyermekévekre, hogy milyen is volt ott magyarnak lenni, elszakítva az anyaországtól. A csíkszépvizi származású képviselő elmondta: minden szilveszterkor kétszer ünnepeltek - az időeltolódás miatt ott ugyanis egy órával korábban köszönt be az újév. Összegyűlt a család, éjfélkor boldog újévet kívántak egymásnak, aztán várták az igazit. „Gyerekfejjel nem igazán értettem, hogy az én mindig kemény nagyapám könnyei miért csordultak ki, meghallva a magyar Himnusz akkordjait, amely a Kossuth Rádióban csendült fel, ahogy mi mondtuk: a magyar éjfélkor” - fogalmazott Ferencz Zoltán. A képviselő szerint jellemző volt a korabeli helyzetre, hogy az áramszünettel tűzdelt estéken édesanyja „bezárt ajtó és becsukott ablakok mögött halkan tanítgatta, dúdolgatta bátyámnak és nekem, hogy Isten áldd meg a magyart és hogy Hazádnak rendületlenül.” A gyalázatos trianoni döntés kapcsán - 14 éves, székelyudvarhelyi keresztlányát idézve - úgy vélte: annak következményeként országunk olyanná vált, mint egy kenyér, amelynek levágták karéját, héját, ezáltal puhává, sebezhetővé vált. Az Antant hatalmak végső célja volt, hogy megszüntesse a magyarok létezését. Ez azonban „nagyon nem sikerült nekik”, mert „nem lehet a történelem nagykönyvéből csak úgy kitépni a magyarokról szóló fejezeteket”. Ferencz Zoltán emlékeztetett: „volt még egy szégyenteljes dátum a közelmúlt magyar történelmében: 2004. december 5.” A képviselő felhívta a figyelmet: akik akkor a szavazástól való távolmaradásra buzdítottak, akik féltették az országot a munkaerőpiacot ellepő románoktól, azok ma „külső hatalmakkal karöltve, számunkra ismeretlen, más kultúrájú, más nyelvet beszélő, más vallású népet, népeket akarnak ránk erőltetni”. Ferencz Zoltán a száz éves csíkcsomortáni asztalos, Nagy János gondolataival zárta beszédét: „Az Isten tartsa meg mindenkinek az eszét. Meg kell mindenért dolgozni, meg kell becsülni az életet, s imádkozni, hogy legyen elősegítve a dolog”. Az egyházak képviseletében Vida Zsolt katolikus káplán arról beszélt, hogy nemzedékről nemzedékre hordozzuk a történelmi igazságtalanság fájdalmát. Kilencvenhat éve szót emelünk, a világba kiáltjuk fájdalmunkat. A diákok zenés-verses előadását Báló Marianna állította össze. A Szent György Lovagrend tagjai a „Magyarok Hitvallását” idézték az egybegyűltek elé, végezetül az ünnepség résztvevői az Országzászlónál közös gyertyagyújtással emlékeztek az évfordulóra. Gy. L. Újabb mementókkal bővült a harci nemzeti emlékhely Hagyomány, hogy Nagy Lajos harci vendéglős Diófa csárdájának udvara egyfajta nemzeti emlékhelyként a trianoni évforduló kapcsán évről évre újabb mementóval gazdagodik. Szombaton - kettős évforduló lévén - egy az 1956-os forradalomra utaló emléktáblát és kopjafát avattak. Június 4-e délutánján Wittner 2 Mária, ’56-os elítélt és Szili | Károly színművész adott át né- 8 hány megfontolásra érdemes gondolatot a többek között Szekszárdról érkezett egybegyűlteknek. Szili Károly elmondta: személyes halálaként éli meg Trianont, mert nem tud mit tenni ellene. További probléma, hogy sok helyütt még az emlékezés jogát is elvették a magyaroktól. A kilencvenhat évvel ezelőtti esemény szerinte „szabadkőműves körök” által léphetett hatályba, célja pedig az volt, hogy hazánkat végképp kivéreztessék.- A morál mára a béka feneke alá süllyedt - foglalta össze véleményét a kor erkölcsi helyzetről már Wittner Mária. Az ’56- os tevékenységéért halálraítélt egykori szabadságharcos felidézte azokat az éveket, amikor még az iskolákban imádkoztak a tanítás előtt és a Magyar Hiszekegyet mondogatták. „Bűnbakok lettünk, pedig nem mi akartunk háborúzni!” - hívta fel a figyelmet az igazságtalan diktátumra, amellyel családok tömegét szakították el egymástól. Wittner szerint ma is „a külföldi, család- és nemzetellenes tőke országunk minősített hazaárulóival karöltve tépi, marcangolja hazánkat”. A szónok szerint Magyarországra mindig is Nyugatról jött az igazi veszély, amely ellen egyetlen esélyünk van: ha „nemzetté válunk és egyenes gerinccel, emelt fővel tekintünk a világ történéseire”. A megemlékezésen közreműködött többek között a kajdacsi nyugdíjas dalkör és Pecze István trombitaművész. Gy. L.
