Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-02-15 / 5. szám
r SZEKSZÁRDI VASARMAP 2015. február 15. Vissza a háztájiba! Sem városi portákon, sem falvaikban vagy a hétvégi hobbikertekben nem jellemző már a háztáji, a családi zöldséges-gyümölcsös. Ahogy nincs nyomuk (vagy van, csak éppen alig vegetálnak) a kistermelő érdekeit képviselő, terményeinek felvásárlására, értékesítésére szakosodott szociális szövetkezeteknek sem. Hogy mi vezetett el idáig, arra sokféle magyarázat született már, de egy biztos: a kiskertek tova- tűnésének kezdete a rendszer- váltás éveire vezethető vissza, arra az időszakra, amidőn hazánkban beköszöntött a vadkapitalizmus. Ha egy-egy községben jártunkban végignézünk a háztáji kertészkedés meglehetősen lezül- lesztett állapotán, kijelenthetjük: amit a Rákosi- és Kádár-érának megannyi buzgalommal sem sikerült tönkretennie, az a szemünk láttára önmagától süllyedt a semmibe néhány év leforgása alatt. A porták kiskertjeit sok helyütt gaz és rendetlenség veri fel - vagy éppen a másik végletet tapasztalhatjuk: a teljes udvart beterítő pompázatos „műgyepen” pöffeszkedik öt-hat liba- ürülékzöld műanyag szék „tren- di” napernyővel, mindehhez exkluzív lámpácskák dukálnak, esetleg néhány kerti törpe is kikandikál a sorozatgyártott tuják mögül. És ennyi... Működött itt ’49-ig Hangya Szövetkezet, amelyet még Kádárék sem tudtak szétverni (jobb híján átkeresztelték Hangya Coop-ra), s a nagyüzemi feldolgozás mellett „megtűrt” háztájiban is akadtak dolgos kezek, amelyek megtermelték a mindennapi zöldség- és gyümölcsbetevőt a családnak. Ha pedig nagyobb mennyiségben termeltek, azt felvásárolta az említett szövetkezeti elnevezések alatt az állam. így tehát mindenki jól járt... Egészen a ’90-es évekig, amikor a hazánkba betelepedő multicégek egy csapásra véget vetettek ennek a legkeményebb időket is túlélt történetnek. A terményértékesítők leépülésével párhuzamosan a kerttulajdonosok lassacskán elszoktak a kétkezi munkától, mivel sokan elhitték, hogy nem éri meg termelni már sem nagyobb, sem kisebb mennyiségben, még a családnak sem. Kényelmesebbé vált a gigaáruházakban tonnaszámra szatyorba rakni a ki tudja, miket tartalmazó, külföldről Magyarországra zúdított műkaralábét, műkáposztát, műpetrezselymet, mű-miegymást. A fent taglalt ésszerű működési elv felélesztésére, azaz a háztáji kiskertek újbóli művelésére, illetve a szövetkezeti rendszer feltámasztására manapság igény mutatkozna, ha lenne rá felsőbb körökből erőteljes kezdeményezés. Egy-két „hírnök” ugyan akad hébe-korba (lásd a közeli kisvejkei szociális szövetkezet gyümölcslével aratott sikerei), ám a gyökeres felfogásbéli változástól még messze vagyunk. Ebben a sokakat foglalkoztató témában tartott egyébként izgalmas előadást Nagy Ferenc helyi zöldség-gyümölcs termelő, okleveles kertészmérnök a Dicenty Dezső Kertbarát Kör február 9-ei, a Babits Kulturális Központban tartott összejövetelén, ahol többször felmerült a kérdés: miért is hagyták abba a falusiak kertjeik gondozását, ápolását. A jelenlévők nagyrészt egyetértettek abban, hogy a bajok a 2004-es uniós csatlakozásunkkor tornyosodtak fel igazán, amikor például nem használtuk ki temérdek hungarikumunk uniós bejegyzésének lehetőségeit, miközben mások „lefoglaltak” szinte mindent maguknak: így történhetett meg, hogy míg a franciák 1600 féle zöldséget regisztráltattak „tulajdonukként”, addig Magyarország egyet sem. Nagy Ferenc külföldi - így francia, olasz példákra is hivatkozva - ésszerű megoldásként javasolta a hegytetőkön közösen