Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)

2015-11-22 / 41. szám

2015. november 22. Két évtizede ínyencek December elején a Merops Étteremben tartja jubileumi vacsoráját a 20 éves Tolna Megyei ínyenc Klub, amely­nek tagságát vendégül látni ma már rangot jelent egész Magyarországon. „Kalandozni a gasztronómiá­ban, megismerkedni hazánk tá­jegységeinek ételeivel, s közben az újjáéledő családi pincészetek nagyköveteként az ételek ol­daláról megtámogatni a kiváló szekszárdi borokat” - adja meg a választ Kovács János, a klub örö­kös tiszteletbeli elnöke arra a kér­désre, milyen céllal alakult meg 1995 decemberében a Tolna Me­gyei ínyenc Klub. A Venesz-dí- jas mesterszakács hozzáteszi: a kezdetektől ragaszkodtak ehhez az „alapvetéshez”, ezért bár Har­kánytól Egerig, Győrtől Szegedig megannyi vacsorát tartottak az elmúlt két évtizedben, az ételsort kísérő borokat minden alkalom­mal a tolnai megyeszékhely egy­egy termelőjétől választották - egy másik alapító, Ferenc Vilmos ajánlásával. Miközben persze a helyi pincészeteknél tett látoga­tások alkalmával ismerkedtek a (bor)vidékre jellemző ízekkel, zamatokkal. Eleinte nem csak az étkek kós­tolásában, de elkészítésében is tevékenyen részt vállaltak, hiszen egészen a 2000-es évek elejéig a szakácsgárdát és az alapanya­gokat is ők biztosították. A ven­déglátók egy idő után aztán már nem szívesen engedték be őket a konyhába, inkább megmutatták, ők miként bánnak a hozzáva­lókkal. „Vacsoráinkkal egyfajta gasztronómiai igényszintet sike­rült megteremtenünk a tagjaink között, akik aztán ezt otthon is hasznosították akár a főzés, akár a terítés terén” - folytatja Kovács János. A klub nagy népszerűség­nek örvendett, a legnagyobb lét­szám megközelítette a 90 főt, így akadt olyan vidéki „turné”, ahova két autóbusszal utazott a csapat. A klub egy igazi alkotóműhely volt, amelyben kulcsszerep jutott a vacsoraestek megálmodójá­nak, a néhai Szabó Ernőnek. A 2013-ben elhunyt gasztrofilozó- fús, festő - akinek Bor, ecset, fa­kanál című első önálló kötetének megjelenését az ínyenc Klub se­gítette - mesélt is az alkalmakra komponált ételek történetéről. „Erre ma már egyikőnk sem vállalkozna” - tette hozzá a tisz­teletbeli elnök, aki szerint a ma 30-35 fős tagsággal működő megyei klub ebben a formában egyedülálló az országban, s mint ilyen, igazi rangot jelent, ha el­látogat egy vendéglátóhelyre, ahol az est végén értékelik is a konyha teljesítményét. „Messze megelőztük a ma oly népszerű borvacsorákat” - folytatja Ko­vács János, és felhívja a figyel­met, hogy az évek-évtizedek során mennyit fejlődött a hazai konyhaművészet és borkészítés, és miként finomodott az ételek és a borok párosítása. Mert utób­biak összhangja talán a legfonto­sabb értékmérő az ínyenc Klub estjei során. Az társaság éves átlagban hat vacsorát szervez, melyeket egy-egy alkalom, ünnep, vagy éppen egy nemzet gasztronó­miája köré építenek fel. így volt ez legutóbb, november 7-én, a Bodri szőlőbirtokon is, ahol a pincészet kiváló fehér és vörös­borai mellé az Optimus Étterem séfje, Makk Norbert és csapata kreált ételkülönlegességeket. Mint azt a klub ügyveze­tői tisztét ellátó Máté Istvántól megtudjuk, a társaság - melyben egyre több a fiatal is (nem csoda, hiszen a gasztronómia és a bor remek beszédtéma - a szerző)- december 5-én a Merops Étte­remben tartja 20 éves, jubileumi estjét, melynek menüsorát Vörös Krisztián séffel közösen