Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-08-16 / 27. szám
, SZEKSZÁRDI YASARiAP 2015. augusztus 16. Bukovinai székely folklórfesztivál Hagyományőrzők színpadi műsorával vette kezdetét a Bukovinai Találkozások XXVI. Nemzetközi Folklórfesztivál Bonyhádon július utolsó napján. Az eseményen számos szekszárdi székely származású család is részt vett. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a háromnapos rendezvény megnyitóján hangsúlyozta: az esemény amellett, hogy összehozza az egykor Bukovinában élő népek képviselőit, lehetőséget ad a Magyarországon élő székelyeknek kultúrájuk ápolására. Felidézte, hogy az 1775-ben az osztrák császársághoz került Bukovina a birodalom legkeletibb, az ott élő tizenhárom nemzetiségnek köszönhetően egyben talán a legszínesebb tartománya volt, amely az első világháború után Romániához, a második világháború után a Szovjetunióhoz és Romániához került, ma pedig Ukrajnához és Romániához tartozik. Sajnos az egykor Bukovinában élők közül a magyarok és mások sem maradhattak ott, de az 1990-ben életre hívott Bukovinai Találkozások módot ad a valahai bukovinai népek képviselőinek összejöveteleire, a hagyományaik őrzésére - fogalmazott a politikus. Az államtitkár utalt arra, hogy a Bukovinai Találkozásokat Zbiegnew Kowalski főszervező kezdeményezésére 1990 óta évente rendezik meg a lengyelországi Jastrowié- ben, a romániai Hosszúmezőn (Campulung Moldovenesc), Csernovicben, Kisinyovban és Bonyhádon. Utóbbi 1997-ben csatlakozott a programsorozathoz, állandó helyszínévé az ezredfordulótól vált. A folklórfesztivál fontos Bonyhádnak, Tolna megyének, de különösen a Völgységben, Bács-Kiskun megyében, valamint a Budapest környékén élő székelyeknek, székelyköröknek, hiszen a székelytalálkozók mellett olyan jelentős ünnepi eseménynek számít, amely lehetővé teszi kulturális, hagyományőrző tevékenységüket és annak bemutatását - közölte Potápi Árpád János. Zbiegnew Kowalski arról szólt, hogy úgy tekint a folklórfesztivál résztvevőire, mint akik a közös bukovinai otthonukban találkoznak egymással, és ehhez a találkozáshoz e körben nincs szükségük szavakra, inkább érzésekre és dalokra. Filóné Ferencz Ibolya, Bony- hád Fidesz-KDNP-s polgármestere pedig azt jegyezte meg, hogy a fesztivál gazdag programjai a résztvevők és látogatók számára egyaránt nagy élményt jelent. A találkozóra több mint 30 csoport 300 határon túli székely és más nemzetiségű, valamint 300 hazai tagja érkezett; az Al-Duna melletti Herte- lendyfalváról, Székelykevéről, Pancsováról, az erdélyi Cserna- keresztúrról, Déváról fogadtak hagyományőrző együtteseket és vendégül látták a Madéfal- vai ifjúsági Tánccsoportot. A lengyel Raciborowice Górne, valamint Dzierzoniów táncosai Csátalján, radóci román táncosok Kakasdon, két moldáv együttes Bátaszéken, az ukrán Csernovicból érkező csoport pedig Szekszárdon lépett fel. A fesztivál lényege, hogy visszanyúl a bukovinai gyökerekhez, azoknak a népcsoportoknak a kultúráját igyekszik megmutatni, amelyek kétszáz éve ott éltek. Kapcsolatuk a táncanyagban is visszaköszön, a székely táncokban van német, lengyel hatás, de a székely kultúra is hatott rájuk. A háromnapos rendezvény leglátványosabb része szombaton az együttesek viseletes felvonulása volt Bonyhádon. Vasárnap a határon túlról érkező székely és más nemzetiségű csoportok a „szomszédolás” elnevezésű program keretében Bonyhád környéki településeken léptek fel. Az idei fesztiválon két, a nemzeti kulturális örökség jegyzékében szereplő hagyományt is bemutattak. A közönség megismerhette a székelyek jellegzetes betlehemes játékát, a csobánolást, valamint a karcagi birkafőzés tradícióját. Székely ételeket is kínáltak, galuskát, azaz a székely töltött káposztát készítettek. A székely könyvészet sátrában bukovinai székely írókkal vagy róluk készült könyvek szerzőivel találkozhattak az érdeklődők. SZV/MTI Varga-Amár László alkotásaiból nyílt kiállítás Varga-Amár László festőművész alkotásaiból rendez kiállítást a szekszárdi Művészetek Háza, a művész 2005 és 2015 között készült műveiből válogatott. A Kölcsey-díjas alkotó a szeptember 13-ig látható tárlaton 28 nagyméretű olaj-vászon képét mutatja be. A másfélszer kétméteres festmények a művész saját alakjának, női alakoknak és röntgenképeknek sokszor torzított változatait ábrázolják. A közönség találkozhat néhány tájképével is, a témavariációkat megfogalmazó kompozíciók közül többet idén a közönség három fővárosi kiállításon is láthatott. „Figuratív festő vagyok, aki képein a saját alakját torzítja el. Számomra a művészet nem verbális dolog, aki megfesti a saját világát, elbeszél, mintha egy novellát írna; én egyetlen motívumba akarok belesűríteni egy indulatot, ehhez választottam a saját figurámat” - mondta az MTI-nek. A most hatvanéves, a Képzőművészeti Főiskolát Kokas Ignác tanítványaként végző művész szerint soha nem nézte más művészetét, stílusát saját maga teremtette meg. Mint mondta, Arnold Böcklin, illetve René Magritte szürrealista művész volt hatással rá; 1986- os Hommage á Böcklin című, nagyszabású sorozata a svájci festő és grafikus előtt tiszteleg. Varga-Amár László az utóbb három és fél évtizedben rangos kiállítóhelyeken mutatkozott be több mint száz egyéni és csoportos tárlaton itthon és külföldön egyaránt. A szekszárdi Művészetek Házában 1998-ban önálló kiállítással jelentkezett, egy évvel később a Szekszárdi Festészeti Triennálén Budapest Belváros díját kapta. Kölcsey-díjjal 2005- ben tüntették ki a magyar kultúra napján. SZV/MTI