üzemeltetett víztározók építését, ahová közprogramként, szivattyúlépcsők kiépítésével szivattyúznák fel a szárazabb időben öntözésre használni kívánt esővizet. Az előadó emlékeztetett a háború előtti időkre, amikor egy jobbágynak három hold földje is akadt saját művelésre, míg mára a szegényebbeknek, ha van is földjük, gaz veri fel és nem termelnek, mivel úgy gondolják, nem éri meg... Ez a réteg inkább kiutazik bérmunkásnak Hollandiába negyedannyi pénzért, mint amennyit - nagyjából 1 hektár földből akár 3-4 millió forintot is (!) - keresni tudna valójában, ha belefogna pldául a káposztatermesztésbe - vázolta a helyzetet Nagy Ferenc. Az előadó egyben arra is rávilágított: az Európai Unióban minden probléma nélkül el tudnánk adni a hazánkban megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket, lévén, hogy kereslet és felvevőpiac bőven lenne rá, csupán a dolog szövetkezeti felvásárlási része nem működik megfelelően. Szükséges lenne ugyanakkor a régi, jól bevált helyi fajtákat újra divatba hozni, úgy, mint a bogyiszlói enyhén csípős kárászpaprikát, az iregi salátababot, a Ko- csolai paprikát, netán a szárazdi édes lilahagymát, melyek rendkívül nagy kincseivé válhatnának országunknak. A régi fajták nemesítésére is akad már példa itthon, hiszen a Szentesi-Mag Kft. ebben „utazik” lépten-nyomon... Egy szintén Tolna megyei- attalai - példával élve pedig ugyancsak jó üzlet az ott termesztett homoktövis, amelyből kinyert gyógykészítmények sokak szerint több pénzt hoznak, mint száz hektárnyi kukorica- sorolta a kistermelői lehetőségeket Nagy Ferenc. Lévai Márton Nemzetközi összehasonlításban is kiválóan teljesít Paks Az atomerőmű 32 éves működése során az energia- termelést illetően a negyedik legjobb év volt tavalyi - mondta el Hamvas István, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. Az eseményen a 2014-es évet értékelték a termelés és a biztonság aspektusából. Mint elhangzott, a négy blokk tavaly összesen 15 648 gigawattóra villamos energiát állított elő, amivel közel hét százalékkal haladta meg az előző évi termelést. Ez köszönhető egyebek mellett a korábbi hatékonyságnövelő intézkedéseknek és annak, hogy a 2014-re eső karbantartási feladatok elvégzése során csak 153 és fél napot vett igénybe a hosszabb leállásokkal járó tevékenység - ez 15,1%-os javulás 2013-hoz képest. Pozitív végkicsengésű a Paksi Atomerőmű Zrt. és felügyeleti szerve, a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) számára az is, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) honlapján közzétett összehasonlítás szerint a világon működő atomerőművek között a paksi a termelési mutatók és a biztonság alapján az átlagosnál jobbak közé került. Ha pedig a WER 440-es blokkokat működtető atomerőműveket hasonlítjuk össze - a NAÜ ilyen rangsort is felállított - a három paksi blokkot is az első ötbe sorolja a minősítést végző nemzetközi szakhatóság. „Örülünk ennek is, de, higy- gyék el nekem, nem törekszünk rekordokra, mert továbbra is a legfontosabb, hogy a termelés a létező legnagyobb biztonságban történjen a paksi atomerőműben” - kommentálta az adatokat a vezérigazgató. „A 2014-es üzemeltetés során egyetlen olyan esemény nem történt, ami felkerült a nukleáris eseményskálára, és ez már nem az első ilyen évünk volt” - fűzte hozzá. A hatékonyság növelését szolgálja egy magyar mérnöki fejlesztés, ami most van engedélyeztetési eljárás alatt és aminek eredményeképpen lerövidülne az üzemanyagciklus, ezáltal a karbantartásra fordított napok száma is - derült ki az eseményen. B.Gy.
