Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)

2015-02-15 / 5. szám

8 2015. február 15. ^ SZEKSZÁRDI »ASARWAP „Apám magyarnak faragott” 88. születésnapja alkalmá­ból köszöntötték a Babits Kulturális Központ Bakta- termében február 7-én Mözsi Szabó István festőmű­vészt, nyugdíjas pedagógust. „Egész életem arról szólt, amit az elején rám testáltak: azt el ne felejtsem soha!" - utalt az alkotó Testamentum címet viselő, születésnapja apropóján megnyílt tárlatá­nak alapgondolatára. „Kiáltani, énekelni, megmutat­ni, cselekedni muszáj!” - hang­súlyozta a művész, aki egy, az életéről írt költeménnyel kö­szönte meg szüleinek „a tisztes szegénységet, amely küzdeni tanította egykoron.” Tolna me­gye Príma-díjasa, Mözsi Szabó Pista bácsi, aki mindkét fel­menője révén pásztor ősökkel rendelkezik, vallja: rokonainak sorsa Illyés hőseivel, Sinka Ist­ván, a pásztor költő balladái­nak szereplőinek történetével vethető össze. „Apám magyar­nak faragott, s igazmondónak, anyám a szépet hagyta rám vigasznak” - sorolta szüleitől egy életre kapott ajándékokat az ünnepelt, aki még - ahogy fogalmazott - „jobbágyivadék öreganyjától is sok mindent tanult”, így például a kaszálás fortélyait. E munkafolyamatot - vallja - óvatosan, nem teljes, hanem háromnegyed rendet vágva kell végezni, „nehogy a kasza megszakadjon”. A festőművész a sokakat megindító rendezvényen meg­köszönte közeli-távolabbi is­merőseinek, barátainak, hogy eljöttek felköszönteni őt, „a vén­embert”, habár ez a kifejezés nem állja meg helyét, tekintve, hogy Pista bácsi szó szerint vé- gigácsorogta saját ünnepségét... Az 1927-ben Mözsön született alkotó, aki a háború után a bajai tanítóképzőn végzett, majd ’48- íjj tói a budapesti Képzőművésze- | ti Főiskolán olyan kiemelkedő | hazai művész-tanárok keze alá ö H került, mint Szőnyi István, Do- 2 manovszky Endre vagy Barcsay Jenő, magát mindig pedagógus­nak vallotta, s vallja. Pista bácsi kiállítása megnyitóján arról is beszélt: Sárközi szülőföldje mel­lett tiszteletbeli, fogadott hazája­ként Erdélyt, illetve Hódmező­vásárhely környékét, az ott élők világát tartja. A tárlat Ékes Lász­ló író, újságíró köszöntőjével nyílt meg, majd Halmai-Nagy Róbert, a kulturális központ vezetője méltatta Mözsi Szabó munkásságát, kitérve a Bakta-te- remben látható negyven darab festményre, amelyek kapcsán jelezte: az alkotások a művész emberi és művészi hitvallását egyszerre tükrözik. A mestert mások mellett a közgyűlés humánbizottságának vezetője, Csillagné Szánthó Po­lixéna is köszöntötte, hangsú­lyozva azt: Mözsi Szabó István művészetében mindig a minő­ség uralkodott a mennyiség fe­lett. „Az itt élők mindig egy ki­csit szekszárdinak is tekintették őt” - jelentette ki a bizottsági elnök, akit Tolna város polgár- mestere, Appelshoffer Ágnes követett a méltatok sorában. Ő jelenlévők nevében tortával kö­szöntötte az idős alkotót, majd a Víz’PArt Közalapítvány ré­széről Rühl Gizella fotóművész idézte fel azt a tizenkét eszten­dőt, amíg az ünnepelt az egy­kori Babits Művelődési Házban dolgozott. Pályájáról Szabadi Mihály népművelő, etnográfus, a művelődési központ egykori vezetője is megemlékezett, aki a kiállított képek kapcsán kifej­tette: e festmények azért is külö­nösen érdekesek, hiszen legna­gyobb részük azt a régi paraszti világot őrzi, ami már a múlté, s, amelynek kultúrateremtő ha­tása nélkül a megye kultúrája nem is létezhetne. „Ha Mözsi Szabó István számára az egész mözsi határ gyerekszoba volt, akkor szomszédok voltunk, hi­szen számomra az agárdi határ jelentette ezt” - utalt nevetve különös „szomszédságukra” a sióagárdi származású Szaba­di Mihály, aki által az is kide­rült: tizenéves fejjel, csaknem egyidőben került a művésszel az aratók közé. A tárlat megnyitó­ját Sebestyén István bukovinai székely mesemondó végelát­hatatlan mondatokkal kifeje­zett jókívánságaival, humoros aforizmáival zárult. A külön­leges rendezvény hangulatát a szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes is színe­sítette. Az összejövetel a Babits Mihály Kulturális Központ és a Víz’PArt Közalapítvány rende­zésében valósult meg.- gyimóthy ­Ruppert-kiállítás: „Egy művészi út pillanatfelvételei” A köztéri alkotásairól is is­mert képzőművész, Ruppert János kisplasztikáiból, grafi­káiból nyílik kiállítás szom­baton a Művészetek Házá­ban. A március 8-ig látható tárlaton mintegy hatvan ak- ril- és pasztellképet és húsz szobrot, plasztikát láthat a közönség, a megnyitón a mű­vész egy hétperces animációs filmjét is bemutatják. Az alkotó elmondta: a kiállítás képei 2012-ben és 2013-ban ké­szültek, és elsősorban az amerikai és német expresszionizmus - Schmidt-Rottluff, Oskar Schlem­mer és Kirchner - hatása érződik rajtuk. A márvány és fémplaszti­kákat az utóbbi 15-20 év termésé­ből válogatta, köztük is van több új, például két 2015-ben készült alumíniumöntvény-kompozíció, de korábbi alkotásokat is felvonul­tat. Látható lesz a tárlaton a pécsi országos kisplasztikái biennálén is kiállított Mementó 1956 című szobor, az egyik fő művének te­kintett Éjszakai múzsa című alko­tás és a Viharmadár címet viselő bronzplasztika. A művész saját szavai szerint az expresszív hatás mellett arra törekszik, hogy a figu­rális ábrázolást absztrakt irányba tolja el; „képeim egy művészi út pillanatfelvételei” - mondta. Ruppert János 1959-ben szü­letett, autodidakta alkotóként kezdte pályafutását, 1983 óta több egyéni és csoportos kiál­lításon szerepelt itthon és kül­földön egyaránt. Köztéri művei többnyire kemény mészkőből, gránitból készült tematikus al­kotások, mások mellett Szek- szárdon, Szászváron, Bonyhá- don és Györkönyben állnak. SZV/MTI

Next

/
Thumbnails
Contents