Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)

2015-02-22 / 6. szám

2015. február 22. SZEKSZÁRDI VASARNAP Hétpróbás házaspárok Tizenöt házaspár vett részt múlt szombaton a Házasok hete országos vetélkedőso­rozat megyei zárórendezvé­nyén. A Szerelmes kalandtúra elnevezésű eseményt a Tolna megyei Család, Esélyteremté­si és Önkéntes Ház, valamint a Pécsi Egyházmegye család referatúrája hirdette meg. A korábbi, írásbeli feladatokon sikeresen túljutó döntős házas­párokkal családtagok is érkez­tek, de sok „spontán” szurkoló is ott volt a megmérettetésen. Sikerült belakni a rendezvé­nyen a konferenciatermet és a hozzá kapcsolódó előteret is - ez utóbbi hangulatos játszóház­zá vált, ahol a kisebb-nagyobb gyerekek szemmel láthatóan otthonosan érezték magukat. A párok a záróeseményre már helyezések birtokában, bizonyos pontszámokkal érkeztek, miután odahaza az internet segítségével már megoldottak három külön­böző, olykor konkrét cselekvést is igénylő feladatot a család, a házasság témakörében. Ám, ah­hoz, hogy a legjobbak közé kerül­hessenek a vetélkedő végén, nem csak jól, hanem hitelesen is kellett szerepelniük élőben a rájuk váró négy fordulóban. Elsőként a borfelismerő ver­senyben, amelyben három kü­lönböző fajtát kellett felismerniük a házaspároknak, azok megízlelé­se után. A második körben meg­fordult az, ami az életben, a min­dennapokban szokás: az asztalon összegyűjtött nagy ruhahalmaz­ban a férjek turkáltak, a feleségek pedig passzív szemlélőként vára­koztak. Arra, hogy a tengernyi ruha közt megtalálják férjeik azt a három ruhadarabot, ami az ott­honukból került ide... (Egy-két kivételtől eltekintve, ritkán azért tévesztettek a férjek.) A ruhada­rabokon keresztül jellemezniük kellett párjuk öltözködési szoká­sát - bizonyos divatirányzatokba, vagy ezeket mellőzve besorolni. A következő feladatnál a hölgyek vették át a főszerepet. Portrét kellett rajzolni a férjek­ről - lehetőleg oly módon, hogy az illető hobbija, kedvenc idő­töltése is leolvasható legyen a képről. Első lépésként fel kellett ismernie magát a férjnek, plusz pontokat a „műhöz” fűzött szó­beli kommentárokkal lehetett szerezni - feltéve, ha a feleség és a feladat megoldásába olykor bekapcsolódó férj mondandója több olyan információt is tartal­mazott, ami a családi kohézióról, a gyakori együttlétről, állandó közös programokról árulkodott. A harmadik feladat a tánctu­dást, az ebben mutatott összhan­got, az empátiát kérte számon, aztán a végén, amikor már csak hét pár maradt versenyben a dí­jakért és a jobb helyezésekért, a feleségeknek dalban kellett szerel­met vallania. Bizony nem is lehe­tett volna ennél jobb, hatásosabb befejezés. A Hétpróbás házaspár vetélkedőt a Paksról érkező Nyisz- tor-házaspár Ákos és Rita nyerte. A második helyen a szekszárdi Petrits-házaspár, Péter és Ágota végzett, harmadik lett a Duna- földvárról érkező Viczai-házaspár, János és Anita. B. Gy. Michelangelo, a csupa titok... Nem köztudott, hogy a közép­kor egyik legkiemelkedőbb al­kotója, Michelangelo Buonar­roti (1475-1564) meglehetősen indulatos, fékezhetetlen ter­mészetű ember volt - osztotta meg hallgatóságával a több mint 20 kötetet és 200 tanul­mányt jegyző dr. Reisinger Já­nos irodalomtörténész, biblia- kutató a „Biblia a művészetek­ben" című előadássorozatának közelmúltbéli etapján az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban. A Michelangelo művészeté­nek érdekességeire fókuszáló, vetítéssel egybekötött rendez­vényén az előadó rávilágított: a márványtömböket, melyek­kel a zseni dolgozott, minden esetben saját maga választotta ki, sokszor hetekig keresgélve a legideálisabb vésni való da­rabot. Szintetizáló művésznek számított, aki a 15. század végén dívott művészeti irányzatokat egységbe fonta, megújította. A kortársak elismerését is ki­váltotta az 1504-ben elkészült, s a firenzei városháza elé vonta­tott, a királypártiak által meg­dobált Dávid szobra, amelyet a firenzei köztársaság-pártiak rendelésére készített, s melynek szerkezetét is maga tervezte. Sokan nem tudják, hogy Dávid orra nagyságának „tompításá­ba” a firenzei elöljárók mind­untalan belebeszéltek, s amikor a művész ilyen szituációkba keveredett, a magasban az áll­ványon csak merített egyet a le­hulló márványtörmelékből, azt a látszatot keltve, mintha az or­rból valójában is vésett volna... Az előadáson II. Gyula pápa San Pietro in Vincoli templom szentélyében elhelyezett sírem­lékének legjelentősebb Michel - angelo-szobráról, az 1517-ben készített Mózesről is szó esett, amely kompozíció a prófétát szarvval ábrázolta, kezében az Istentől kapott kőtáblákkal. A jelenet azt a momentumot örökíti meg, amikor Mózes a Sínai-hegyről „fénylő szarv­val” megérkezett népe közé. A szarv az erő, ahatalom jelképe, s több Mózes-ábrázoláson is így látható, ugyanakkor a héber nyelvben homonim (azonos alakú) az „arc” szóval is, így félreértelmezés is lehet a szarv megjelenése a Bibliában - hívta fel a figyelmet Reisinger János. A szobor másik érdekessége, hogy művészettörténészek sze­rint faragásának előrehaladott szakaszában (szinte az utolsó lehetséges pillanatban) - egy rejtélyes hatásra - (még!) si­került Michelangelónak Mózes arcát megfordítania, amely így már a fény felé, azaz a templom bejáratának irányába nézett. Ez a momentum sokak sze­rint a kibontakozás hajnalán lévő új európai eszmény, a re­formáció hatására történt, hi­szen az arc eredeti tekintete Szent Péter láncaira fókuszált, amelyet a katolikusok akkortájt egyfajta bálványként tiszteltek. E „lépésből” is kitűnik, hogy Michelangelóra nem biztos, hogy az ellenreformáció híve­ként kell tekinteni, úgy, amint azt korábban vélték. Hiszen a mózesi történet szerint a pró­féta a Sínai-hegyről leérkezve, a tízparancsolattal a kezében felismeri, hogy népe a bálvány­imádás bűnébe esett... Gy.L.

Next

/
Thumbnails
Contents