Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-02-01 / 3. szám
FOTÓ: KISS ALBERT 20 15. február 1. ^ SZEKSZÁRDI VASARNAP „Szekszárd rendkívül befogadó város” A Babits Mihály Kulturális Központot egy esztendeje irányító Halmai-Nagy Róbert a sok ellenkező vélekedés dacára befogadó városnak tartja Szekszárdot. Úgy érzi, amellett, hogy rokoni szálak is fűzik a megyeszékhelyhez, a helyi közösség közvetlenségének, kedvességének is köszönhető, hogy sikerült gyorsan beilleszkednie. Irányítása alatt számos változást megért a kulturális központ - és jó néhány még hátra van.- Mekkora változást jelentett a Nemzeti Művelődési Intézet Baranya Megyei Irodája után Szekszárd kulturális központja?- Nagy változás volt, hiszen a művelődési intézet egy országos háttérintézmény volt, megyei irodai szinten, pár emberrel. Az ott tapasztalt munkaközeg nyilván egészen mást jelentett, mint egy megyei jogú város kulturális központjának vezetése - és akkor még nem beszéltem az életmód-, illetve lakóhely-változtatásról. Amikor a Pécs melletti Kozármislenyben a helyi művelődési házat igazgattam, az a tevékenység hasonló volt a mostanihoz, igaz, kisebb lépték. Összefoglalva: kihívásokkal teli volt az elmúlt esztendő, ám szép, izgalmas időszak is egyben.- Családja révén kötődik Szekszárdihoz - ez talán segített az akklimatizálódásban.- Az ember könnyebben kezd el egy olyan településen dolgozni, ahol eleve valamiféle kötődése van. Engem is kötöttek ide emlékek, hiszen édesanyám szekszárdi származású. Még kisgyermekként töltöttem itt hosszabb-rövidebb időszakokat rokonoknál...- Mennyire sikerült megvalósítania azon terveit, amelyeket akkor tűzött maga elé, mielőtt átvette a kulturális központ vezetését?- Örömmel mondhatom, hogy nagyjából sikerült. Úgy vagyok ezzel: a legelső évet az ember a város megismerésére szánja, mind a helyi közösségek, lakosok, mind pedig a kollégák tekintetében. Ennek a folyamatnak most már nagyjából a végére értem... Idén év elején szervezeti átalakításba is belekezdhettünk, e mellett kaptunk számos új feladatot is. Tehát először a felmérés jött, utána pedig az új szelek... Nehézségek persze mindenhol akadnak, ám ezek ugyanolyanok, mint bárhol máshol. A mindennapi munka itt is rejteget kihívásokat. Tapasztalataim alapján Szekszárd igenis rendkívül befogadó város, a helyiek pedig nagyon szívesen fogadtak: kedvesen közeledtek felém és segítettek, amiben csak tudtak - ez igaz a városvezetésre is. Úgy érzem, szerencsés vagyok, hogy Szekszárdon dolgozhatok.- A tavalyi programok kivitelezése elismeréseket váltott ki.- Csapatunk egyik legnagyobb büszkesége a szüreti napok lebonyolítása volt: ugyan már tíz éve jól bejáratott rendezvénynek számít, számomra - első szüreti napos szervezőnek - merőben új kihívásnak ígérkezett. Az akadályokat jól vettük és minden idők egyik legjobb szüreti rendezvényén vagyunk túl. Az idei színházi évadot is a kollégákkal közösen raktuk össze, utóbbi munkánk szintén pozitív visszhangra talált: január 21-én például teltház előtt került sor Mácsai Pál Örkény-est- jére. Elkezdtünk közösségfejlesztő programokon, illetve hasonló, nagyobb lélegzetű, hosszabb távra szóló rendezvénysorozatokon is dolgozni.- „Új szekszárdiként” hogy látja: Pécshez képest mekkora az érdeklődés errefelé a kultúra iránt nálunk?- Minden városban mások az igények, ahogyan minden rendezvény is mást és mást kínál. Gyakran hasonlítják Pécset Szekszárdhoz, de mindenütt léteznek azok a helyi közösségek, amelyek rendkívül érdeklődőek, nyitottak és aktívan járnak programokra. Akadnak persze olyan rendezvények is, amelyek nyilván kevésbé sikeresek, de a nemrég beindított, fiatal és tehetséges együtteseket támogató AlteRock sorozatunk fokmérője például nem elsősorban a látogatók száma. (Folytatás a következő oldalon.)
