Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-03-01 / 7. szám
, SZEKSZÁRDI YASARiAP 2015. március 1. Bikavérpárbaj Idén is sokakat vonzott a fővárosi bikavér-seregszemle. A múlt hét péntekén negyedikalkalommal megrendezett Eger-Szekszárd Bikavér Párbajra mind a kétszáz belépőjegy elővételben elkelt, és az új helyszín, a Corinthia Hotel Budapest átriumterme is szűkösnek bizonyult időnként. Jó látni évről évre úgy a szakma, mint a nagyközönség érdeklődését eme hungarikum iránt, különösen annak fényében, hogy a bikavér nevet igencsak lejáratták a rendszerváltás előtti nagyüzemi termelésben, ahol csak a mennyiség számított, a minőség nem. Az egri és szekszárdi borászoknak - kizárólag e két borvidékünkön készülhet bikavér - szinte a nulláról kellett újra felépíteniük a brandet. Az elmúlt években, évtizedben mind két borvidéken pozitív változások mentek végbe ezen a fronton. Egerben is, Szekszárdon is lefektették a minőségi bikavér készítésének kritériumait, így többek között a házasításban felhasználható szőlőfajtákat és azok bikavéren belüli arányait. Az egyik legnagyobb pozitívum talán az, hogy mind a két borvidéken a kékfrankosra építik a küvét, és közel 50%-ot kell kitenniük a magyar fajtáknak (a kékfrankos mellett Szekszárdon kadarka kerül még a borba). Szekszárd és Eger is keresi a saját „bikavér-arcát”. Ezt bizonyítja, hogy az idei párbajon felvonuló 13 egri és 13 szekszárdi pince bikavére szinte mind más-más karakter. A kóstolt borok között voltak rövidebb ideig érlelt, könnyedebb tételek és testesebbre hangolt, magasabb alkohollal bíró bikavér is. Az idő - és a persze a fogyasztó - majd eldönti, melyik irány a jó. Ennek eldöntését (is) segítette a Bikavér Párbaj, amely ezúttal egy mesterkurzussal kezdődött: Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus kóstolóval egybekötött előadásán a régebbi évjáratok bikavéreivel ismerkedhettek, valamint e borfajta érlelhetőségét vizsgálták a résztvevők. A kurzus 14 tételből álló borsorában ott volt 2009-ből az Eszterbauer és a Vesztergombi Pince egy-egy bikavére, 2007-ből a Bodri és a Takler Pince egy-egy bora. Taklerék egy 2006-os magnum palackos „bikát” is bontottak, a legrégebbi, 2000-es évjáratú küvék között pedig Márkvár- | ték és Vesztergombiék egy-egy | tétele igazolta, hogy a bikavér | akár másfél évtized elteltével is ö H nyújthat élményt a fogyasztó- 2 A 2015-ös Bikavér Párbajon kiállító szekszárdi borászatok: Bősz Adrián Pincészete, Bodri Pincészet, Eszterbauer Borászat, Fritz Borház, Hei- mann Családi Birtok, Mer- felsz Pince, Mészáros Borház, Prantner Pince, Schieber Pincészet, Sebestyén Pince, Takler Pince, Vesztergombi Pince, Vida Borbirtok. nak. A kurzus végén Mészáros Gabriella elmondta: a bikavérek fő jellegzetessége a finom szerkezet, a jó savak, a gyümölcsös- ség, az elegancia és a komplexitás, ezért is tökéletes kísérője a vadhúsokkal, erdei gombákkal, gazdag fűszerezéssel készült ételeknek. A kóstoló első felében közel száz szakmabeli - borkereskedő, újságíró, sommelier - ismerkedett az egri és szekszárdi küvék- kel, majd a nagyközönség nyert bebocsátást a kóstolóterembe. A résztvevőket Gál Lajos egri és Heimann Zoltán szekszárdi borász mellett a tolnai megyeszékhely polgármestere, Ács Rezső is köszöntötte. A Par Excellence a magyar borkultúráért díjat elnyert Heimann szerint Szekszárdon a bikavérről, annak stílusáról egy nagyjából tíz éve tartó vitában kezd kialakulni egyfajta konszenzus.- Szekszárd, mint az ország több más borvidéke, hallatlan erős a világfajták, így a merlot és a cabernet-k terén - mondja a borvidék elnöke. - Ez jól is van így, hiszen óriási értéket képviselnek. Ugyanakkor a bikavért erről le kell választanunk. Ahhoz, hogy ennek az emblematikus bornak egyediséget, stílust tudjunk adni, ez nem lehet egy barrikolt, merlot és cabernet-hangsúlyos, újvilági küvé. Mi Szekszárdon úgy gondoljuk, hogy két Kárpát-medencei fajta, a kékfrankos és a kadarka adja az alapot. Előbbi legalább 40 százalékban, ez biztosítja a gerincet, utóbbi 2-8 százalékban adja hozzá fűszerességet. A cabernet és a merlot szerepe is fontos, hiszen nemesíti, színesíti a borainkat, de azt vettük észre, hogy ha a világfajták valamelyikének aránya 20% fölé megy, elviszi a bort, az már nem bikavér. Szerintünk a bikavérnek egy elegáns „vonalvezetésű”, nem túl robosztus, hosszú kifutású, fűszeres bornak kell lennie, s ebből a szempontból a kadarka szerepe nagyon fontos - adott összegzést a stílusról Heimann Zoltán, akinek bikavérében a már említett fajták mellet 10 százaléknyi sagranti- no található. Más stílusban készült a Mészáros Borház 2014-ben Szekszárd város borának választott bikavére. Mészáros Péter elmondta: náluk a két „szekszárdi fajta”, a kékfrankos és a kadarka aránya a házasításban 50%, míg a bor „másik felén” a merlot és a cabernet franc osztozik. „Stílusát tekintve mi azt szeretjük, ha a bikavér testes, ugyanakkor egy bársonyos, sima, jól fogyasztható bor” - teszi hozzá a borász. Bősz Adrián a 2011-es bikavére elkészítésekor 45% kékfrankos mellett 5% kadarkát használt, s a bor 30% merlot és 20% cabernet franc hozzáadásával lett teljes. „A fajta borok zöme másod-harmadtöltésű hordóban érett közel két évig, a kadarka egy picit öregebb ászokhordóban fejlődött” - mondja a borász, aki szerint elképzelhető, hogy a következő évjáratokban - a világfajták kárára - egy kis cabernet sauvig- non, vagy syrah is bekerülhet a házasításba. A régi kérdésen, hogy melyik bikavér tekint vissza nagyobb múltra, az egri és szekszárdi borászok már rég túlléptek. Ezt igazolja, hogy a Bikavér Párbajon vállvetve népszerűsítik e magyar bor fajtát. Itt a borok nem egymást akarják legyőzni, hanem a szakembereket és a nagyközönséget meggyőzni arról, hogy a bikavérnek nem csak jelene, de jövője is van.-fi-
