Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-09-06 / 30. szám
6 2015. szeptember 6. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Nepp Dénes a Népművészet Mestere lett A Népművészet Mestere díjat vehetett át a Budai Várban augusztus 20. alkalmából tíz kiemelkedő alkotó, köztük a szekszárdi szíjgyártó, Nepp Dénes. „Az idén is tíz kiemelkedő életművet díjazunk, mely életművek alkotói a magyar népművészet különböző ágaiban adták hozzá tehetségüket, tudásukat, szorgalmukat ahhoz a hagyományhoz, melynek őrzésére, ápolására, továbbadására és fejlesztésére elhívást kaptak” - fogalmazott az elismeréseket átadó Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. „A magyar népi kultúra nemcsak a múlt, hanem a jövő is, Magyar- ország és a magyarok számára a népművészet különös jelentőséggel bír, ez az, amely bennünket, magyarokat egyedivé tesz.” A Népművészet Mestere díj egyes alkotások vagy egész életmű elismeréseként azoknak a népművészeknek adományozható állami kitüntetés, akik hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságuk során a népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el. Az idei díjazottak között van énekes, táncos, furulyás, szűrhímző, csont-, szaru- és fafaragó is. A szekszárdi Nepp Dénes a magyar szíjgyártó mesterség és lószerszám-készítés hagyományainak továbbviteléért vehette át az elismerést. Pedig Nepp Dénes nem erre a pályára készült, érettségi után ugyanis az agrártudományi egyetem volt a cél. A terv azonban nem valósult meg, így a több mint 80 éves családi hagyomány folytatása mellett döntött. Előbb szíjgyártó szakmunkás bizonyítványt szerzett, majd 1979- ben letette a mestervizsgát. A szakma alapjait, szeretetét nagybátyjától, Csankó Zoltán szíjgyártó mestertől tanulta. Megszerzett tudását a szintén szekszárdi Ambach Antal segítségével fejlesztette tovább, akitől az aprólékos, a részletekig terjedő igényességet leste el. Feleségével együtt a bőrdíszműves szakmák valamennyi ágában otthon vannak, a legtöbb díjat és elismerést mégis míves lószerszámaival szerezte, s ezek készítése okozza a legnagyobb örömöt is számára. A kantár, a hátszíj, a nyakszíj, a húzó, a kápa, az istráng, a gyeplő, a farmatring külön-külön is egy-egy remekmű. Csakis marhabőrből készülhet, kézi varrással. Legkevesebb két hónapos, de előfordul, hogy féléves munkát is megkíván egy-egy parádés, rézveretes és sallangos lószerszám kivitelezése. A kifogástalan mű elkészültéhez minden munkafolyamat fontos: az alapanyag kiválasztása, a minta megrajzolása, tökéletes szabása, vágása, az öltések milliméternyi pontossága, a bőr gyalulása, festése, a sallangok fonása, s nem utolsósorban persze a szépérzék és a türelem. „Sem a munkán, sem az anyagon nem lehet spórolni” - mondja Nepp Dénes, aki igen büszke rá, hogy négy fogathajtó világbajnoknak (Bárdos György, Juhász László, Bozsik József, Johann Böhler) is készített lószerszámot, s azok egyetlen versenyen sem szakadtak el, vagy törték fel a lovakat. „Nem kis büszkeséggel tölt el, hogy megrendelőim többsége visszajár hozzám, és barátaimnak nevezhetem őket” - vallja a 60 esztendős szekszárdi szíjgyártó mester, aki a Népművészet Mestere cím előtt a Népi iparművész (1993), Az Év Mestere (1998), Közjóért (2002) és A Tolna Megyei Művészetért (2006) díjat is kiérdemelte már. F L./MT1 FOTÓ: MTI - SÓKI TAMÁS
