Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-10-11 / 35. szám
6 2015. október 11. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Az elfeledett ’48-as szekszárdi plébánosra emlékeztek 166 éve, 1849-ben verte le a Habsburg-udvar a Magyarország függetlenségére irányuló törekvéseket, megfélemlítve a magyarságot a harcok irányítóinak, a tizenhárom aradi vértanúnak kivégzésével. A gyásznapon Szekszár- don egy méltatlanul elfeledett '48-as közszemélynek, dr. Újvári József apát-plébánosnak, a forradalom már- £ tírjának tiszteletére avattak 3 emléktáblát a Béla király téri | szabadságharc-emlékmű ö szomszédságában. A szabadságharcban összesen mintegy negyvenezren vesztették életüket. Sokan haltak meg kivégzőosztagok előtt, vagy sínylődtek börtöncellákban évekig, netán évtizedekig, de akadtak olyanok is, akiket idegen országokban, kényszerűen besorozott katonaként ért a végzet. Az 1785-ben, Szekszárdon született dr. Újvári József helyi plébános életútj áról - akinek hazafiúi tevékenysége előtt idéntől már emléktáblával tisztelegnek - dr. Ótos Miklós nyugdíjas főorvos, egyháztörténész adott ismertetést. Újvárit 1808-ban szentelték pappá, majd a templomépítő Szluha György plébános mellé helyezték Szekszárdra. Később a pécsi püspök titkári állását töltötte be, majd a Biblia „tudós professzora” lett. 1821-ben Pellérdre, végül 1833-ban ismét Szekszárdra került - immár plébánosként. A császári udvar iránti ellenszenvét sosem rejtette véka alá, így már az 1830-as években, a koholt vádak alapján (cenzúra alatt lévő iratok terjesztése és a kormányzatot ostorozó beszédei miatt) perbe fogott Wesselényi Miklós ügyében is élesen bírálta a megyei közgyűlésben a császári adminisztráció cselekedetét. E kemény hangú megnyilvánulásáért csak Szepessy Ignác pécsi püspök közbenjárására nem törték derékba karrierjét. Hazafisága később sem hagyott alább: 1845-ben Perczel Mór Tolna megyei földbirtokos kérésére egy szekszárdi nyomdásszal, Perger Sándorral hatszáz példányban - saját felelősségére - kinyomtatta a helyi Védegylet alapszabályát, amely az első szabad magyar sajtóterméknek nevezhető. Tette mindezt azért, hogy Kossuth Lajos országos szinten megszervezhesse a megyében már akkoriban három éve remekül működő, az iparfejlesztés támogatásával foglalkozó csoportosulást. A cselekedetnek súlyos következménye lett volna, hiszen a Helytartótanács engedélye nélkül bármiféle iratot nem lehetett közkézre adni. Utóbbi ügyéért Újvári Józsefet több megyei nemes és Szepessy püspök támogatása mentette meg a komolyabb megtorlástól, s csak az amúgy is gyűlölt, a kormányzat által ráerőltetett cenzori állásától fosztották meg, a nyomdászt pedig megrovásban részesítették. Az 1848/49-es szabadság- harc idején a plébános teljes erővel toborozta a nemzetőröket, honvédeket, de segítette a hadba vonultak családjait, illetve részt vett a kórházak felszereltségének bővítésében is, a sebesültek hatékony ellátásának érdekében. Bizakodást, bátorságot öntött a csüg- gedőkbe, Szekszárd ideiglenes császári megszállásakor pedig megtiltotta a császári zászló kitűzését a templom tornyába. A Windischgrátz és Haynau-féle proklamációkat követően is olyan cselekedeteket hajtott végre, amelyekért a szabadság- harc leverése után a hadbíróságnak halálos ítéletet kellett kimondania - értesültünk az egyháztörténésztől. A szabadságharc leverését követően, 1849. október 6-án a bécsi központú császári rezsim Lázár Vilmos főtisztet, grófDessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József tábornokokat golyó általi halálra, Török Ignác és Lahner György honvéd vezérőrnagyot, Pöltenberg Ernő és Knézich Károly honvéd tábornokot, valamint Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gróf Vécsey Károly honvéd vezérőrnagyot pedig kötél általi halálra ítélte. A császári hirdetményeket nem tette közzé, a magyar kormányét viszont annál inkább. Folytatta mind a császári, mind a cári hadak elleni buzdítást, izgatott az uralkodóház és az ifjú trónörökös ellen, amiért hadbíróság járt. A világosi fegyverletételt követően évekig bujdosott a pécsi ferences rendi zárdában: plébániájától megfosztották, s egy szekszárdi feljelentés nyomán fogták el, majd vasra verve a pesti Újépületbe szállították. Innen - közbenjárásra és tífuszjárvány okán megromlott egészségi állapota miatt - Hay- nau kegyelmére vonulhatott át a szerviták kolostorába, ahol 1850. január 24-én hunyt el. Aktái a hadbírósági iktatókönyvekben eltűntek, csakúgy, mint feljelentőinek nevei. Szellemi „rehabilitációja” Perr Viktor szekszárdi plébános által indult, aki Újvári élettörténetét kutatta behatóan. Csupán hetven év múlva került elő a Tolna Megyei Levéltár egyik dobozából Perr Viktor egyik anyaga, amely Újvári plébános szomorú sorsát vázolja. Szintén kevesen tudják: Újvári József nem csupán lánglelkű hazafi, de kiváló pap és tudós is volt. Feladatának tekintette a parasztság felemelkedésének ügyét, amelynek kitörési pontját az önellátásról az intenzív termelésre való áttérésben, valamint a gyümölcstermelésben látta. Az ország egyik legkiválóbb gyümölcsfa-neme sítőjének hírében állt, amelyet tudományos szinten művelt - tudhattuk meg dr. Ótos Miklóstól. A plébános Szekszárd határában mintakertet is létrehozott, a csemetéket pedig ingyen bocsátotta mindenki rendelkezésére. „Fontos, hogy emléktáblájával ne csupán megőrizzük, hanem tevékenységét széles körben is megismertessük, élete pedig példaként álljon minden hazáját szerető ember előtt!” - fogalmazott Ótos. Az október 6-ai emléknapon, a szekszárdi Béla király téren az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékművénél zajlott koszorúzáson a Szent József Iskolaközpont diákjai adtak műsort, jelen volt dr. Haag Éva alpolgármester, Csillagné Szánthó Polixéna, a közgyűlés humánbizottságának elnöke, valamint a Magyar Nemzetőrség Tolna megyei Szervezete is. A rendezvény koszorúzással ért véget, ahol a helyi közintézmények és civil szervezetek képviselői rótták le kegyeletüket. Gyimóthy L.
