Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-06-14 / 22. szám
^ SZEKSZÁRDI VASARMAP 2015. június 14. „Egyek vagyunk nyelvünkben, kereszténységünkben” Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld. Zászlója még ma is piros-fehér-zöld! - a magyarok világhimnuszával vette kezdetét a nemzeti összetartozás napjának szekszárdi, Béla király téri rendezvénye június 4-én. A rendezvényen a hazánk sorsát alapjaiban megrengető, 95 éve aláírt trianoni békediktátum kapcsán Ács Rezső, Szekszárd polgár- mestere osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. „Lehet beleélő magyarázat. Akkor is milliószoros a gyalázat, mit egy néppel meg lehetett tenni, mint kerek kenyeret, darabokra szelni” - idézte a város első embere beszédének kezdetén Moso- nyi György költő szavait, majd a kilencvenöt évvel ezelőtt történtek kapcsán kialakult hazai hangulatra emlékeztetett, amikor is, egy pénteki napon, „délelőtt 10 órától két órán keresztül zúgtak a harangok, az épületekre gyászlobogókat tűztek, az utcákat pedig kétségbeesett, síró emberek árasztották el”. Amint azt a polgármester kifejtette: hazánk területének 71,4%-a veszett el, kisebbségi létre ítéltetett a lakosság 63,5%- a, míg az ország közútjainak 64,5; vas-, arany-, ezüst- és sótermelésének pedig 100%-a került idegen kézre. A döntés 23,4 millió lakost érintett, melyből 7,6 millióan maradtak az anyaországban - sorolta Ács Rezső, hangsúlyozva: a döntés következményeként családok, barátok, szomszédok szakadtak el egymástól és a szögesdróttal megerősített határon kiabáltak át egymásnak. Megjegyezte: a határ egyik-másik oldalán rekedt embereknek csak pár lépést kellett volna tenniük, hogy megölelhessék egymást, ám ehhez több száz kilométert kellett utazniuk. Ugyanakkor - tette hozzá - az utazás is csak hosszas várakozást követően, vízum és útlevél birtokában volt lehetséges. „Ez a mai fiatalok számára, akik szabadon, kedvük és lehetőségük szerint utazhatnak, már elképzelhetetlen, mint ahogy az is: volt idő, hogy a trianoni gyalázatról még csak beszélni sem lehetett” - mutatott rá Szekszárd polgármestere, mennyit is változott a világ. Kiemelte: a tragédiáról hetven éven át hallgatni kellett, ami még nehezebbé tette annak feldolgozását. A 2004. december 5-ei, kettős állampolgárságról szóló népszavazást felidézve Ács Rezső kijelentette: az érdeklődés hiányában elbukott, mint ahogyan az MSZP és az SZDSZ nemre buzdító kampánya is. A Szekszárdi Önkormányzat és a Babits Kulturális Központ közös szervezésében megvalósult ösz- szejövetelen az I. Béla Gimnázium diákjai adtak zenés-irodalmi emlékműsort, amely után Ács Rezső polgármester, dr. Haag Éva alpolgármester, Horváth István országgyűlési képviselő, több kormánypárti városi honatya, a Szent György Lovagrend tagjai és számos szekszárdi polgár is elhelyezte a kegyelet mécseseit a Béla király téren álló, nemrég felújított trianoni országzászló előtt. Gyimóthy Levente Tárlat a délvidéki tragédiáról „Délvidéki magyar Golgota 1944/45" címmel nyílt figyelemfelkeltő vándorkiállítás június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a Babits Mihály Kulturális Központban. A szervező Keskenyúton Alapítvány tizennyolc tablóból álló tárlata a II. világháború végén, a szerb partizánok gyilkolásai során a délvidékről elűzött magyarság és németség tragédiáját mutatja be. A kiállítás anyagát összeállítóknak céljuk volt, hogy a nem túl gyakran emlegetett népirtás valóságára rávilágítsanak, elősegítve ezzel, hogy a téma markánsabban kapjon teret a történelemtanításban. A rendezvényen Hal- mai-Nagy Róbert, a Babits Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket, jelezve: igen fontosnak tartja, hogy nemzetünk sorsfordító eseményeiről megemlékező tárlatokat szervezzenek. Mint mondta, fontos, hogy a fiatalabb korosztály is megismerkedhessen azokkal a történelmi tényekkel, amelyek a magyarság sorsát meghatározták. Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány elnöke a megnyitón örömét fejezte ki, hogy Szekszárdra is elhozhatták történelmünk elfe- ledésre ítélt fejezetét. Mint felhívta rá a figyelmet, szomorú, hogy míg az 1942 januárjában, a délvidékre bevonuló magyar katonák által elkövetett újvidéki razziáról temérdek információt hallunk, addig arról, mi is történt 1944/45 telén az ott élő magyarokkal és németekkel, már szinte semmit sem. Hozzátette: a ’42-ben elkövetett túlkapásokért nem csak az elkövetőket, de a hozzátartozókat is felelősségre vonták, s film is készült az esetről Hideg napok címmel. A történtekről viszont - amint azt jelezte - kevesen tudják: „nem úgy volt, hogy elkezdtünk lövöldözni. ..”. A tárlaton Heimann Zoltán borász is megjelent, aki dédapja által érintett a délvidéki bevonulásban. Amint arra felhívta a figyelmet: a razziát olyan körülmények előzték meg, mint például amikor egy, a magyar katonákat fogadó szerb asszony pisztolyt rejtett virágcsokrába, hogy meggyilkoljon egy katonatisztet, de a padlásokon elrejtőző partizánok lövöldözéseiről is szó kell, hogy essék, akikkel lőszer nélküli, szuronyos magyar katonák álltak szemben. Heimann Zoltán véleménye szerint a történteket a magyar hadsereg korrektül kivizsgálta és kezelte. A Hideg napokra viszontválasz ugyanakkor a 44/45-ös szerb atrocitások kapcsán hosszú ideig nem érkezett, s hallgatás volt szerb részről. Ezt nem lehet így hagyni, hiszen az utóbbi vérengzésben negyvenezer magyar és nem tudni, hány ezer német halt meg - jelezte Heimann Zoltán. Horthy Miklós kormányzóról sokkal több jót, mint rosszat lehet elmondani, hiszen irányítása alatt a harmincas években Magyarország faktor volt az európai történelemben, s egy vesztes világháborút, továbbá egy kommunista tanácsköztársaságot követően hazánk fel tudott állni saját erejéből - erről már Matuska Márton délvidéki újságíró beszélt. A publicista a kiállításról szólva megjegyezte: a magyarok ’42-es újvidéki hibáit már „helyre tettük”, ellenben a ’44-es mészárlás felemlegetésére hosszú évtizedeket kellett várni.- gyimóthy -