állítják össze, a borokról pedig a házi­gazda, Mészáros Pál pincészete gondoskodik. A zenés vacsorára- amelyen a legendás Scampolo együttes gitárosa, Atkári Lajos lép fel - a klub várja régi tagjait is, akik részvételi szándékukat Csapó Jenőnél (74/312-340), vagy Máté Istvánnál (70/770- 8334) jelezhetik. -fl ­Ilyen egyszerű házi komposztálót eszkábálni! Az őszi levélhullás is lehetősé­get teremt a környezet védel­mét szem előtt tartóknak az igen értékes komposzt előál­lítására. Ehhez az elmúlt évek­ben minden segítséget mega­dott a Zöldtárs Alapítvány, úgy is, hogy a városi klímalapból a szerves anyag előállításához szükséges ládákat legyártatta, s az erre igényt tartók ahhoz ingyen hozzájuthattak. Nagy volt érdeklődés minden évben a házi komposztálás be­indítása iránt az alapítványnál. Mint azt Baka Györgytől, a Zöldtárs elnökétől megtudtuk: Szekszárdon és 30 km-es von­záskörzetében mintegy kétezer ilyen komposztálásra alkalmas láda talált gazdára - ingyen! - az elmúlt években. Szeretnék ezt a gyakorlatot folytatni, ám egyelőre nincs forrás a ládák be­szerzésére a civil szervezetnél. Ám ez ne vegye el a kedvét azoknak, akik mindenképpen komposztálni szeretnének, mert ez - a jelekből ítélve - nem jár komolyabb anyagi kiadással.- Szekszárdon falevélkom- posztálót készíteni - szerintem - nem egy nagy ügy! - állapít­ja meg a témával kapcsolatban Baka György, aki egyébként a helyi klímakor koordinátora is.- A legtöbb szekszárdinak van - ugyebár - szőlőkarója, de legalábbis a szomszédjának, ismerősének biztosan. Vagyis mondhatjuk, hogy kevés után­járással birtokunkba kerülhet ez a fontos kellék - avat be ben­nünket a csináld magad-moz­galom jegyében elvégzendő munkafolyamatokba.- Hat darab másfél méteres szőlőkarót leverünk egy képze­letbeli másfél méteres kör vo­nalában, arányosan elosztva a karók közötti távolságot. Most már csak egy 5 méter hosszú, legalább 1,2-1,5 méter magas, leselejtezett kerítésdrótra lesz szükségünk, amit az előzőek sze­rint felállított karókra kötöződ­róttal rögzítünk. És már készen is van a lombkomposztálónk! Ebbe a komposztálóba gyűjtjük a következő hetekben lehulló faleveleket. Egy kis odafigyelés­sel egy év alatt elkészül a kom­poszt - mondja a szakember. S hogy mire kell figyelni? A komposztáló nyáron lehető­leg árnyékos helyen, a földön legyen, így csökkentve a nyári melegben a falevelek túlzott kiszáradását. Ha sokáig nincs eső, akkor célszerű 2-3 hetente 30-40 liter vízzel (az esővíz is kiváló erre) nyakon önteni a le­vélkupacot. Emellett az évi 2-3 alkalommal történő átfogatás is nagy segítség a leveleket lebon- tó-átalakító mikroszervezetek- nek. Mert hát végülis, nem mi komposztálunk, hanem a mik­robák milliói... Amikor a kukacok százai megjelennek a komposztban, biztosak lehetünk benne, hogy jó az anyag a növényeknek is. A nagy nyári szárazságban a komposztban dús talaj őrzi meg legjobban a nedvességet a növé­nyek gyökerei számára.- Először is meg kell becsül­nünk, hogy a következő hetek­ben a portán belül és azon kívül mennyi falevél fog lehullani. Egy 15 méter magas diófáról például fél köbméter „termésre” számíthatunk. Ha három ilyen méretű fával is rendelkezünk, nagyjából 1,5-2,0 köbméteres komposztálótérre lesz szüksé­günk - Tehát komposztáljunk és zöldítsünk! - bátorít minden zöld gondolattal szimpatizá­ló szekszárdit és környékbelit Baka György. B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents