Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-11-15 / 40. szám
2015. november 15. Az év bortermelője 2015: Mészáros Pál a jelöltek között A szekszárdi Mészáros Pál is esélyes arra, hogy elnyerje idén „Az év bortermelője" kitüntető címet. Mészáros Pál borai megannyi díjat nyertek már rangos hazai és nemzetközi versenyeken. Az idén a Vinagora borversenyen a pincészet négy borát is aranyéremmel díjazták. A Magyar Bormustrán egy nagy aranyat, valamint három-három arany- és ezüstérmet szerzett a szekszárdi borászat. A 'S, w Mészáros Pince a legjobb kék- | frankosért járó díj mellett a leg- | eredményesebb pincészetnek ö járó elismerést is megszerezte. Hazánk legrégebbi és legrangosabb borszakmai elismerését idén adja át 25. alkalommal a Magyar Bor Akadémia. A rangos díjra számtalan borász, szakmabeli, étteremvezető, sommelier és chef küldte el jelölését. A Magyar Bor Akadémia idén is kiválasztott 450 jelölőt, akiknek névre szóló felkérést küldtek. A jelölésre felkérteknek - az elmúlt évben bevezetett rendszer szerint - idén is három-három bortermelő ajánlására volt lehetőségük. Az idén a díj korábbi győztesei is lehetőséget kaptak arra, hogy egy személyt közösen juttassanak a címre jelöltek közé. A negyed évszázados megmérettetés történetében idén először holtverseny alakult ki, ezért a megszokottal szemben nem öten, hanem hatan esélyesek a megtisztelő címre: Borbély Tamás (Badacsonyi borvidék), Jásdi István (Bala- tonfüred-Csopaki borvidék), Koch Csaba (Hajós-Bajai borvidék), Mészáros Pál (Szekszárdi borvidék), Szőke Mátyás (Mátrai borvidék), Szöllősi Mihály (Neszmélyi borvidék). A jelöltek november 20-án személyesen is bemutatkoznak a „Borest a Bor Akadémián” című nyilvános rendezvényen, melyet a Vajdahunyadvárban tartanak. A ünnepélyes eredményhirdetést december 4-én tartják a budavári Fortuna Étteremben. Az év bortermelője címet négy szekszárdi borász is kiérdemelte már: Vesztergombi Ferenc 1993-ban, Takler Ferenc 2004-ben, Vida Péter 2011-ben találtatott a legjobbnak, míg tavaly Dúzsi Tamás munkásságát ismerték el a legrangosabb hazai borász-díjjal.-fl~ Tizenkilencedik alkalommal szerveztek levéltári napot Tolna megyében a Magyar Nemzeti Levéltár megyei tagintézménye létrehívásában - ezúttal új helyszínen: Szekszárdon, a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karán. A november 6-ai program átfogó témája a 17-20. századi megyei katonai jelenlét volt, de a levéltári intézménystruktúra fejlődési lehetőségének útjait is felvázolták. A megnyitón dr. habil. Horváth Béla, az MTA doktora, az intézmény dékánja hangsúlyozta: a megye egyetlen felsőoktatási intézményében szívesen fogadják be mások konferenciáit. A konferencia során többek közt dr. Váradi Zoltán kandidátus, főlevéltáros, igazgató a 17-18. század fordulóján megyénkben ténykedő császári haderőről ejtett szót, míg Link Dóra főlevéltáros az 1720-as években Tolna megyében, a katonák és a civilek közt tapasztalt hétköznapi csatározásokat elevenítette fel. A délután folyamán 20. századi katonatiszti portrék kerültek előtérbe Marosi Tibor levéltárosnak köszönhetően, dr. Kunné Tornó- czky Andrea levéltáros előadásában pedig a megyei tanárok és diákok I. világháborús mindennapjairól tudhattunk meg részleteket az iskolai értesítőik tükrében. - gyimóthy Mézesmadzag Már vagy tíz évvel ezelőtt is ugyanezért utaztak Brüsszelig a magyar méhészek, csatlakozva közép-kelet-európai kollegáikhoz: a kínai méz miatt, amely előbb-utóbb tönkreteszi a piaci esélyeiket. Már több puszta gyanúnál, hogy belekeverik a magyar mézet a kínaiba. Ez jó ok lenne arra, hogy a „forró nyomon” tovább haladjanak az élelmiszer-ellenőrzés legfőbb uniós hatóságai, bevonva a bűnüldözés erre szakosodott hivatásosait. De erre már az első nagy tiltakozási hullám kitörésekor sem került sor. Jó esély van arra, hogy most sem kap nagyobb prioritást a téma - nagy-nagy sajnálatunkra noha ezúttal már nem csak petíciót adtak át az Európai Bizottság illetékes képviselőinek a méhészek, hanem türelmetlenségüket demonstrálandó, néhány magukkal vitt kaptárt el is égettek Európa fővárosában. Persze addig is, amíg valamiféle „karanténba zárás” elkezdődne a kínai mézkeverők és egyéb külföldi termékhamisítók tevékenységével kapcsolatosan - a témában eléggé szkeptikus vagyok -, nem ártana egy kicsit saját soraikban is feltáró igényű vizsgálatot indítani méhészeinknek. Nem formálisát, komolyat. Kik azok, akik nagy tételben, hordókból bármennyiért, bárkinek odaadják a mézüket; például nem túl ismert, nem túl ellenőrzött nagykereskedéseknek, mert így - nekik - egyszerűbb, mint eredetvédetten, exporthoz kötelezően előírt formadobozokba zárva eladni. Ők, mármint a méhészek tudhatják, de legalábbis sejthetik: hányán vannak azok, akiknek teljesen mindegy, hogy keverik vagy nem keverik a mézüket, csak vegyék, illetve vigyék - és ezért nem is ülnek fel önszántukból a Brüsszelbe tartó buszokra. A borhamisítás elleni küzdelem is elég régóta tart - visz- szahúzó erővel bíró tömeges lelepleződések nélkül. A méhészeknek az eredetvédelem, az összefogás területén van még mit tenniük annak érdekében, hogy legalább ott tartsanak, ahol a borászok. Gyaníthatóan nekik is hosszabb háborúra kell „berendezkedniük”. Bálint György
